Nagyon sokat beszélgettünk Luhannal. Nem gondoltam volna hogy ennyire kedves. Jó,mondjuk gondoltam hogy nem egy sznob idol,de nem hittem volna hogy ennyire nyitott és gyerekes. Egyáltalán nem volt rideg,sőtt nagyon közvetlen volt.

Érdeklődéssel hallgatta végig az életem történetét,volt hogy el is sírta magát,mondva "Hogy lehetnek ilyen szörnyű emberek?",ugyanis voltak páran akik középsuliba nagyon megkeserítették az életemet.

Volt a másik eset,amikor én figyeltem ahogy mesél,és beleéli magát. Ahogy hallgattam,hogy mik történtek vele,rájöttem arra hogy,az ő életében is voltak hullámvölgyek, -de kiében nem?- viszont neki is sikerült túlélnie, az akarata és kitartása miatt tart ott ahol.

Már jócskán estefele lehetett mikor haza sétáltam az emeletemre. Nagyon boldog voltam,ugyanis az életemben az egyik legfontosabb személy éppen az előbb nyílt meg felém. Az is elképzelhetetlen volt számomra,hogy gondtalanul tudunk egy 'fan meeting'-en beszélgetni,nem hogy az,hogy itt lakok tőle pár lépcsőnyire és ilyen közvetlenül beszélgethetünk.

Kicsit sajnáltam,mert mesélte hogy rengeteget dolgozik,és a cicájára is alig van ideje nemhogy másra. Viszont irigyeltem is hogy ennyi ember rajong érte,szereti és bármit megtesznek csak azért,hogy találkozzanak vele. Luhan annyira csodálatos,hogy az leírhatatlan,mint az az érzés ami most a hatalmába kerített.

Hazaérve Luhantól bedőltem az ágyba,és egyből elnyomott az álom. Egy csodálatos nap után csak egy álom lehet csodálatosabb. Azt álmodtam hogy Luhan egy hétköznapi ember,hétköznapi vonásokkal,hétköznapi élettel...és velem. Ugyanis az álmomban Luhannal éltem,ami most lehetetlen,mert nem lenne ideje senkire,főleg nem rám,mert alig ismer,és miért pont velem akarná eltölteni a szabad idejét?.

Hajnalban arra ébredtem meg hogy az ébresztőm valami őrült hangerővel megszólalt,amit nem értettem,mert lett volna még két órám aludni. Mivel nem tudtam visszaaludni elkezdtem készülődni. Meg reggeliztem,fogat mostam,felöltöztem majd elraktam a telefonomat a.....hol a telefonom.
-Ne szivass hogy Luhannál hagytam a telefonomat!- mérgelődtem,miután az egész lakást széttúrtam csak azért hogy megtaláljam a telefont.

Bocsi hogy ilyen rövid lett ez a rész is,de alig van időm írni,viszont részek nélkül sem szeretnélek titeket hagyni,szóval itt is van a folyti,ami rövid lett,de azért remélem ez is tetszett.

Ciasztoook!😘😘