Ott állt előttem Luhan életnagyságban.
Oké.... Ez nekem sok.
Szóval,itt áll előttem Luhan,akit eddig minden nap láttam a monitorom kijelzőjén. Most viszont itt áll velem szemben élőben.
-Sz..szia.- köszöntem,bár ez inkább tátogásnak és makogásnak mondható.
-Hello. Te ki vagy?- kérdezte kómás fejjel. Gondolom felébresztettem,mert végülis elég lassan nyitott ajtót,meg a haja is kócos és a feje is olyan kis álmoskás. Isteneeem de édiii. Oké,nyugi. Nem kapok fangörcsöt! Megpróbálok vele rendesen beszélni,mintha nem is ismerném.
-Én csak...a..ő,szóval...-mély levegőt vettem,majd előröl kezdtem a mondatot.-Young Jae vagyok,az új lakó.- hadartam el. Ő nagyon nézte a kezemben lévő sütit,rájöttem hogy oda kéne neki adni.- Izé,csináltam neked sütit.
-Köszi.- elvette,majd bekapott egy darab mochit.- Ahhúty he ifmerf enhgem?-kérdezte teli szájjal. Én csak hülyén néztem rá,majd lenyelte az utolsó falatot is.
-Azt akartam kérdezni,hogy ismersz engem,igaz?
-Uhum.-válaszoltam a padlót bámulva. Mert persze hogy a padló tanulmányozása érdekesebb,mint Luhan csodálatos szemei.
-Figyi,tudom hogy ez most neked hatalmas dolog hogy találkoztál velem,meg hogy szomszédok vagyunk,de ígérd meg hogy senkinek sem mondod el,jó?- komoly tekintettel meredt rám.
-Megígérem hogy nem mondom el senkinek,meg amúgy sem ismerek itt sok embert,szóval nem is lenne kinek elmondani.-nevettem fel kínosan.
-Köszi.-mosolygott,majd behívott a lakásába.
Úr Isteeen! Luhan házában vagyok! Lehet hogy le kéne nyugodnom,mert jelenleg a pulzusom az egekben,a szívem a torkomban dobog és a lábaim remegnem,mint a kocsonya.

Egy ideig csak ácsorogtam a kanapé mellett,majd megpaskolta azt,jelezve hogy nyugodtan leülhetek mellé.
-Gondolom most rengeteg kérdésed lenne.- fordult felém.
-Tényleg sok dolog van amire kíváncsi vagyok veled kapcsolatban,de most még nekem ez új,és beszélni is alig tudok,nem hogy kérdezni.- tördeltem ujjaimat,Luhan meg csak nevetett a szerencsétlenkedésemen.
-Amúgy lenne egy hatalmas kérésem.-vakarta meg idegesen a tarkóját.
-Mi lenne az?-pattogtam izgatottam.
-Nagyon sokat kell bent lennem a stúdióban,ezért alig van időm a cicámra,ha nem lenne gond át tudnál jönni napközbe megetetni,meg játszani vele? De ha nem szeretnéd nem musz....-félbeszakítottam mondandóját.
-Nagyon szívesen vigyáznék a cicádra!-elmondhatatlanul boldog voltam. Csak most ismert meg de már most rám bízta a cicáját. Mondjuk másra nem tudná,szóval ha úgy nézzük ez a logikus,nem?

-Amúgy ha bármilyen kérdésed lenne nyugodtan felteheted.-simogatta meg a cicát,aki nemrég jött oda hozzánk.
-Tényleg nem lehet barátnőd?- kérdeztem,közben a cica belebújt az ölembe.
-Lehetne,de nem lenne rá sok időm,meg az lenne a normális ha valamelyik lánybanda taggal jönnék össze,de nem nagyon bírom őket. Nekem túl nyafogósak.-erre a mondatára mind a ketten felnevettünk.-Úgy tűnik Mr.Cat nagyon megkedvelt.
-Igen. Nagyon cuki.-cirógattam meg a füle mögötti kis részt,amire elkezdett dorombolni.

Ciasztoook! Bocsi hogy ilyen rövid és uncsi részt hoztam,meg el is késtem vele,csak nem volt sok időm írni,mert tanulni kellett meg sok nehézség volt mostanság úgy konkrétan mindenhol.
A kövi rész megpróbálom izgibbre írni. Remélem azért lesz akinek tetszett.

Ciasztok puffancskák!😘😘❤❤😍😍🍙🍙