Az este nem aludtam semmit. Luhan számait hallgattam,próbáltam a koreográfiát is megtanulni,de hajnalban elég nehéz úgy táncikálni,hogy ne ébredjenek fel a zupogásra a szomszédok.

Már csak pár nap és indulok Kínába. A maradék pár napot amit még itt töltök a barátaimmal töltöm,mert a szüleim Japánba mentek dolgozni és egy ideig nem jönnek haza. Bár erre a pár napra igazán hazajöhetnének,mert az egyetlen lányuk lehet hogy utolsó napjait tölti a hazájában.

Egy netes oldalon megismerkedtem pár Kpop fannal,akik nem is olyan messze laknak.

Egy magyar csajszival nagyon jóba lettem,akit Abigélnek hívnak. Abi még kiskorábam kiköltözött a családjával Kínába,ami miatt kénytelen volt megtanulni kínaiul.

Nagyon sokat skypeoltam Abival. Meséltem neki hogy hamarosan megyek Kínába,és majd összefuthatnánk. Ő is nagyon szereti a Kpoppot,már legalább 8 éve függő,mert a Kpop függőséget okoz.

*az indulás napján*

Már nagyon izgatott vagyok,mert aznap mentem Kínába. Abival megbeszéltük,hogy elmegyünk Luhan koncertjeire,amire már meg is vette a jegyeket.

Nagyon lassan pakoltam a holmimat,mert lövésem sem volt,hogy mit kéne vinnem erre a kis "kiruccanásra". Végül bepakoltam pár ruhát,meg pár alap dolgot amik tuti,hogy kelleni fognak az első pár napban.

Két hatalmas bőröndel rohantam a reptér felé,a nyakamon a fejhallgató,ami mindenbe beleakadt. Már azt hittem,hogy lekéstem a repülőt mikor egy nő szólt hogy a repülő,ami Kínába megy az majd csak egy óra múlva érkezik,mert valamilyen gond volt,ezért át kell nézni az alkatrészeket. Mit ne mondjak,nagyon örültem neki hogy rohantam mint egy őrült majd itt szólnak hogy később jön a repülő.

Ott dekkoltam a reptéren,mikor a repülő megérkezett. Mindenkit fellökve rohantam fel a repülőre,hogy jó helyet találjak ahol nyugodtan lehet zenét hallgatni,és nem visongatnak a gyerekek. Persze annyira nagyon szerencsés vagyok,hogy sikerült azt a helyet kifogni,ahol csomó gyerek,csecsemő meg mindenféle vinnyogó manó van. Szóval az út nagy részében fullon hallgattam a zenét,ami miatt majdnem megsüketültem. Abi is csomószor írt,hogy minden rendben van-e,meg hogy vigyázzak a wc-vel.

*új üzenet*

Abi: Young~ ugye nem mentél el a wc-re?
Én: Nem,miért?😐
Abi:Mert van egy traumám,és félek hogy megesz a wc mielőtt ideérnél😅😅
Én:Oké,akk nem mek wcre😂😂
Abi:Oké,na vigyázz magadra,mert azt akarom hogy egy darabban ideérj.
Én:Oko,szia^^

Ezzel lezárva a beszélgetést.

Út közben picit besunytam,és ki találja ki mire keltem. Igen...a gyerek vinnyogásra. Eskü legközelebb olyan helyre ülök ahol öregek vannak.

Mikor leszállt a repülő kómásan másztam ki a gépből. Nagyon fáradt voltam,csak pihenni akartam. Elindultam az új házam felé,ami nem mellesleg csodaszép volt. Egy fehér panel volt,rengeteg ablakkal,amik a parkra néztek. Fehér-barna bútorokkal,teljesen otthonos volt. Csak arra nem számítottam,hogy nem lesz bekötve a víz.

Mikor megérkeztem egyből elterültem az ágyon és elaludtam.

Hajnalban megébredtem és eszembe jutott hogy nem írtam Abinak,ezért gyorsan cselekedtem. Persze egyből lehordott,hogy miért nem írtam.

Mikor már teljesen felébredtem,rájöttem hogy a szomszédoknak kéne sütni sütit.
Nem nagyon szoktam csillogtatni a főzés/sütés tudományomat....mert ami nincs azzal elég nehéz hencegni.😂😂
De azért megpróbáltam egy kis mochit összedobni,mert nem ártana jól kijönni a szomszédokkal. Viszont amit nagyon furcsáltam,az az hogy nagyon kevés ember lakik itt,pedig szép hely,csak nagyon eldugott.

Azért költöztem ide,mert kellett egy kis nyugalom. Túl sok volt nekem a nyüzsgés. A sok negatív energiát meg a feszültséget le kell vezetni,és egy csöndes hely tökéletes erre.

Neki álltam a mochi készítésnek. Netről néztem egy receptet,ami nem tűnt olyan nehéznek. Ismétlen NEM TŰNT! Mikor már belekezdtem adódott pár probléma. Csomószor elrontottam,ezért legalább 6-szor előröl kellett kezdenem. Nem is értem miért akarok ennyire tökéletes mochit csinálni a szomszédoknak. Mindegy,a jó kapcsolat az fontos lehet valamikor..vagy nem.😂

Mikor végeztem a 3 adag mochival felkaptam azokat és elindultam szomszéd látogatóba. Azon a szinten ahol én laktam ott rajtam kívül még 2 csalág élt,valamint a fölöttem lévő emeleten laktak még.

A szintemen lévő 2 családot gyorsan letudtam,mert már nagyon fáradt voltam.
Az utolsó ember akihez bekopogtam nagyon sokára nyitott ajtót. Már azt hittem hogy valami öreg bácsika lakik itt aki nem hallja,hogy kopogok. Viszont amikor kinyílt az ajtó hatalmas meglepetés fogadott.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Itt is lenne egy új fici,amin nagyon sokat gondolkodtam hogy kirakjam-e vagy sem,mert mostanában nagyon nem vagyok oké lelkileg,de ezt majd egy másik könyvemben úgyis elmondom hogy mi történt. Az a lényeg hogy nagyon sok negatív dolog történt velem,és ez miatt teljesen kivagyok. Az írás is átfordult ilyen depressziós cuccba,viszont próbálok valami olvasható ficit összedobni.

Remélem tetszett,sietek a folytival. Ciasztook puffancsok!😘😘

Egy kis Luhan,ami felér egy tábla csokival😍😍😍