Miután elmentek a lányok indítottam mosást és elmosogattam. Éppen azon gondolkodtam mit főzzek ebédre a kis angyalomnak és a lányoknak, mikor a kicsikém hangjára lettem figyelmes. Beléptem a szobába és megpillantottam ahogy Che próbálja felhúzni magát a kiságy rácsát szorítva és ennek adott egy kissé ingerült hangot.
-Jaj szépségem milyen kis ügyes vagy!
Tovább igyekezett én addig elővettem egy pelenkát és egy lepedőt majd az ágyra dobtam. Kis koppanást hallottam meg mire a kis ágyra kaptam a tekintetem. Pont elkezdett az arcán kiülni az a fájdalmas tekintet ami arra adott okot, hogy megijedjek. Gyorsan kikaptam és így első legördülő könnycseppe kezemen pihent meg.
-Ne sírjál virágszálam megesik az ilyen, majd máshogy gyakorolsz. Simogattam puha dús, sötét haját és letöröltem könnyeit arcáról, hogy ne száradjon puha bőrére. Lefektettem a most már nyugodt angyalkát levettem bodyját, megcsikiztem pocakját majd kicseréltem pelenkáját. Kivettem az ágyam alól a járókát és beleültettem. Egyből lendületet vett és belekapaszkodott a szélébe, nekiindult az ajtónak, gyorsan kikerültem és kinyitottam a szoba ajtót had "száguldozzon". Kerestem neki egy aranyos citromsárga pulcsit és farmer nadrágot, alá egy fehér body került. Már csak elkapni kell de nem sietek azzal, hogy felöltöztessem mert a lakásban jó meleg van. Nekem köszönhető mert bekapcsoltam a fűtést mikor felkeltem, éreztem, hogy hűvös napunk lesz. Felállítottam a szárítót és bekapcsoltam a TV-n egy mesét.
-Gyere szépségem öltözzünk fel mert majd el fogunk menni.
-Hoa-hoa? -így próbálja ki mondani a Hova szócskát.
-Boltba.
Amíg "beszélgettünk" majdnem teljesen felöltöztettem. A mese elterelte a figyelmét egy kicsit így a kanapén hátradőlve elbambult. Kinéztem az erkélyre és láttam be akar jönni a mi fehér házi kandúrunk, Hold.
-Gyere Hold ci-cic, mutasd a tappancsod így nem járkálsz össze mindent.
Megtöröltem mancsait ő pedig ahogy szabadult ugrott a kanapéra és bújt Che-hez. Bementem megágyaztam a kiságyban és kidobtam a koszos pelenkát az erkélyen lévő kukába. (Külön a pelenkáknak és a tisztasági dolgoknak van kitéve ne legyen bent kellemetlen szag)
-Kell, kicsim? -guggoltam a kis mesenézőm elé a cumit tartva a kezemben. Kikapta kezemből bólogatva és bevette szájába. Kivettem a mosógépből a ruhákat és  elkezdtem kiteregetni mikor csörgött a telefonom a szobában. Letettem a kezemből a ruhát és bementem megkeresni, mikor megtaláltam láttam, hogy barátnőm Mun hív.
-Sziaa drágám. ~hallom, hogy barátnőm nagyon hangos és vidám.
-Sziaa Baba!  Nem akarsz ma a kis keresztlányommal eljönni shoppingolni?
-De nagyon szívesen csak előtte főzök ebédet a tündérnek és a csajoknak.
-Rendben hívj amikor jöttök a városba. Addig is puszika!
-Puszi! ~kinyomtam a telefont és visszamegyek a ruhákhoz.
Miután kiteregettem, elkezdtem az ebédet, hogy minél hamarabb végezzek és felmehessünk a városba. Igaz most is ott lakunk a városban egy panelben de a központ egy kicsit odébb van, 3 utca sétálva babakocsival. És én szeretek sétálni nem szívesen taxizok csak ha már nem hagy más lehetőséget az időjárás.
Nemsokára kész az ebéd írok a lányoknak, hogy hagyok majd ott ebédet.
Mikor elkészült a kaja akkor ételhordókba tettem és előkészítettem a cuccokat. Elkaptam a kis tündérem és felöltöztetettem.
-Megyünk és találkozunk keresztanyuval, jó lesz?
Tapsolni kezdett és kuncogni majd a szoba felé vette az irányt a többi cumijáért. Közben kikapcsoltam a TV-t és a kezembe vettem a lakás kulcsot. Gyorsan még körbenéztem ki kell-e kapcsolni valamit, becsuktam mindent és raktam ennivalót a macskának.
-Gyere kicsim menjünk. Hozzám szaladt én felvettem a kezembe fogtam a szatyrokat és kimentünk a folyosóra. Bezártam a lakást eltettem a kulcsot és hagytam, hogy ő nyomja meg a lift hívó gombot. Beszálltunk és a földszintre mentünk,  kinyitottam a garázst és kivettem a babakocsit. Kitámasztottam az ajtót kitoltam a kocsit és beletettem Chet, majd visszamentem becsukni az ajtót. Egy sima beleültetős karfás csatolós babakocsink van, táska van hozzá és alul megpakolhatós. Becsatoltam és elpakoltam a cuccokat. Szokás szerint a séta alatt sokan megdicsérik milyen édes és sokan undorodóan néznek rám mert nem mindenkinek olyan nyitott a gondolkodása, hogy elfogadjon egy zöld hajú nőt.
Elővettem a telefonomat és tárcsáztam Mun-t.
-Sziaa na merre vagytok?
-Szia most értünk a szökőkúthoz. Te?
-Maradjatok ott odamegyek.
-Rendben, szia. ~kinyomtam.
Kivettem Chet és a szökőkút szélére ültem vele, imádja nézni ahogy változik a víz nyomása és a madarak szállnak a szélére.
-Kicsim nem hajolunk bele, veszélyes.
-Hallgass anyára nem lenne jó ha ez a csinos ruhád vizes lenne. ~egy fiatal fiú ült le velünk szembe és hajol oda Che-hez és fülig érő vigyorral mondta neki, majd felpillantott rám amivel sikeresen zavarba hozott.
-Valami baj van?
-N-nem nincs semmi. Csak nem szoktak idegenek így ide jönni hozzánk.
-Elnézést de nem bírtam ki. Annyira édes a kislány és valljuk be te is nagyon gyönyörű vagy és feltűnő.
-Köszönjük.. ~szemei olyan sötétek akár csak Che-é, haja barna és annyira vidám, gyerekes mosolya van mégis olyan férfias vonású az arca. Még jó, hogy barátnőm hangja kizökkentett mert kezdtem nagyon belemélyülni az elemzésbe.
-Remélem találkozunk még!  Hallgass a mamára. Aprókat kuncogott a vidám fiún a kis napsugaram.
-Na végre, hogy megtaláltalak titeket! Add ide a kis életemet! ~cuccait letette a kocsiba és nyúlt is, hogy megszeretgesse keresztlányát.
-Kapok puszit? ~kapott egy kis puszit és nevetést. Mindig is annyira kötődtek egymáshoz, jól döntöttem.
-És merre menjünk?
-Van ezen a sétálóutcán egy gyerekbarát hely menjünk együnk valamit. ~visszaadta nekem Che-t, kivette a cuccait a babakocsiból és megvárta amíg beletettem. Erősen magához ölelt és adott két puszit. Elindulunk ebédelni arra a kellemes teraszos helyre. Leültünk egy asztalhoz kértem gyerekülést és leadtuk a rendelést.
-Te hallod Neul, ki volt az a fiú?
-Milyen fiú?
-Akivel beszélgettél a szökőkútnál, olyan gyorsan elment megfigyelni se tudtam.
-Én se tudom ki volt az, hirtelen jelent meg és csak játszott Che-vel, pár szót tudtunk váltani aztán elment.
-És legalább helyes volt?
-Hátt... Nem volt rossz. Tényleg!  Miért akartál ilyen sürgősen találkozni?
-Hát.. Nézd!  ~szemem elé emelte jobb kezét és egy gyönyörű gyűrű volt rajta!
-Úristen!!!  Gratulálok drágám!  Hihetetlen, mutasd. ~megnéztem közelebbről és még nem láttam ilyen szépet.
-Köszii!!  Annyira örülök!  Rögtön neked mondtam el a szüleink után. Remélem megtisztelsz és leszel a tanúm..
-Egyértelmű te bolond!  Ne ríkass meg nyilvános helyen...És mikor,hol,hogyan?
-Tudod, hogy nemrég vettünk egy saját lakást itt a városban, estére mire hazaértem a munkából egy gyönyörű, romantikus vacsorával várt és egy rózsával. Főzött vacsorát, vett bort és miután megettük az ételt hozott két szerencse sütit és az enyémben benne volt a gyűrű. Ahogy lesokkolva néztem magam elé ő kivette a kezemből és mellém térdelt.
-Ah, de romantikus!  Már nagyon ideje volt.
-Hát vártam de rábíztam mikor érzi úgy, hogy itt az ideje.
-Mázlisták! Egyből egymásra találtatok.
-Veled is meg fog történni!  Lehet, hogy pont a szökőkutas fiú.
-Nem hiszem. ~ki tudja.. Még a nevét se tudom.

Remélem tetszik mindenkinek. Sietek a folytatással. Puszikaaa
⭐Csillag
🤗Komii