Megint alig aludtam.
Éppen lehunytam volna a szemem mikor a kislányom halk apró neszére figyeltem fel.
Gyorsan, de halkan keltem fel, hogy rápillanthassak.
Szemeit összeszorította és megfeszült, biztos rosszat álmodik szegényem, vagy az esti "vacsora" ülte meg a gyomrát.
Ujjaimat finoman végigsimítottam puha, pufók arcán.
Érintésemre megenyhült feszülése és szemeit is ellazította.
Sima, csupasz karján végigsimítottam, apró tenyerén megállítottam ujjam. Érzem apró vonalait tenyerében.
Ujjai megmozdulnak és körbefogják ujjam, annyi rossz van az életemben.. De esküszöm ez mindent elfeledtet, ha csak egy pillanatra is.
Lassan 2 éves lesz az én napsugaram, el se hiszem, hogy repül az idő.
Emlékszem a napra amikor megszületett és először a karjaimban tarthattam.
Akkor megesküdtem, hogy soha nem engedem el és nem adom oda senkinek. Ha csak nem akar önszántából menni.
Ahogy figyeltem arra lettem figyelmes, hogy már nem uralkodik rajtam az álmosság.
A nap első sugarai szűrődnek be a pár centire felhúzott redőny alatt.
Lassan és finoman húzom ki ujjamat kislányom szorításából majd magamra kapok egy köntöst és kisunnyogok a konyhába hallkan nyitom-csukom a szoba ajtót.
Felteszek kávét főni, igaz, hogy én nem kávézok mert nem szeretem és még szoptatok, de a lakótársaimnak mindig fölteszek.
Míg én itthon vagyok a lányommal és takarítok, főzök, bevásárolok, elintézem amit szeretnének, ők dolgoznak.
Így igazságosabbnak tartom ha ennyit megteszek,ha már egy babával élnek, aki elég nyugodt, de volt már rá példa, hogy senki nem aludt miatta.
Mindketten fontos barátaim és imádják Cha-t, bármikor vigyáznak rá ha úgy van, de mégiscsak ők hozzák igazán haza a pénzt. Néha olyan élősködőnek érzem magam, mikor főzök, postára, bankba, boltba járok de még ki akarok takarítani mielőtt hazaérnek, de a kicsi lányomnak is kellek. Akkor úgy érzem kiveszem bőven a részemet. Meg mindketten nagyon jól tudják, hogy mennyire nehéz nekem így egyedülálló anyukaként. Szürcsölgetem a frissen elkészült teámat a pultnál mikor Hwan szobájára nyíló ajtóra kapom a tekintetemet mert hangokat hallok.
Nem is kellett sok idő és fáradtan de felöltözve jön ki rajta barátnőm.

-Jó reggelt. ~félhangosan köszönök mert megszoktam a csendet.
-Neked is jóreggelt Neul. Hogy aludtál? És a kis hölgy?  ... Ohh, köszönöm a kávét, már nem is forró, ebből arra következtetek, hogy megint alig aludtál és jó ideje itt ücsörögsz a csendben.
-Igazad van mint mindig.. Tudod, hogy mindig gondolkodok, az altatót meg utálom. Félek, hogy ha szüksége lenne rám Cha-nak nem kelnék fel. Ő is rosszul aludt, arra keltem pont föl, hogy vagy a pocakja fáj vagy rosszat álmodott. De majd kiderül ha felkel. ~ránézek a macskás falióránkra. 6:50 olvasom le és így rá döbbenve, hogy én már vagy fél 4 óta fent vagyok.
-Ha egy igazán pihentető estére van szükséged akkor szólj bármelyikünk szobájába át tudjuk vinni a kiságyat és figyelni rá az este, úgy is mindig nyugodtan alszik. És hét óra körül mindig kipattan a szemed az övé meg kilenc körül szokott ha nem kelted fel. Megoldható. ~végigsimított fejemen. Majd elment a fürdőbe készülődni.
-Hallod csajszi Cho ma mikorra megy dolgozni?
-Fuh.. Hát ez egy nagyon jó kérdés. Lehet, hogy fent van már csak itt van a barátja.
-Akkor jó mert nem hallottam még az ébresztőjét és gondolkoztam rajta,bemegyek megkérdem hányra megy. De így inkább nem.
-Milyen volt az este?  Soká jöttél. Sok munka volt?
-Nem, randim volt..
-Juj de izgi, mesélj!  Kivek, hol, mikor, milyen volt, meddig?
-Az egyik új munkatársam, nem hinném, hogy van jövője a dolognak de úgy voltam vele adok egy esélyt. Amúgy aranyos, 28 éves, okos, és szép ajkai vannak csak hát nem igazán egyezik a stílusunk. Egy szép étteremben voltunk a közelben és ennyi. Nem nyomult és nem is hagytam volna.
-Hm.. Értelek hát ez még változhat, majd kiderül csak pozitívan. Így is nagyobb sikered van a fiúknál mint nekem. Senki nem akar egy anyukával össze jönni.
-Ne legyél ennyire negatív, tudod, hogy utálom mikor ezt csinálod.. Gyönyörű vagy, és a kislányod is egy tünemény. Még csak 22 éves vagy és ha már itt tartunk tudom nem dönthetek helyetted de az apjának igazán elmondhatnád.
-Nem, anno mikor megismerkedtünk 5 éve is csak faképnél hagyott. És most majdnem 2 és fél éve is csak úgy faképnél hagyott..engedtem a szívemnek és a csábításnak így  pofára estem. Nem érdemli meg a lányunkat, élje csak a kis életét. Különben is te tudod a storyt és, hogy ki az apja. Te és Mun mindent tudtok mert a bizalmamba fogadtalak titeket annyira. Imádom a többieket is de nem szeretném ha mindenki megtudná. Így ne beszéljünk csak így ilyeneket itthon mert Cho meghallja és tudod, hogy nem szereti ha valamiből kimarad.
-Jól van, nem azért mondtam, hogy dirigáljak, vagy kioktassalak csak tudod..én tudom, hogy mennyire szereted. Csak jót akarok, tudod..
-Tudom.. Csak rossz hallani.
-Jó reggelt csajok, miről megy a nagy pletyi?
-Jó reggelt kisasszony. ~vigyorgott rá Hwan úgy mintha sántikálna valamiben.
-Jó hamar keltetek fel, valami történt? Vagy Cha- val van baj?
-Nem nyugi, talán csak a pocakja az ami kínozta egy kicsit.
-Akkor megnyugodtam, és te Hwan?  Tán hamarabb kell bemenni dolgozni?
-Igen sajnos, most az irodában sok a munka új céggel szerződünk le.
-Nekem a szokásos időben kell bemennem a cukrászdába. De beugrok még előtte egy jó reggelt csókot adni a drágámnak az étterembe.
-Úgy örülök, hogy ilyen vidám vagy! Mióta is tart?
-Hmm.. Még csak 8 hónapja de ez csak a kezdet!
-Igen tudjuk! ~mosolygott rá Hwan nagy vidáman. Mindig együtt jönnek haza munkából így sok storyt hallgat meg a lámúrból.

Megreggeliztek, majd felöltöztek és elindultak dolgozni engem egyedül hagyva a gondolataimmal és a szépségemmel.