Bejött a szobába.
- Főztem kávét.
- Halálra rémítettél! - kiabáltam le.
- Bocsáss meg, nem akartam, de indulnunk kell.
- Jó, megyek öltözni. - zártam le a beszélgetést.
Ugyan az az öltöny került rám, annyi különbséggel hogy a nyakkendő vörösböl fekete lett. Csörög a telefon.
- Jó Reggelt kívánok. Itt Fischer parancsnok beszél. Miben segíthetek?
- Guten Morgen. Ma reggelt 10-től megbeszélést tartanak a Japán-Német Atomikus Szövetség tagjai. Magát is várjuk megjelenni. - azzal, mint aki jól végezte dolgát, letette.
- Édes, kész vagy?
- Igen Herr Commandant, Indulhatunk. - váltott komoly hangnemre.
- Hogy aludtál?
- A te szerelmes karjait között, csodásan. És te?
- Én is csodásan aludtam, köszönöm.
- És ki keresett telefonon? Miért zavarnak ilyen hamar?
- Valami parancsnok volt, meg kell jelennem a 10 órás tárgyaláson.
- Majd hozom a papírokat.
- Úgy legyen. - és gyenge csókot leheltem homlokára mielőtt beléptünk volna az épületbe - Hány óra van?
- 8 óra 50 perc. Még van egy órád.
- Addig átnézték pár fontos papírt.

Akár egy egész hónapot is képes lettem volna arra szánni, hogy átnézzem a harctéri jelentéseket, a hadtestek haladását, stb. De sajnos csak egy óra állt most rendelkezésemre.

- 9 óra 50 perc, Herr Commandant. Indulnia kell!
- Megyek, megyek, Danke! - és finom csókot leheltem homlokára.

Beléptem a tárgyalóba, helyet foglaltam a nekem kijelölt helyen. Fellépett az emelvényre a két megszokott személyünk: Makato őrnagy, és Adolf.
- Jó reggelt kívánok minden résztvevőnek, parancsnoknak és titkárnőnek egyaránt.
Ekkor megakadt a szemem a mellettem ülő hölgyön. Frau Brünhild volt az, vészesen jegyzetelte az eddig elhangzottakat. Ő is meglátott, rám mosolygott és kezembe nyomta a megbeszélés ütemtervét. Gyorsan átolvastam, majd felemelten tekintetem a két úrra.
- Kedves uraim, - szólt most hozzánk - újra értékes információkat szereztünk azonban ez nem elég! -csattant fel a tiszt - Nem hagyatkozhatunk csak holmi amerikaiak információira, maguknak is fejleszteniük kell. Kezdjenek vele minél hamarabb. Hiszek magukban! - azzal mint aki jól végezte dolgát, kisétált.
- Ez aztán tárgyalás! - mondtam magamban és elhagytam a termet. Vagyis el akartam volna hagyni, ha csak Brünhild meg nem állít. Csuklón kapott, és visszahúzótt.
- Maga a Fuhrer fog szónoklatok tartani. Nem távozhatunk!
- Hát jó. És még cigarettázni sem lehet.
- És maga szerint miről tart szónoklatott a Fuhrer?
- Gondolom a terveiről az atommal. - vontam vállat.
Hirtelen egy markolást éreztem a bal oldali övrészemnél. Frau Brünhild volt az.
- Hol az oldalfegyvered? - kérdezte.
- Mi az hogy hol? Le kell adni megbeszélések alkalmával. De miért is kéne neked az oldalfegyverem?
- Megtanít lőni a parancsnok úr?
- Szívesen megtanítom lőni, de nem válaszolt a kérdésemre.
- Csak megnéztem volna.
- Majd megnézed otthon. De most figyelj, mert kezdődik.
- Jól van!

Hitler mögé hatalmas horogkeresztes zászlókat aggatak fel, és amit az fellépett az emelvényre, a tömeg kart lenditett. Az örök vezér hasonlóan viszonozta a tömeg gesztusát, megigazgatta mikrofonját, és belekezdett szónoklatába:

- Guten tag minden jelenlévőnek. Mit ahogy azt már megtudhatták, atombomba projektünk halad, azonban további segítségünkre van szükségünk. A háború jelenleg kedvező számukra, így sietniük kell. Az adót megemeljük, de maguk támogassuk mellet jutattásokban részesülnek melyek élelem és lakásvásárlásban is segítenek. Amennyiben a project sikeresen zárult, a legmagasabb német katonai kitüntetésben részesülnek. Támogatásukat köszönjük. - fejezte be beszédet a Fuhrer.

A beszéd inspirálóan hatott rám, és egy vad ötlet is eszembe jutott: Mi lenne ha elhívnám Brünhildet randevúra? Spekuláltam az ajtó előtt:

- Szia! Lenne kedved, eljönni velem esetleg.... talán.... randevúra? Menni fog!

Beléptem a szobába, tekintetemmel a nő tekintetét kerestem, mikor az elém ugrott.
- Igen, Igen, Igen és igen!
- Akkor 6-kor a lakásom előtt. - csaptam össze boldogságteljesen sarkaim és elindultam haza.
- Már meg sem várod párodat?
- Bocsáss meg, csak nagy szerelmi kód vakított el. - majd megcsokoltam - Olyan szép vagy ma. Tetszik a sminked. Hol találtad?
- A táskámban. - röhögött - Olyan szép lenne?
- Persze. Csodás vagy.
- Te is szép vagy. Tetszik az inged - simitotta végig kezeit mellkasomon.
- Szép a blúzod is. - simitottam végig kebleit.
- Kis huncut!
- Vedd fel a legszebb ruhád! - sugtam fülébe és felmentem lakásomba.

Lezuhanyoztam, felöltöztem: egy fekete öltöny, piros ing és fehér nyakkendő mellé eset a választásom. A megszokott tiszti sapka került rám, illetve ajándéknak egy virágcsokor. Ránéztem az órára: 5:50. Indulás le!

Odalent már várt Frau Brünhild piros estélyiben, szép smink díszítette arcát, kézen pedig fehér kesztyű volt. Kezében apró doboz. A fekete doboz nagyobb négyzet alakú volt, kicsit nehéz ahogy nézem.

- Szép estét Frau Brünhild! - nyújtottam át neki a virágcsokrot.
- Szép estét Herr Fisher - nyújtotta kezembe a dobozt elpirulva.
- Mi van benne? - kérdeztem nevetve
- Nyisd ki!

Lassan emeltem fel a fekete doboz ezüstszalaggal szegélyezett fedelelét. A puha szivacs borítása alatt egy pisztoly virult. Egy Luger volt az. Hirtelen felnéztem a nőre, majd vissza a pisztolyra.

- Édesem, danke! Danke Schön!
- Jól van, nyugalom. Nagyon szívesen.

Felvittem a pisztolyt, letettem az asztalra a kis dobozt és elindultunk az étterem felé. Beléptem az ajtón, és egyből a pincér felé vettem az irányt:

- Jó estét. Asztalfogalás Fischer névre.
- Máris uram.
- Kétszemélyre! - kiabáltam utána, miután magamhoz húztam Brünhild-et, de már mutatott is az asztalra.

- Vegyél amit akarsz, nézd át jól!
- Köszönöm édesem. Egyébként remélem nem töröm le a lelkesedésedet azzal, hogy a fegyver hatástalanított.
- Tudtam. A súlya kisebb volt, a tár sem csattogot mint ahogy kellene ha megrázod. De így is úgy is a vitrinben végezte volna. Találtál valamit?
- Kérhetek bort steakel?
- Csak rajta!

Az én választásom szintén arra eset, kicsit, sőt nagyon drága volt, de finom is.

- Hogy ízlik? - kérdeztem
- Nagyon finom! - válaszolt
- Örülök akkor. - leheltem csókot vérvörös ajkaira - Pincér!
- Igen uram?
- Fizetek.
- Igenis uram.

Meghozta a csekket, fizettem és elindultunk.

- Felmegyünk hozzád? - kérdeztem.
- Persze.

Takaros kis ház volt, fehércsempés konyha, apró előszoba, szép, takaros háló és parkettás, szőnyeges nappali alkotta.

- Kávét esetleg? - kínált meg?
- Igen, feketén kérem.
- Tessék.
- Köszönöm.
- Gyere be! - invitált be szobájába.
- Mi a baj édesem?
- Semmi, csak tudod .... Csúnya lennék?
- Ki monda ezt neked? Melyik volt? MELYIK VOLT? Megölöm! Megölöm! Hogy lennél ronda? Égszínkék szemeid hűvös felüdülést jelentenek a szürke hétköznapokban.
- Adolf monda. Adolf.
- Adolf? Az az Istenverte japán szar? - lobaltam pisztolyom - Megölöm! Lelövőm! Lelövőm! Le... - ekkor viszont belém szorult a szó, mert Brünhild megölelt.
- Nyugodj meg. Nyugalom. Nem kell vele foglalkozni. Nem kell
- Mi az hogy nem kell? Ha valaki rondanak nevezi holdamat a sötétben, azt minimum jól megverem! Hol is lakik ez a szemét?
- Ő is a Friedrichstressén lakik.

Amint ezt kimonda, távoztam.
- Hova mész? Hová mész? Gyere vissza!
Nyilván tudta hova megyek. Felmentem Adolfhoz, szerencsém volt, egy néni beengedett. Beütöttem az ajtót, és Adolf felé vettem az irányt.
- Hogy képzeld hogy csúnyának nevezed a holdamat a sötétben?
- Mi van? Miről beszélsz? - beszélt halkan a földről, orrát fogta mert beütöttem a pisztolyommal.
- Velem te ne játszadozz, a kurva anyád! Pontosan tudod miről beszélek! - és hasbarúgtam.

Valaki hirtelen átölelte a testemet. Elestem. A pisztoly a földön, Adolf csak nézz. Eltettem a pisztolyt, felemelkedtem és megnéztem a mögöttem álló alakot. Brünhild volt az. Nem szóltunk, egyszerűen lesétáltunk. Felpofozott, és hozzátette:

- Jó éjt. - azzal otthagyott.
- Ezt jól elintézted magadnak Fischer! Gratulálok te idióta!

Otthon pisztolyommal játszottam. Ideges voltam. Nagyon. Nem hívott. Miért nem hív? Francba! Munkába kell menni, így reggel lesétáltam. Ott volt.

- Guten Morgen Herr Commandant!
- Guten Morgen frau Brünhild.
- Hogy van?
- Ez most komoly kérdés?
- Igen, komoly.
- Szarul. Maga?
- Dettó. Sajnálom.
- Te sajnálod? Én egy szörnyeteg vagyok! Egy szörnyeteg!
- Hé! Hé! Nyugalom! Adolf nem fog köpni. Tudja hogy még tudod ölni. De azért köszönöm hogy meg akartál védeni.
- Lesz megbeszélés? - váltottam gyorsan témát.
- Lehet lesz. Nekem nem szóltak.

Kopogott valaki:
- Guten Morgen!
- Guten Morgen Herr Obest Stefan! Miben segíthetek?
- Beszélhetnék a titkárnőjével?
- Amennyiben nem ellenkezik - pillantottam a nőre - természetesen távozom.

Kezembe kaptam cigarettám, és kimentem és elszívtam egyet. Csend volt. Hamar visszatértem. Stefan már nem volt ott. A nő csak üveges szemekkel bámult maga elé, nem válaszolt egy kérdésemre se.

- Édesem! Kérlek, válaszolj. Kérlek. Mi történt?
- Meg....meg, meg, a-a-a-kakart e-e-erőszakolni. - szipogot.
- Jól van, jól van, semmi baj. Gyere ide. - és magamhoz öleltem - Esküszöm, megvédelek ezektől a mocskoktól! Esküszöm.
- Haza megyünk?
- Persze, gyere csak.

Felvittem, lefektetettem és csak néztem ahogy alszik. Szép volt. Nagyon szép. Barna haja szerteágazó koronaként fedte gyönyörű arcát. Hirtelen felkelt:

- Hány óra van?
- 15 óra van édesem.
- Akkor még aludhatok. - azzal visszafeküdt.

Lementem, elszívtam két cigarettát, és elmentem az étterembe. Foglaltam asztalt hirtelen, és haza indultam.

- Drágám, kelj fel! Indulunk valahova. Öltözz fel!
- Jól van már. Hová viszel?
- Titok.

Hamar elértünk az étteremig. Megrendeltuk az ételt, és elkezdtük enni.

- És mik a jövőbeli terveid?
- Te. - válaszoltam neki - Kielégítő volt a válaszom?
- Igen. - csókolt meg - Édesem jön a kaja.
- Jó étvágyat.
- Neked is.

Evés után mind a ketten haza mentünk.

- Bazdmeg Fischer, nagyon szerencsés vagy. Nagyon. - beszéltem magamhoz hazafelé menet.

Itt is lenne a második rész, remélem tetszik. A lehető leghamarabb hozom a következő részeket, érkezik.