Luke

Mikor a kalapács leállt, óvatosan húztam el Seltől a kezem. Nem akartam, hogy úgy tűnjön menekülök tőle. Pedig igazából így volt.

Magam sem értettem mi történt velünk odafent. Megfogtam a kezét. Normális vagyok? Mégis mit művelek?
Olyan automatikusan jött az egész, mikor láttam rajta, hogy mennyire fél, de ő mégis tartotta magát a megállapodáshoz, és nem szólt egy árva szót se. Elképesztően makacs volt ez a lány. Véletlenül se hátrált volna meg az alkunktól.

Akkor ösztönösen azt éreztem, hogy meg kell öt nyugtatnom. Ezért fogtam tehát meg azt az apró kezét, ami tökéletesen illeszkedett az enyémbe. Semmi másért.

Mikor kiszálltunk az ülésből kissé én magam is megtántorodtam a hirtelen rám nehezedő súly miatt, de hamar összeszedtem magam. Szerencsére én jól bírtam az ilyesmi megrázkódtatásokat, így fel sem kavarodott a gyomrom, de azért félve pillantottam a mellettem ácsorgó Selre. Nem tudtam, hogy érzi magát vagy, hogy mire véli, hogy megfogtam a kezét. Vártam, hogy leordítsa a fejem vagy nekem essen a történtek után, de meglepetésemre ez nem következett be. Selena vagy túl rosszul volt hozzá, vagy egyszerűen csak nem izgatta.
Nem tudom melyik lett volna jobb.

Végül lassan egymás mellett bukdácsoltunk le a barátaink felé, akik vigyorogva néztek ránk.

-Túléltétek!-kiáltott fel vidáman Calum, mire beleöklöztem a vállába, ezzel sarkalva arra, hogy fogja be.

-Na látod nem is volt olyan rossz.-nevetett fel Michael, Selnek címezve a szavait, mire a lány egy grimasz kíséretében meglökte a vállával a fiút. A zöld hajú barátom erre csak még jobbkedvű lett, és átkarolta a vállát.

-Legközelebb ha fogadást akarok kötni, figyelmeztess, hogy ne tegyem.-mondta fáradtan.

-Ezt pont a rossz fogadások bevonzójának mondod?-pöckölte meg a lány orrát játékosan-Inkább ezt Ashnek mond.

-Akkor Ash.-nézett fel Sel könyörgően az említettre.

-Leszek a fogadás őrangyalod.-kacsintott a lányra, mire az halványan elmosolyodott.

-Na most merre tovább?-forgatta körbe a fejét Cal.

-Előbb hagy csináljak képet rólatok.-halászta elő Mike a telefonját a zsebéből. Ugyanis a barátom imádott mindent megörökíteni a telefonjával, bárhol is voltunk. Valamilyen szinten ez király dolog volt, hisz később jó volt visszanézni az emlékeket, de néha rohadt idegesítő volt, amikor már mondjuk mindenki haladni akart, de ő még azt várta, hogy vigyorogva beálljunk egy fotóra. Ez most is így volt. Engem és Selenat beállított a kalapács elé. Én csak unottan néztem bele a kamerába, miközben Sel a kalapácsra mutatva grimaszolt.

Ezek után még megnéztünk pár játékot, majd olyan hajnali 3 körül beláttuk, hogy ideje lenne hazamenni.

Visszafelé vánszorogtunk hát az autóm felé, mikor az eddigi jókedvem kezdett elpárologni. Ugyanis haza kellett mennem.
Mindent szívesebben csináltam volna, ha cserébe nem kellett volna betennem a lábam abba a lakásba, ahol felnőttem. Utáltam otthon lenni. Különösképp ma nem akartam hazamenni. Elfogott az idegesség, akárhányszor eszembe jutott, hogy otthon kéne aludnom. Így ahhoz a módszerhez nyúltam, ami egy kis menekülést hozott.

-Cal...-fordultam a legjobb barátomhoz bizalmasan, úgy, hogy a többiek ne hallják-Nálatok...?-kezdtem, de be se kellett fejeznem a kérdést, Cal a hátamra csapva rám mosolygott.

-Persze! Tudod hogy mindig szívesen látunk.-mondta ki azokat a szavakat, amik mindig megnyugtattak. Hálásan néztem a barátomra, akivel konkrétan szavak nélkül beszélgettünk.

Néha el se tudtam volna képzelni az életemet Calum nélkül. Ha ő nem lett volna biztos, hogy már rég lehúzott volna a sötétség éles karmai.

Hazafelé megint én vezettem. Most mellettem az anyós ülésen Calum ült, aki egész úton a rádiót csavargatva dudorászott és halkan énekelt az adott számra. Hátul, pontosan mögöttem Ashton ült, aki fáradtan bámult kifelé az ablakon, és nyitott szemmel aludt. Mellette foglalt helyet, középen Michael, majd pedig Selena zárta a sort, akivel a fiú telefonján nézegették a képeket, amiket az este folyamán lőtt Mike.

Én csendben vezettem és miközben figyelmesen az utat pásztáztam, Selt és Michaelt hallgattam, ahogy beszélgettek és nevettek.

-Ezt a képet nézd! Beletrolkodott egy random pasi.-vihogott a zöld hajú, a telefonja kijelzőjére bökve, miközben Sel eltátotta a száját.

-Jesszusom ez a férfi nagyon ijesztő.-kuncogott a lány is-Hogy néz már minket. Ezt töröld ki!-kérte, mire a fiú a következő fotóra ugrott.-Ez viszont nagyon jó lett.-dicsérte a képet vizslatva.

-Akkor nézd meg ezt.-görgette tovább az ujjával a fiú, mire ismét felnevettek.

-Jesszusom! Ezen Ash úgy néz ki, mint egy lajhár. Mi ez az arc!-röhögött jókedvűen Sel, miközben próbálta leutánozni vélhetően Ash arckifejezését a kép alapján. Nagyon szórakoztatóan festett.

-Hát nem egy fotogén alkat, ismerjük be. Ez a kép viszont nagyon tetszik, kiakarom rakni instára.-mutatott Michael a lánynak egy másikat, mire az nagyon figyelmesen megszemlélte a képet, majd elfintorodott.

-Szó sem lehet róla!-kiáltott fel hangosan-Ezen borzalmasan nézek ki.-állapította meg kiakadva, mire Mike csak vállát vont.

-Lehet, de én nagyon is jóképűen mutatók.-vigyorodott el, mire Sel eltátotta a száját, és az ölében heverő kalapjából akkorát odavágott a fiú mellkasára, hogy annak kiesett a kezéből a telefonja, és a padlóra pottyant.

-Michael Clifford, ki ne merészeld tenni! Különben ez lesz a legutolsó posztod, megigérem.-feny3gette meg, mire Mike elnevette magát, de azért bólintott és lenyúlt a telefonjáért. Én pedig nem tudtam nem elmosolyodni magamban Sel indulatos kitörése miatt.

-Akkor ezt.-mutatott egy másikra a fiú, mire Sel beleegyezően bólintott.

-Ez cuki.-értett egyet, miközben tovább nézték a képeket, és eljutottak a kalapácsos részhez.-Jaj ezt nem akarom látni.-takarta el nevetve a szemét Sel.

-Na nézd már meg, tök jó képet csináltam rólatok, miközben nem figyeltettek.-tartotta oda a készüléket, mire Sel végre hajlandó volt megnézni. Figyeltem az arcát, miközben kíváncsian fürkészte a közös képünket, és valami megmagyarázhatatlan érzés ült ki a tekintetére. Nem tudtam mire gondol, de megérezhette, hogy nézem, ugyanis rám vezette tekintetét. Egy darabig hosszasan bámultam csillogó jade zöld szemeibe, miközben magam sem tudom miért, de szerettem volna kiolvasni a szeméből, mire gondol. De végül lesütötte a szemét és tovább nézegette a képeket Michaelel.

Szépen sorjában hazafurikáztam mindenkit, mire nyilvánvalóvá vált, hogy én viszont a testvérpárral tartok. Szinte vártam már Selena mikor köt belém, hogy miért nem megyek haza. Mindig ezt csinálta. Utálta, ha náluk alszom. Én pedig megtudtam őt érteni.

-Nálunk alszol?-kérdezett végül rá, mikor már Asht is kiraktuk a házuk előtt. Hirtelen annyira meglepett, hogy nem volt semmi él a hangjában, csak őszinte kíváncsiság, hogy lefagytam. Pedig már motoszkált a fejemben egy frappáns visszaszólás.

-Igen.-válaszolt a hallgatás miatt helyettem Calum, mire bosszúság fogott el. Így olyan volt, mintha hülye lennék és nem lennék képes válaszolni egy egyszerű kérdésre. Más esetben ezt biztos szóvá is tette volna a lány, de ma nem. Csak csendben bámult kifelé az ablakon, és hallgatta, ahogy a bátyja kellemesen dudorászik.

Nem értettem mi történt az előbb még nagyban vihorászó lánnyal, de csak betudtam annak, hogy fáradt. Pedig jóban örültem volna egy-két érdekfeszitő összeszólalkozásnak hazafelé, ugyanis így hogy már Mike és Sel nem csevegtek hátul, csend szállt az autóra. Csak Calum énekelgetett, de az nem volt elég, hogy gátat szabjon a gondolataimnak, amik lyukat fúrtak a gyomromba.

Rosszkedvűen és gondterhelten szálltam ki a Hicks ház előtt a járműből. Ez a hely volt az én menedékem.

Halkan léptünk be a házba, nehogy felébresszük a szülőket, miközben szét váltak útjaink. Sel egyből bezárkózott a szobájába, Calum meg én pedig a sajátunkba. Szinte már magaménak éreztem a barátom szobáját, annyi időt töltöttem itt el.

Kikaptam hát a szekrényéből a pólómat és egy boxert, amit direkt az ilyen alkalmakra tartottam itt, majd lezuhanyoztam. Mire végeztem Calum már odakészítette a kanapéjára az ágyneműmet, én pedig kellemesen vackoltam be magamat a helyemre.

Miközben a barátom fürdött, a neten szörföltem és akaratlanul is belebotlottam Michael instagram bejegyzésébe.

A kép még a koncert előtt készült, ahogy a parkban a zöld hajú fiú feltartott kezével selfiet készített, miközben Selena beállt mellé a fekete kalapjában és átkarolva a fiú nyakát belevigyorgott a kamerába.

Perceken át szemléltem a képet, amire még hajnal révén is több like érkezett, és pár komment Michael barátaitól. A legtöbb ember valami érthetetlen baromságot írt oda, de volt egy komment, ami felkeltette a figyelmemet. Egy Oliver nevű fiú írta:

Mike, haver nem akarod bemutatni majd nekem ezt a lányt?😛😉

Összeráncolt homlokkal meredtem a kommentre, miközben visszatévedt a tekintetem a képre, pontosabban Sel arcára. Ahogy jobban megnéztem tényleg figyelemfelkeltő volt a lányból áradó kisugárzás. Szép volt. Mégis olyan hihetetlen volt ezt a kommentet látni. Hogy egy fiú Calum húgát megakarná ismerni.

Néha elfelejtettem, hogy Selena már nem az a 13 éve kislány volt , akit megismertem évekkel ezelőtt. Azóta nővé érett, én pedig ennek a pozitívumaira csak most kezdtem rádöbbenni...