Luke

Roppant vicces volt látni Calum arcát, ahogy rám és az engem ütlegelő húgára mered, aki annyira bepöccent hogy megettem a reggelijét, hogy teljesen rám akaszkodott.

Egészen szórakoztató volt nézni a dühös lányt, ahogy az apró kis puha ökleivel püföl engem. Alig éreztem valamit az egészből, pedig ő nagyon igyekezett, hogy fájdalmat okozzon nekem. Édes volt a próbálkozása, de hiábavaló.

-A hülye barátod megette a gofrimat.-állt le kifulladva Selena a bátyjához fordulva.

-Nem tudtam, hogy a tiéd.-közöltem vele, de persze hazudtam. Mikor megláttam a hűtőben tudtam, hogy a lányé, és pont ezért késztetést éreztem rá, hogy megegyem. De hát nem vicces volt a képe, mikor kiderült? Már most feldobta a napomat.

-Te hazug egoista!-meredt rám olyan elszánt dühvel, hogy valóban kezdtem rá jönni, hogy már nagyon Selena bögyében vagyok. De ez csak még több örömmel töltött el.

-Nem vagyok se hazug se egoista. De az embernek tisztában kell lennie az adottságaival.-villantottam meg a lányra azt a vigyoromat, ami minden lányt levett a lábáról. De Sel még csak meg sem szeppent. Továbbra is undorral az arcán meredt rám. Ez egy kissé elbizonytalanított.

-Tudhattam volna, hogy nem szabadna titeket felügyelet nélkül egyedül hagynom.-csóválta a fejét a barátom, mire csak elmosolyodtam.

-Nem akarom többet magában itt látni!-figyelmeztette a bátyját Sel-Ha itt is van, akkor azért legyen, mert veled van.-közölte mérgesen, miközben elindult visszafelé, gondolom a szobájába, de még mielőtt otthagyott volna minket, megtorpant és hátra fordult, hogy bemutasson nekem a középső ujjával.

- Az álmaidban, Sel!-reagáltam öntelten az ujjára, mire szúrósan nézett vissza rám zöld szemeivel.

-Utállak Luke Hemmings.-mondta, majd már ott is hagyott minket. Calum a fejét csóválta felém.

-Muszáj mindig hergelned?-kérdezte fáradtan felsóhajtva, mint akit már nagyon untat az egész.

-Nem csináltam semmit rosszat.-hazudtam automatikusan, mire Cal lemondóan nézett rám.

-Nekem ne!-szólt rám élesen, mire felsóhajtottam és ismét leültem a bárszékre.

Nem tudtam megmagyarázni a legjobb barátomnak sem, miért szeretem bosszantani a húgát. Egyszerűen csak így volt a kezdetektől fogva, és ez rögzült be. Amint megláttam a lányt csakis azon járt a fejem, mivel húzhatnám fel. Ez nálunk így működött és nem tudtam rajta változtatni.

Nem sokkal később Michael és Ash is megjött. Egy félórával hamarabb érkeztek, mint megbeszéltük a próbát, de persze ez senkit sem zavart. Ash levágta magát egyből a kanapéra és beszélgetésbe kezdett velünk. Mike volt egyedül aki valamiért nem akart leülni.

-Sel itthon van?-kérdezte végül, mire összeráncoltam szemöldököm. Már megint a kiscsajt keresi. Megáll az eszem.

-Fent van a szobájában.-bólintott Calum, mire Michael már itt sem volt. Elindult fel a lányhoz az emeletre.

-Szóval ma mit terveztek a próbára?-tért rá a lényegre Ash kíváncsian.

-Azt beszéltük Calummel, hogy most hagyni kéne a feldolgozásokat. Már jók vagyunk és annyit próbáltuk őket. Jobban kéne fokuszálnunk a saját zenéinkre.-feleltem Ashnek, mire a fiú elmeredve bólintott.

-Akkor csak a Gotta get out próbáljuk ma?-érdeklődött Ashton.

-Igen, meg Luke elkezdett dolgozni egy dalon. Azt is megvitathatnánk, meg elkezdhetnénk rá már kigondolni valami alapot.-közölte Cal, mire bólintottam. Valóban megvolt már az új dalunk szövegének a fele. Szerettem dalokat írni. Abban fejezhettem ki az érzéseimet és a gondolataimat, amiben a legjobb voltam. A zenélésben és az éneklésben.

Tehát így hárman beszélgettünk a banda teendőinkről, mikor odafentről hangos nevetés csapta meg a fülünk. Tisztán kivehető volt Mike mély, karcos nevetése és Selena lányos vihogása. Nagyon jól szórakoztattak a hangok alapján, mire hirtelen elfogott a düh. Michaelnek itt kéne lennie és részt venni a megbeszélésen! Nem fent vihognia Sellel.

Rögvest felpattantam és elindultam fel az emeletre. Calum próbált megállítani, de már túlságosan bepöccentem. Kettesével szedve a lépcsőfokokat siettem fel az emeletre és nagyon jól ismerve a ház minden szegletét, bármilyen jelzés nélkül benyitottam Selena szobájába. Odabent, majdhogynem ugyanaz a látvány fogadott. Selena barack színű falai vidámságot árasztottak, ami tele volt aggatva különböző poszterekkel és fényképekkel a számára fontos emberekről. Ilyen tekintetben tehát nem változott semmi, csak az érkezése miatt a szobában tátongó bőrönd és különböző holmi bontotta meg a rendet, amit a lány még nem pakolt el.

-Téged nem tanított meg senki se kopogni?-kérdezte bosszúsan Sel az ágyán felhúzott térdel ücsörögve, miközben Michael mellette terpesztett. Épp mikor beléptem valami videót nézhettek, a hangok és látottak alapján Selena tabletjén, amiben valami igazán humoros dolog történhetett, mert Mike felnevetett.

-Haver, ezt meg kell nézned.-nevetett tovább a fiú mit sem észrevéve a történtekből, miközben felém tartotta a tabletet, hogy nézzem meg. Komoran meredten rájuk.

-Látom neked most ez legfontosabb, hogy idióta videókat néz.-dörrentem rá, mire a fiúnak egyből lefagyott a vigyor az arcáról, mikor felismerte, hogy milyen ingerült is vagyok. Felvont szemöldökkel nézett rám.

-Neked meg mi bajod van?

-Az hogy semmibe veszed a bandát!-kiáltottam rá.

-Ezt most nem mondhatod komolyan, Hemmings.-meredt rám most már Mike is dühösen.

-Halál komoly vagyok, Clifford.-szólítottam meg hozzá hasonlóan a vezetéknevén-De neked nyilván előrébb való, hogy egy lánnyal vihorász, mint hogy részt vegyél a banda megbeszélésén.-köptem felé a szavakat gúnyosan, mire Michael először meghökkent, majd annyira dühbe gurult, hogy még az arca is elvörösödött.

-Te ma bal lábbal keltél vagy mi? Tudod jól, hogy nekem is nagyon fontos az 5SOS. Nem tudtam, hogy megbeszélés van már, ha szoltatok volna lementem volna. De nyilván csak az baj, ha az idióta Michael tölt időt egy lánnyal, de ha a nagymenő Luke Hemmings csinálja ugyanezt, akkor meg is tapsoljuk.-vágta hozzám, mire ökölbe kellett szorítanom a kezem, hogy lefékezzem magam. Ezt Selena is észrevehette, mert rögtön közbe szólt.

-Ez nem Michael hibája, én tartottam fel, mikor beköszönt hozzám.-felelte, miközben nagyon lassan kettőnk közé állt, mintha attól tartott volna egymásnak ugrunk. Volt benne valami.

-Ez nem a te dolgod, Sel.-morogtam oda neki.

-Fejezzétek be!-dörrent Ash hangja a hátam mögül, mire mindannyian felé kaptuk a fejünket-Már elkellett volna kezdenünk próbálni, erre ti meg itt vitáztok.-csóválta a fejét nemtetszően-Akkor most kinek is fontos a banda?-kérdezte olyan szigorú tekintettel, hogy magam is kissé elszégyeltem magam. Nem véletlenül volt Ash a bölcs közöttünk. Ezért néha igazán utáltam.

Lementünk hát a garázsba, a kedvenc helyemre a világon, és Ash kibékíttett minket Michealel. Mindkettőnknek elkellett mondanunk a másiknak a megfelelő szavakat, ugyanis addig Ash nem engedett el minket. Bár még éreztem egy kis haragot Mike iránt, amint elkezdtünk együtt zenélni ez elszállt. Ez volt az én mentsváram. Az éltetőm. Egyedül akkor tudtam teljes egészében jól érezni magam a bőrömben, ha játszhattam a gitáromon és kiereszthettem a hangomat. Nem is tudtam volna megmondani melyiket szerettem jobban csinálni. Imádtam, hogy a gitáromon mennyi féle hangot tudok megszólaltatni, ugyanakkor az éneklés is iszonyat felszabadító hatással volt rám. Nem tudtam élni egyik nélkül sem. Ezért volt számomra ennyire fontos ez a banda. Itt elmenekültem az életem gondjai elől, itt felszabadult és boldog lehettem. Igazán boldog.

A próbánkat végül elégedetten fejeztük be és Mikekal már el is felejtették, hogy összevesztünk. Mire végeztünk Calum és Michael kitalált, hogy pizzát akarnak rendelni, így be is mentek a házba, hogy felhívják az éttermet. Így Ashre és rám hárult az a feladat, hogy elpakoljunk magunk után.

Miután ezzel végeztünk Calumot a tv előtt találtuk, és épp az egyik kedvenc sorozatát nézte, amihez Ash is boldogan csatlakozott. Én is szerettem volna így tenni, de előtte még ki kellett mennem a mosdóba, hogy könnyítsek egyet magamon. Ahogy egyre közelebb lépdeltem a földszinten található fürdőszobába, rákellett jönnöm, hogy már valakik befoglalták a helyet.

-Ne nyavajogj már annyit! Jó lesz! Csináltam már ilyet. Max leég a hajad. Nem akkora veszteség. A fiúknak gyorsan visszanő.-ütötte meg a fülemet Selena hangja, aki roppant jól szórakozott minden bizonnyal Michaelen. Furcsa volt ilyesfajta incselkedést kihallani a lány hangjából. Számomra az ilyeneket dühösen és gúnyosan szánta, nem ilyen barátságosan és pajkosan. Persze hallottam már tőle ilyet máskor is a bátyja vagy a fiúk társaságában, de azért ritka volt és mindig megdöbbentet.

-Tudod, hogy a hajam a mindenem.-mondta ijedten Michael és szinte láttam magam előtt, ahogy a hajához nyúl. Bizonyára Sel épp most festette. Bár nem tartottam szép dolognak a falhoz húzódtam és hallgatózni kezdtem. Kíváncsi lettem miről beszélgetnek.

-Azt hittem, hogy a gitárod.-közölte szórakozottan Sel.

-Az is. Ez a kettő együtt jár. Így képzi az egyedi rocksztár imidzsem.-felelte a fiú.

-Szerintem következőnek rózsaszínre kéne festeni.-tűnődött el Sel.

-Fúj nem! A rózsaszín az lányos szín.-tiltakozott egyből Mike.

-Dehogyis! Jól állna.-próbálta meggyőzni a lány-Menne a szemedhez.

-Akkor sem.-kötötte az ebet a karóhoz.

-Ne már. Én festem, én döntök.-jelentette ki a lány ellentmondás nem tűrően. De persze Mike az Mike volt.

-Akkor egyeztünk meg valamiben.-közölte ördögien.

-------------
Sziasztok!
Na eddig hogy tetszik a sztori?