Selena

Ahogy elkezdődött a szeptember visszatértek az átlagos gimis hétköznapjaim. 10.évfolyamot elkezdve csak úgy zúdultak rám a tanulnivalók. A napok összemosódtak, és kettőt pislantottam, máris szeptember végén jártunk.

Szombati nap volt, mikor egy áttanult nap után végre tudtam magamra szánni egy kis időt és olvastam. Egész éjszaka az egyik új kedvenc regényemet bújtam. Nyugalom és csend honolt a Hicks házban. A szüleim már rég aludtak, Calum pedig bulizni volt az egyik haverjával. 11 óra körül járt az idő, mikor furcsa kopogás zökkentett ki egy roppant izgalmas részből. Próbáltam nem nagy dolgot keríteni a dolognak és tovább olvastam, viszont a kopogás csak nem akart megszűnni.

CSATT

CSATT

CSATT

Az idegesítő csattanás nem szűnt meg. Valahonnan kintről jöhetett. Olyan volt, mint ha az üvegen kopogott volna valami.

Végül mérgesen másztam ki a kényelmes ágyamból, hogy utánajárjak a dolognak.
Elhúzva a függönyömet kukucskáltam ki az éjszakába, de semmit sem láttam, viszont a hang továbbra sem szűnt meg. Egy jó ideje nézelődtem, mikor a szemem hozzászokott a sötétséghez és a pázsitunkon feltűnt, hogy ott áll egy fekete kapucnis alak, aki a szomszéd szoba, vagyis Calum szobájának az ablakát dobálta pici kövekkel, amiket anyukám szikla kertjéből szedett.

Összehúzott szemmel figyeltem a furcsa alakot, aki az éjszaka közepén dobálta a bátyám ablakát, mikor hirtelen, ahogy jobban megfigyeltem az idegen alakját kiszúrtam ki is az.

Luke Hemmings dobálta megállás nélkül az ablakunkat!

-Ezt nem hiszem el!-morogtam, miközben elléptem az ablakomtól és felkapva a pizsimre egy pulcsit mérgesen elindultam lefelé a lépcsőn.-Ennek teljesen elment az esze!-zsémbelődtem az orrom alatt motyogva.

Óvatosan szedtem a lépcsőfokokat, egy hang nélkül, nehogy felkeltsem a szüleimet. Miután leosontam előkotorásztam egy kulcsot és kinyitva az ajtót kiléptem a hűvös éjszakába.

Luke arcára sötét árnyék vetült, ahogy felém fordult, de még így is kitudtam venni az arcára kiülő meglepetést. Szerintem mindenkire számított csak rám nem.

-Mit művelsz itt Luke?-vontam kérdőre karba tett kézzel, miközben a hideg szél befújta magát a pizsamám alá.

-Én csak...öhm Calumot keres...keresem. Nem vette fel.-dadogott össze vissza a rá nem jellemző magabiztosság nélkül, miközben a telefonjára mutatott. A hangjából ítélve ideges és zavart volt, amit nem tudtam mire vélni. Luke Hemmings sose volt ideges és zavart.

-Ha az első 20 dobás után nem jöttél volna rá nincs itthon.-vágtam oda gúnyosan.

-Khmm...hol van?-krákogta idegesen.

-Bulizni v...-kezdtem volna a mondatot, mikor a házunk előtt elhajtott egy autó ezzel bevilágítva a környéket és elém tárva olyas valamit amit eddig a sötétben nem vettem észre.-Uramisten!-kerekedtek ki a szemeim, ahogy felvillant előttem a fiú összevert és feldagadt arca. Lukenak is feltűnt, hogy észrevettem, így elfordítva a fejét hátrálni kezdett.

-Mennem kell...-lépdelt hátra felé, mire gondolkodás nélkül átszeltem a köztünk lévő távolságot és az arcára fektetve mindkét kezemet elértem, hogy a fiú egyenesen előre nézzen. Ekkor már tisztán láttam az orrára száradt vért és a jobb oldalt feldagadt arccsontját.

-Luke...-suttogtam magam elé teljesen elképedve, miközben nem bírtam levenni a fiú sebeiről a szemeimet, aki szégyenkezve próbált mindenhová nézni csak rám nem.-Mi történt?-néztem fel kék szemébe továbbra is a két kezem között tartva a hideg arcát. Ekkor találkozott a pillantásunk, miközben centikre álltunk egymástól. -Verekedtél?-kérdeztem rá aggodalmasan.

-Olyasmi.-felelte halkan.

-Mégis kivel?-faggattam tovább, mire Luke lesütötte a szemét. Úgy tűnt nagyon nem akart róla beszélni így hát nem is firtattam t9vább. Nem ez volt most a legfontosabb.

-Gyere! Menjünk be!-indultam meg az ajtó felé, miközben Luke egy szó nélkül követett. Utánam lépett be a házunkba, és csendben együtt lopództunk fel az emeletre. Odafent pedig gondolkozás nélkül a saját szobámba vezettem.

Leültettem a kis kanapémra, majd aggodalmasan a villanykapcsolóhoz nyúlva feloltottam a nagy lámpát. Ekkor már teljes pompájában láttam Luke agyonvert arcát. Az orrára száradt vörös alvadt vért és a zöldes lilás színben feldagadt arcát.

Magam is éreztem, hogy az arckifejezésem megváltozott, miközben helyett foglaltam Luke mellett a kanapén. Aggodalmasan meredtem az arcára.

-Csak nem lehet ilyen rossz.-mosolyodott el kényszeredetten megpróbálva oldani a feszültséget.

-Hozok elsősegélydobozt.-pattantam fel nyugtalanul, miközben a felső emeleten lévő fürdőbe siettem és előkotortam a szükséges dolgokat. Közben pedig próbáltam saját magam lenyugtatni.

Mire visszatértem Lukeot a tükröm előtt állva találtam, amint fájdalmasan az arcát tapogatta.

-Ülj vissza.-kértem lágyan, mire engedelmesen leült.

A kis dohányzó asztalra kipakoltam a kis táskából a szükséges dolgokat, miközben hoztam egy vizes rongyot. Így fordultam szembe a fiúval. Alaposan megnéztem minden egyes sebet rajta, miközben akaratlanul megmozdult a kezem, és óvatosan Luke felpuffadt arcára helyeztem. Luke alig hallhatóan felszisszent, ahogy a tenyeremet a fájó pontra fektettem. Miközben nekem csak állandóan az járt a fejemben mi történhetett vele. Ki okozta ezeket a sebeket a gyönyörű arcára?

Eközben Luke csukott szemmel tűrte, ahogy az ujjaimmal finoman cirógattam a megütött pontot. Mikor felnéztem a szemére, mintha megérezte volna hogy nézem, kinyitott szemeit és ekkor először megláttam a magabiztosságát elhagyott, sebezhető Lukeot.

-Nagyon fáj?-zökkentem vissza a bűvöletből, elkapva a tenyeremet az arcáról.

-Őszintén?-pislantott rám-Olyan mintha az összes fogamat egyszerre tömték volna be. Érzéstelenítő nélkül.-felelte őszintén, ami szintén kicsit meglepett. Nem gondoltam volna, hogy Luke Hemmings bevallja nekem hogy fájdalmai vannak. Annyira nem vallott ez a nyíltság rá. A sebezhetőség teljesen mássá tette.

-Ez jót fog tenni a duzzanatnak.-adtam a kezébe egy zacskó becsomagolt, fagyasztott borsot, hogy tegye az arca elé, míg én az orrát tanulmányoztam.-Na és az orrod?

-Nem tört el. Csak kinyit vérzett.-morogta, míg én előkaptam a vizes rongyomat, hogy finoman letisztogassam az orra alatt rászáradt vért. Luke türelmesen tűrte, amíg én letisztogattam a vért, mikor feltűnt, hogy a szája is felvolt egy kicsit hasadva.

-Öhm...a szád is.-közöltem zavartan, mire Luke odakapta a kezét. Megtapogatva az említett testrészét bólintva konstatálta, hogy valóban ott is szerzett egy kis sebet.-Ezt le kell fertőtlenítenem. Csípni fog.-figyelmeztettem előre.

-Csináld amit kell.-hagyta rám, így bemártogatva egy darab pamacsot alkohollal a szája felé közelitettem. Kissé kínosan éreztem magam a kialakult szituációban, ahogy a fiú száját tisztogattam. Igyekeztem egy kicsit sem hozzáérni az ujjaimmal a bőréhez, mikor a fertőtlenítő befolyt a sebbe, és Luke felszisszent. Ijedten húzódtam hátra, hogy fájdalmat okoztam neki. De alig tudtam elhúzódni, ugyanis Luke egyből elkapta a csuklómat. -Semmi baj!-suttogta lágyan végig simítva a hüvelykujjával a bőrömön, ami nyugtatóan hatott rám, így tovább folytattam.

-Kész van.-fejeztem be a fertőtlenítést.

-Kösz Sel!-nézett mélyen a szemembe, mire éreztem, hogy zavarba jöttem.

-Menj ki mosd meg nyugodtan az arcod.-mondtam neki gyorsan, mire Luke felállt és lassan elindult kifelé a szobámból. Miközben figyeltem a lépteit nem tudtam nem észre venni, hogy valami nem stimmelt a fiúval. Furcsán járt, és bármennyire is próbálta kihúzni magát görnyedt volt. Mire visszatért a feje búbjától egészen a lábujjáig végig mértem.

-Mi a baj?-húzta össze a szemöldökét, ahogy őt fürkészve elindultam felé.

-Máshol nem sérültél meg?-kérdeztem idegesen az ajkamba harapva.

-Nem, nincs gond. Csak az arcom...-felelte nyugtatóan, de én nem hittem neki. Egy hirtelen mozdulattal megragadtam a pólója alját és rám nem jellemző temperamentummal felhúztam azt, ami alól kivillant Luke Hemmings izmos felsőtest. Elámulva meredtem rá.