Kómás fejjel keltem az ébresztőmre.
Kinyomtam az idegesítő hangot, majd felkeltem, és a fürdőszobámba csoszogtam. Ott megmostam az arcom, majd a tükörbe néztem, és majdnem felsikítottam a tükörképemtől.
Hajam kócosan állt fejem tetején, szemeim karikásak voltak, a szám kiszáradt.
S, mint zombi...

A gardróbomhoz sétáltam, majd kiválasztottam az outfitem.

Miután magamra kaptam a darabokat, felkentem magamra egy kis szempilla spirált, és késznek nyilvánítottam magam.

Lebattyogtam a lépcsőn, egyenesen a nappaliba, ahol senki sem volt rajtam kívül.
Szuper...

A hűtőhöz sétáltam, majd felmértem annak a tartalmát.
Mivel cukrásznak készülök, így bármit össze tudok dobni.

Most éppen ezt sikerült:

Természetesen mind a három külömbféle ízű volt. Az egyik kakaós, a második nutellás, a harmadik pedig mogyoróvajas.

Megettem mind a hármat, majd a pulthoz sétáltam, amin egy lila cetli díszelgett.
Ez eddig is itt volt ?

„Samantha !
Csomagolj, holnap felszállunk a Chicagoi gépre !"

Na bazdmeg, kurva jó !

Wáááá !

Azonnal felhívtam Chloet, aki kiskorunk óta a legjobb barátnőm, a szomszédban lakik. Szó szerint születésünk óta, ugyanis ugyanazon a napon, ugyanabban az évben és hónapban van a születésnapunk.

- Szia cicám !- köszönt mosolygósan a telefonba.
- Chloe....költözünk...- Chloe elhallgatott.
- Chloe...- szóltam bele pár perc múlva, mivel nem volt hajlandó megszólalni.
- Mi ? Hova ?- szólt bele újra.
- Chicagoba...- suttogtam sírva.
- Nem hagyhatsz itt !- zokogott fel.
- Két perc és ott vagyok !- tettem le a telefont, és rohantam ki, egyenesen a szomszéd házhoz.

Csengetnem nem kellett, ugyanis az anyukájával él, akire édesanyámként tekintek. Ez a második otthonom.

Berontottam a házba, lerúgtam a cipőim, majd a konyhán átvágva -közben köszöntem Nathaly-nak-, Chloe anyukájának- a lépcsőhöz siettem, majd azon fel, és onnan egyenesen a második ajtón berontottam.

Szívszaggató látvány volt Chloet magzatpózban, zokogva a padlón látni.

Amint beléptem felugrott, majd a nyakamba ugrott, és ott zokogott tovább...én is rákezdtem.

- Szeretlek.- zokogott tovább.
- Szeretlek.- bólintottam.

- Lányok...- nyitott be Nathaly, majd ijedten ránknézett.
- Chicagoba költözünk.- kezdtem rá megjobban.
- Istenem, kincseim..- szállt be ő is, így már hárman zokogtunk egymást ölelve.

- Szeretlek titeket, nagyon-nagyon !- mondtam, még mindig zokogva.

Fél órán át még ott álltunk, aztán szétváltunk, és egyszerre törölgettük meg a szemeinket.

- Reggelit ?- mutatott az ajtó irányába, mire bólintottunk.

Lementünk reggelizni. Mondjuk...én már reggeliztem, de Nathaly főztje isteni. Eskü, sokkal jobb, mindt az enyém. Nekem még van mit tanulnom.

A konyhában kellemes illatok csapták meg az orromat.

Hmm....csokipuding tejszínhabbal, eperrel, fahéjjal, és amit a legjobban szeretek benne- Naty álltal készített pillecukor.

- Pillecukros csokipuding.- sóhajtottunk fel egyszerre Chloeval, és kicsordult pár könnycseppünk az emlékek hatására.

- Szerintem...- kóstolt bele a csokipudingba az öt éves Chloe, miközben Nathaly ránkfektetett kb. 20kg lepedőt, és leültetett minket a kandalló elé, amit aztán meggyújtott, mi pedig mosolyogva figyeltük a táncoló tüzet.
- Örökké legjobb barátok leszünk, igaz ?-nézett rám, én pedig bólintottam.
- Örökké.- mosolyogtam.
Kirázott a hideg. Nagyon hideg volt, ugyanis tél közepén már nem éppen napos az idő.

Közelebb kúsztam a kandallóhoz, Chloe pedig jött velem.
Meghallottam, ahogy az ablakot verdesik az esőcseppek.

Dörrent egyet az ég, mire közelebb bújtunk egymáshoz, amin később kuncogtunk egy sort.

Megöleltem a mellettem síró barátnőmet.
- Rohadtul hiányozni fogsz.- mondtuk egyszerre.

Nathaly meghatódva figyelt minket a konyhapultnak dőlve.

Megettük a pudingot, amit aztán megköszöntünk Nathalynak.

Aztán...
- Nem muszály suliba mennetek. Majd írok igazolást.- mosolygott ránk.

Ezért is imádom Nathalyt. Mert megért minket. Ő a legjobb anyuka a világon. Kár, hogy nem az enyém...

- De...
- Majd elintézem a szüleidet.- imádlak...
- Lekötelezel.- mosolyogtam hálásan, majd megöleltem az én szeretett any...Nathalyt.

Chloeval vihogva sétáltunk fel az emeletre.

Négy órán át nevetgéltünk.
Olyan volt, mint ha mi sem történt volna.
Aztán...

- Értsd meg, hogy nincs itt !- Nathaly valakivel nagyon összekapott.
- Tudom, hogy itt van ! Ne nézz hülyének !- ez anyám...
- Húzz a francba ! Nem viszed sehova a lányom !- hú, még sohasem hallottam ennyire kiabálni Naty-t.
A lányának nevezett...

- Samantha ! Azonnal takarodjál hazafele, és csomagolj össze ! Ma indulunk ! Hétre legyél kész !- rontott be anyám, majd lerángatott a lépcsőn.

Sírva mentem utána.
Sírva pakoltam össze.
Sírva léptem ki az ajtón...

Nathaly és Chloe sírva néztek minket a konyhaablakból.

Rájuk pillantottam, majd könnyes szemekkel intettem nekik.

Chloe zokogni kezdett, és felrohant az emeletre, Nathaly pedig intett egyet, és elhúzta a függönyt.

Sírva szálltam be a taxiba...
Sírva dugtam be a fülhallgatóm.
Sírva indítottam el az Mp3 lejátszóm.
Sírva kiszálltam a taxiból.
Sírva csekkoltam be.
Sírva ültem a helyemre.
Sírva aludtam el...