Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

7.rész

Selena

A koncert véget ért, így amíg a közönség várta a következő fellépőt mindenki szét széledt, a mi kis csapatunk pedig még hamarabb. Már csak a bátyám és Ash állt mellettem, a másik kettő idióta azóta kitudja hol járt. Összebeszéltem hát a fiúkkal, hogy szomjas vagyok és menjünk vegyünk valamit inni, így tehát elindultunk a tömeg után.
Hamar beszereztünk egy két dolgot, amivel ontottuk a szomjunkat, majd csak úgy céltalanul barangolni kezdtünk. Ekkor pillantottam meg az egyik padon terpeszkedő Lukeot, aki mellett egy hosszú szőke hajú lány ücsörgött különösen közel húzódva a fiúhoz, miközben a haját csavargatta. Luke csak a lányra mosolygott és nagyon bőszen hallgatta, hogy az mit mond neki, míg nem már rá is tapasztotta a száját a lányéra.

Undorodva fordítottam el a fejemet róluk. Erre egyáltalán nem voltam kíváncsi. Most komolyan? Hány perce ismerik egymást? 5? Értem én, hogy szép lány, Luke pedig egy igazán szemrevaló Adonisz. De akkor is!

-Megnézhetnénk mi van arra.-szólalt meg mellettem Cal, kizökkentve a gondolataimból, miközben egyenesen maga elé mutatott, ahol nagyon színesen világított valami. Ráadásul igencsak sok ember nyomult arra.

-Szerintem dodzsem meg ilyenek.-ötletelt Ash nagyon pásztázva a világító dolgokat, mintha átlátna a fák mögött.

-Hát menjünk!-indultam meg kíváncsian, de Calum visszarántott.

-Szedjük össze a többieket.-vetett fel, miközben máris a tömeget kezdte pásztázni elkószált barátai után.

-Kétlem, hogy nagyon velünk szeretnének jönni.-fintorodtam el, Luke felé bámulva. Most bár már nem láttam a fiút, mivel jóval arrébb voltunk, mégis a szemem előtt lebegett, ahogy nyalják egymást azzal a rendkívül nagy idomokkal rendelkező lánnyal.

-Nem érdekel!-indult meg határozottan a bátyám, mi pedig, mint a hű hívői szorosan mögötte követtük. Micahelre bukkantunk rá hamarabb, aki szintén egy alacsony lány társaságában élvezte az estét.-Mike! Gyere, program van.-kiáltott oda a fiúnak, de az meg se hallotta. Minden figyelmét lekötött a vörös hajú lányka.

-Michael Clifford!-szóltam rá eréjesen a zöld hajú fiúra, mire egyből felém kapta a fejét.-Neked dumálunk.-forgattam a szememet bosszúsan.

-Most nem érek rá. Nem látjátok?!-célzott nyilván valóan a mellette álldogáló lányra.

-Add meg neki a számod, aztán gyere.-rendezte le Ash, mire Mic csak legyintett.

-Clifford, ne akard, hogy odamenjek és magam rugdossalak ide.-tettem karba fenyegetően a kezem, mire Michael hirtelen megszeppent. Láttam rajta, hogy alaposan mérlegeli a dolgot és latolgatja az esélyeit. Viszont nagyon jól megtanulta már, hogy ha nem is most,, később mikor nem figyel úgyis elkapom. Így hát fancsali képpel, de arrébb lépett a lánytól és csatlakozott hozzánk.

Nincs mese az embernek megkellett tanulnia megvédeni magát és uralkodni ennyi fiú között. Ha nem mutattam volna magam erősnek, akkor mindent velem csináltattak volna meg. Ebben biztos voltam. Én pedig nem akartam papucs lenni.

-Na és Hemmings? Ő nyugodtan ellehet?-duzzogott mellettem Michael, de őszintén nem hatott meg egyikünket se.

-Ott van!-mutatott Cal balra-Mindjárt itt lesz ő is, nyugi.-mondta, majd már el is indult a barátja felé. Messziről néztük, ahogy egy darabig bőszen vitatkozik a fiúval, de végül valahogy mégiscsak sikerült meggyőznie. Vigyorogva tért vissza hozzánk, míg Luke Michez hasonlóan bosszúsan ballagott mellette.

Így mentünk tovább immár az egész csapattal a fényforrás felé. Hamar kiderült, hogy a hely tele van különböző szórakoztató játékkal. Ahogy körbe pillantottam egyből feltűnt egy dodzsem, körhinta, hullámvasút és egy céllövölde is.

-Oh fogadjunk Ash, hogy legyőzlek lövésben.-kiáltott fel Mike most már vidáman.

-Nem tudsz.-indult meg határozottan a stand felé Ashton, miközben mi szórakozottan néztünk utánuk, míg végül követni nem kezdtük őket.

-Üdvözöllek benneteket Big Bob lövész standjánál.-csillant fel a szeme egyből a bajuszos, alacsony férfinak, aki bizonyára a tulaj lehetett.

-Jó estét! Szeretnénk játszani.-dörzsölte izgatottan a kezét Mike. Imádott fogadásokat kötni a kis hülye.

-Mindannyian?-pillantott végig a társaságon, miközben elgondolkodva meredtem a béna puskákra, amik biztos, hogy teljesen elvoltak állítva, hogy még véletlenül se találjunk el egy célt se.

De persze a fiúk mind bólogatni kezdtek egyedül én nem adtam választ.

-Hugi? - meredtem rám kérdőn Calum, mire csak a fejemet ráztam.

-Ezt most kihagyom.-álltam arrébb teret adva a fiúknak.

-Csak fél hogy olyan béna hogy egyet se talál el.-súgta oda Luke a mellette álló Michaelnek, mire természetesen meghallottam.

-Mintha neked olyan jól menne. Sokkal jobban tudok lőni, mint te. Szóval inkább örülj, hogy nem alázlak porig. -szúrtam oda gorombán, mire Luke idegesítően pimaszul elmosolyodott.

Hogy lehet valakinek, aki ilyen idióta ilyen szép mosolya?

-Tégy próbára.-kacsintott rám, mire azt hittem menten felrobbanok. Hogy képzeli?!

-Megint kezdik.-forgatta a szemét Ash.

-Jó! Akkor játszok. De a helyedben vigyáznék Hemmings!-fenyegettem meg, miközben őt ez egy kicsit sem hatotta meg, csak szélesen vigyorgott.

-Fogadjunk.-jelentette ki, mire ráncba szaladt a homlokom-Ha nyerek, fel kell ülnöd arra.-mutatott maga mögé, mire arra fordítottam a fejem. Az egyik ilyen játékra mutatott, de nem akármelyikre. Egyenesen az extrém kalapács hintára, ami az egyik legizgalmasabb és egyben legfélelmetesebb stand volt itt. Egy darabig ijedten néztem rá, de végül elnyomtam magamban a félelmet és felé nyújtottam a kezem.

-Ha pedig én nyerek oda adod nekem egy hétre a kocsid.-találtam ki, ugyanis tudtam ez az egyik legféltettebb dolga, ráadásul jól jött volna az első sulis hétre egy autó. Utáltam reggelente a nagy tömegben buszozni.

-Egy hét?-kérdezett vissza sokallva az ajánlatot, mire most én mosolyodtam el.

-Na mivan már nem vagy olyan biztos a győzelmedben?

-Oké, benne vagyok.-fogta meg a kezem, mire hirtelen meghökkentem, az érintés okozta bizsergés miatt. Gyorsan el is rántottam a kezem. Nem is értettem mi történt.

-Akkor mindenkinek adok 6 golyót, ha minden bábut lelöktök, akkor hazavihettek innen egy tárgyat.-mutatott körbe a falon felaggatott csecsebecséken. Volt itt minden. Plüss játékok, dekordolgok, szobrok, tányérok, vicces pólók, bögrék. Bőven volt mi közül válogatni.

-Akkor kezdjük.-kérte izgatottan a lövedéket Calum, mire mind megkaptuk szépen sorjában. Ezek után pedig elkezdődött a kemény csata. Hallottam magam mellől, ahogy Mike és Ash vért izzadva küzdenek egymás ellen. A hangok alapján pedig szegény Mike barátom állt rosszabbul. Ashton játszi könnyedséggel lőtte le az összes bábut, és már azon is gondolkozott, hogy melyik becses tárgyat válassza nyereményeként. Én pedig idegesen markolásztam a ravaszt és bámultam a célpontot.

Oké, Sel, menni fog. Letudod győzni ezt a seggfejet. Le kell!

Félre sandítottam hát a fiúra, aki olyan nyugodtan és magabiztosan tartotta a kezében a puskát, hogy egyből ideges lettem. Elsütötte hát az első golyóját, mire nagy meglepetésemre mellé ment, nem talált célt. Alig bírtam visszatartani a mosolyom. Igy már magam is nyugodtabban álltam oda, és lőttem le az első bábut. Önelégült, nyertes mosollyal pillantottam Lukera.

-Csak kipróbáltam mennyire van eltájolva.-morogta nekem, mire csak hümmögni kezdtem ezzel is gúnyolva a fiút. Viszont a karma lecsapott rám és most én voltam az, aki bénán kihagyta a találatot. Luke viszont annyira ügyes volt, hogy a lövésével behozta a hozzám mért lemaradását. Idegesen próbáltam kizárni a fejemből az arcára kiülő szexi féloldalas mosolyt, és koncentrálni. Apa megtanított lőni! Nem vagyok ügyetlen.

Sorba lőttük a golyókat, mígnem már egy se maradt. Balszerencsés pedig maradt még fent bábum, bár Lukenak is, de mégis ő nyert, ugyanis neki eggyel kevesebb volt. Oh hogy menne el a fr...

-Alig várom, hogy lássalak a magasban.-vágta a képembe boldogan, mire elfintorodtam, és elindultunk a kalapács felé. Ahogy egyre közelebb értünk és láttam, ahogy a benne ülő emberek milyen magasan és gyorsan suhannak a levegőbe, rosszul lettem. Ráadásul a sikolyuk se volt valami biztató.

Gyerünk Sel nem futhatsz el! Akkor gyávának fog tartani.

Rettegve néztem a hintázó játékot.

Nekem végem.

-Ez brutális.-állapította meg Mic-Én biztos, hogy nem ülnék fel.-jelenttet ki, mire nem kicsit csúnyán néztem vissza rá-Mármint biztos nem olyan félelmetes, mint tűnik.-mosolygott rám hamiskásan.

Épp vége lett az eddigi körnek, igy az emberek előttünk szálltak ki a székükből. Némelyik ember alig bírt járni, az egyik lány pedig elokádta magát előttünk.

-Fhuu azt hittem meghalok odafent.-mesélte mellettünk egy férfi a barátjának. Oh mire vállalkoztam!

-Na készen állsz?-kérdezte Luke, mire egy nagyot nyeltem. Biztatásra várva néztem hátra a fiúkra, de Mic csak fancsali képpel nézte a kalapácsot, Calum nem tetszően rázta a fejét, Ash pedig teljesen máshol járt. Szuper!-Gyere, mert lemaradunk.-ragadta meg a könyököm Luke, elindulva a kalapács felé.

-Mi? Te is jössz?-értetlenkedtem, látva hogy ő is beakar szállni.

-Aha. Azért kötöttem veled a fogadást, hogy valaki beszálljon velem. Azok ott túl nyápicok ehhez.-mutatott a lent ácsorgó barátaink felé.

-Te nem vagy normális.-közöltem vele, de már választ nem kaptam, mert jött egy srác, hogy ellenőrizze a ránk szegezett szíjakat. Rettegve vártam a halálom.

Ekkor pedig elindult a visszaszámláló, ami jelezte a kilövés kezdését. Idegesen haraptam az ajkamba és legszívesebben a szememet is összeszorítottam volna, hogy ne kelljen látnom semmit, de nem akartam Luke előtt ennyire beszarinak tűnni.

-5.-mondta a hang a hangszórókból, mire a gyomrom összeugrott.-4.-jelentette be, mire lassan elkezdtem kifújni a bent tartott levegőt, hogy nyugalmat erőltessek magamra-3.-ekkor éreztem, hogy egy meleg kéz simul az enyémre-2.-oldalra fordítottam a fejem, és zavartan bámultam Lukera, aki időközben már teljesen rákulcsolta kezeit az enyémre. Kellemes, megnyugtató érzés kerített hatalmában, miközben azon gondolkoztam milyen hatalmas nagy keze van az enyémhez képest.-1.-még láttam, ahogy Luke biztatóan rám mosolyogt, majd már a levegőbe is repültünk. Akaratlanul egy hatalmas sikoly kúszott ki a számon, miközben odavissza suhantunk a kalapácson. Le-fel. Félelmetes érzés volt fel-le csapódni ilyen magasban, de valahogy a félemem visszahúzódott, ahogy Luke szorosan fogta a kezem, és végig el sem engedte.

-------------
Sziasztok!
Visszatértem.🥰

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro