Luke

Egész úton a park felé Sel karba tett kézzel duzzogott hátul, az ablakon meredve ki. Nem nézett ránk. Teljesen kikészítette a kis száguldozásom, és nem volt hajlandó szoba állni emiatt egyikünkkel se. Nem mondom, hogy nem volt örültség, amit csináltam, de legalább csendben maradt. Ami miatt nekem már megérte. Nem volt szebb dolog annál, mint hogy azt a rózsaszín kis száját csukva tartotta.

Normális tempóban vezettem tovább, miközben szólt a rádió és néha néha becsatlakoztam a fiúk beszélgetéseibe.

A parktól nem messze parkoltam le a kocsit, mivel a tömeg miatt alig volt már hely. Miután mindenki kiszállt, egy gombnyomással lezártam az autót, és elindultunk a koncert felé.

-Már most látom, hogy ezren lesznek.-állapította meg Michael mellettem lépdelve.

-Ez azt jelenti, hogy biztos jó lesz.-közölte Ash, mire egyetértően bólintottam.

-Szar helyre nem hoználak titeket.-mondtam, miközben az előttem sétáló testvérpárt figyeltem. Előre észrevettem, hogy Calum megkörnyékezi a húgát. Bizonyára fel akarta vidítani a morcos Selenat, aki arcából konkrétan semmi se látszódott, annyira a szeme elé húzta a kalapját.

-Mi ez rajtad?-bökte oldalba Selt a bátyja a kalapjára pillantva.

-Egy kalap, Cal. Szeretnéd, hogy lebetűzzem neked?-nézett rá unottan a fiúra.

-Jaj de vicces vagy, Lena.-forgatta a szemét Calum-Eddig nem volt ilyened. Nem tudtam, hogy a stílusod.-gondolkodott el, teljesen rátapadva a kalap témára.

-Amerikába megtetszett.-vont vállat Sel, mire Calum egy hirtelen mozdulattal lekapta a fejéről-Hé!-kapott utána, de már a bátyja fején volt.

-Na hogy tetszem?-fordult hátra hozzánk vigyorogva.

-Gázul. Na add vissza!-kérte Sel, de mikor érte nyúlt volna Cal hátra dobta felénk és Mike kapta el.

-Oh köszi!-vette fel ő is-Szerintetek milyen a hajamhoz?

-Annyira gyerekesek vagytok.-forgatta meg a szemét Sel a haját igazgatva, ami a kalap alatt összekócolódott.

-Mert te nem?-vontam fel a szemöldököm megragadva az alkalmat.

-Te csak ne szólj bele!-meredt rám dühösen, mire nem bírtam ki és elvigyorodtam.

-Különben mi lesz?-próbáltam felidegesíteni, ami sikerült is.

-Megbánod.-fújtatta.

-Haza is mehetsz.-mutattam arra, amerről jöttünk, mire Sel elém lépett végig a szemembe nézve, tüzes tekintettel.

-De akár te is.

-És akkor ki visz haza, édesem?-meredtem rá magabiztosan, random becézéssel illetve, ami engem is meglepett.

-Majd én hazavezetek.-tette karba a kezét a melle alatt, kiemelve idomait.

-Az én kocsimmal? Ne is álmodj róla.-nevettem fel kényszeredetten.

-Na elég ebből!-nyomta vissza a kalapot Cal  a húga fejére-Most nem vitatkozni jöttünk, oké? Ezt otthon is csinálhatjátok. Most szórakozzunk!-indult el a zene irányába.

Sellel egy pár másodpercig farkas szemet néztünk egymással. Míg már nem bírtam tovább jade zöld szemeibe pillantani, így vigyorogva rákacsintottam és elléptem mellette. Mégse hagyhattam teljesen nyerni.

Pár percen belül elértük a központot, ahonnan már rendesen lehetett hallani a zenét és örömmel vetettük bele magunkat a tömegbe. Nem bírtam nem megbámulni a körülöttünk hemzsegő szebbnél szebb lányokat. Már most elterveztem, hogy ma éjszaka az egyik az enyém lesz. Kikapcsolódásra volt szükségem. Egy kis menekülésre. Egy olyan helyre, ahol én irányítók. Elegem volt már a szenvedésből, ami minden nap ért engem. Szabad akartam lenni, mint mindenki más.

Épp készültünk belevetni magunkat a színpad előtti sűrű tömegbe. A fiúk csak úgy nyomultak előre, míg én kiszúrtam, hogy egy valaki hiányzik. Ki más lehetett volna, mint Selena?!

Idegesen fordultam körbe, hogy mégis hol lehet, mikor megláttam, hogy egy kicsivel odébb egy göndör hajú fiúval beszélget. Arcán boldog mosoly villant. A szememet forgatva kezdtem el a nevét kiabálni, de vagy nem hallotta meg, vagy csak nem akarta. Bármelyik történt is meg mérges lettem, és elindultam visszafelé a lányhoz.

Gyors léptekkel szeltem át az utat és trappoltam oda hozzá.

-Gyere!-szóltam oda neki, odaérve hozzájuk, és már indultam volna vissza, de Sel meg se moccant. Teljesen leszarva, hogy mit dumálok neki, tovább folytatta a társalgást az idióta frizurájú fiúval.

-Jaj ne is mond, nekem is először olyan furi volt, de...-beszélt a sráchoz, mire én nem bírtam tovább és gondolkozás nélkül megragadtam Sel kezét, és elkezdtem magammal rángatni-Mégis mit művelsz?-ordított rám, miközben próbálta magát kiszabadítani a fogásomból, de túl erősen tartottam, így ezek után már csak visszahúzni próbálta magát, de az sem ment neki.-Neked mégis mi a franc bajod van ma?-kezdte el ütni a karomat, mire elengedtem.

-Te!-dörrentem rá tovább tolva magam előtt, hogy haladjunk.

-Oh, mintha te olyan rózsás lennél! Miért kellett elrángatnod onnan?-meredt rám mérgesen, miközben elindult volna visszafelé, de elálltam az útját.

-Mégis hogy gondoltad? Leállsz beszélgetni valakivel. Leszarom. De mi már rég otthagytunk téged. A többiek észre se vették, hogy lemaradtál. Oké hogy beszélsz egy ismerősöddel, de utána? Hogy a fenébe találsz meg minket ekkora helyen? Nekem kurvára nincs kedvem egy 20 perc múlva, miután leesett a többieknek, hogy nem vagy velük, téged keresgélni, hogy eltűntél! Szóval maradj szépen egyikünk mellett, és ne kószálj el! Szórakozni jöttem ide nem bébi csőszködni, világos?-robbant ki belőlem eszelősen, mire Sel pislogás nélkül meredt rám.-Most pedig haladj előre!-lökdöstem tovább arrafelé, amerre a fiúk mentek.

Pár percbe tellett, mire megtaláltuk a banda többi tagját, Michael és Cal már nagyban ugráltak és üvöltöztek a zenére, míg Ash csak szolidan mellettük állva a fejét rázva figyelte a színpadon játszó bandát.

-Már azt hittük félre vonultatok megölni egymást.-szolt oda nekünk Calum szórakozottan.

-Én arra tippeltem, hogy Luke már felszedett valami dögös pipit.-vihogott Michael a zene ritmusára rázva a haját, miközben Sel elfintorodott mellettem és Ash mellé pártolva kezdett ráhangolódni a zenére.

-Ami késik, nem múlik.-vigyorogtam rá a zöld hajú fiúra, aminek a színe szerintem inkább volt undorító, mint menő. Olyan volt, mintha fika lett volna a fején. De persze tiszteletben tartottam Michael őrültségeit.

-Vigyél magaddal.-kérte reménykedve, mire bólintottam, de nyugalomra intve oda szóltam neki, hogy még egy kicsit maradjunk. A lányok megvárnak.

Csodálattal néztem a színpadon játszó és éneklő 5 tagú bandát. Három belőle hangszeren játszott, míg egy srác és egy csaj elől énekelt. De valami eszméletlen jók voltak. Dinamikusak, jó hangulatot hoztak és rendkívül tehetségesek voltak. Álmodozva néztem őket, miközben végig azon gondolkoztam, hogy én is ezt akarom. A sikító, tomboló, éneklő közönség felett akarok játszani, és látni, hogy minket imádnak, hogy tetszik nekik az amit nyújtunk. Ez volt az álmom. Zenész akartam lenni, egy híres bandában akartam játszani a legjobb barátaimmal, a családommal és a rajongóknak élni.

Mindennél jobban tudtam, hogy ezzel akarok foglalkozni és én nem adtam fel a céljaimat. Készen álltam rá, hogy megvalósítsam.

Miután elkalandoztam, érdeklődve pillantottam a barátaimra, hogy egyáltalán még ott állnak e mellettem. Mosolyogva néztem, milyen jól érzik magukat, ahogy üvöltve a szöveget, ugráltak előttem. A szemem sarkából Selt is érzékeltem, aki rendesen táncolt a zene ütemére. Úgy csavargatta a testét és úgy emelgette a karját, hogy nem tudtam nem kihagyni, hogy ránézzek. Becsukott szemmel élvezte a dübörgő zenét, miközben minden porcikájával ringatózott a zenére. Annyira jól állt neki ez az egész és annyira jó volt látni, hogy képes ennyire elmerülni a hangokban, hogy nem bírtam nem levenni róla a szememet. Egyszerűen áradt belőle egyfajta energia, ami megbabonázta az embert és csakis egyetlen egy szó jutott róla eszembe: gyönyörű.

Viszont nagyon úgy tűnt nem csak én voltam az egyedüli, aki kiszúrta a lány erejét. Mellettünk kiéhezett fiúk csorgatták rá a nyálukat, miközben egyetlen pillanatra se szakítottak el a tekintetüket Sel fenekéről. Odébb léptem hát egyet, és komoran meredve a fiúkra, próbáltam lenyugtatni magam.
Luke, nem állhatsz neki itt és most verekedni!

De hisz a legjobb barátod húgát stírölik!

Dühösen fürkésztem azokat az idiótákat, mire észrevettek. Egy darabig habozva mérlegelték, hogy most szembe merjenek e szállni velem. De végül győzött a félelem és arrébb állva kikerültek a látóteremből. Messze Seltől.