Selena

Éreztem, hogy valaki rázza a vállamat és a nevemen szólítgat. Kellett egy kis idő míg ezt feltudtam fogni, majd morcosan az oldalamra fordultam és anélkül, hogy kinyitottam volna a szemem, megszólaltam.

-Hagyj békén.-morogtam jobban befúrva magamat a plédbe, ami olyan furcsa hatású és kemény volt alattam.

-Sel, fel kell kelned! Mindenki minket keres.-hangzott Luke nyugtalan hangja, mire lassan elszivárgott a mondanivalója az agyamig és felfogtam, hogy ki is szól hozzám.

Luke?

Szinte egyből kipattantak a szemeim, és döbbenten találtam szembe magam a fiúval, aki velem szemben ülve aggodalmasan meredt rám. Nem igazán értettem a szituációt, amíg a szemem odébb nem vándorolt és feltűnt előttem a szupermarket és a parkoló sora.

-Baszki!-ültem fel rögvest a helyemen-Elaludtunk!-jöttem rá lebámulva a kocsi tetejéről.-Ez mégis, hogy történt?

-Biztos a friss levegő...-mikor csúnyán néztem Lukera, így folytatta-Mindenesetre már beszéltem Calummal, hogy minden rendben. Viszont ideje lenne visszamennünk.-csusszant le a földre, mire idegesen összeszedve az alattam lévő plédet, követtem a példáját és én is lefelé tartottam, mire Luke ott termet előttem és a derekamhoz érve lesegített. A tenyere érintése furcsa hatással volt rám, így csak még idegesebben húzódtam odébb tőle.

-Anyáék megfognak ölni.-morogtam az orrom alatt, miközben Luke elvette a kezemből a plédet és behajította a kocsiba. Utána a vezetőülés ajtaja felé fordult, a szemével pedig jelezte, hogy tegyek én is így. Egy szó nélkül beültem az anyós ülésre és hagytam, hogy most ő vezessen.-Mit mondott Calum?

-Kivolt borulva. Már kétszer keresett, de csak másodjára ébredtem fel, hogy csörög a telem.

-Felkellett volna elsőre venned!-pirítottam rá idegesen. Oh hogy én mit fogok kapni ezért otthon...

-Te se hallottad!-vágott vissza, mire magamban bekellett látnom, hogy igaza van. A fenébe is! Inkább csendben maradtam, és egész hazavezető úton egy szót sem szóltunk egymáshoz.

Amikor végre Luke leparkolt a házunk előtt, összenéztünk. Egy darabig szavak nélkül kommunikálva néztünk egymás szemébe, mígnem kínomban felsóhajtottam és kitártam a kocsi ajtaját.

Ideje volt bemenni.

Én léptem be elsőnek a bejárati ajtón, miközben Luke szorosan mögöttem haladva követett. Calum és a szüleim a konyhában álldogálva vártak minket. Apa szemüvege tiszta ujjlenyomat volt, anya egy szál köntösben fonta magaköré karját, Calum pedig elaludt, kócos hajjal meredt ránk.

-Sziasztok!-intettem oda halvány mosollyal az arcomon próbálva oldani a feszültséget, miközben a családom gyilkos tekintettel meredt rám.

-Selena Hicks!-csendült anyám hangja.-Van fogalmad róla mit műveltél?

-Én...

-Az éjszaka közepén a tudtunk nélkül elmentél kocsival. Mikor reggel felkeltünk és nem találtunk azt se tudtuk hova nyúljunk. Jelentsük az eltünésed? Talán valaki elrabolt? Erre...erre te kint éjszakáztál egy kocsi tetején!-tajtékzott.

-Anya én csak...

-Az én ötletem volt.-hallottam meg a hátam mögül egy magabiztos hangot-Nem tudtam aludni és kitaláltam, hogy menjünk el csillagokat nézni.-vallotta be Luke, mire meglepetten fordultam felé. Most próbál...megvédeni? Én ezt nem akartam. Nem akartam, hogy magára vállaljon olyat, amihez semmi köze.

Mikor Calumra néztem a szemében felismerés villant. Tudta nagyon jól, hogy én mutattam meg Lukenak a kedvenc csillagleső helyünket. Tudta, hogy Luke hazudik.

-Ez...-akartam tiltakozni, de megint csak belém fojt a szó, amikor Luke a vállamra csúsztatva a kezét megállított. Megdermedtem a váratlan érintésétől.

Anya csalódottan meredt a szinte már fogadott fiára.

-Nem az a lényeg, hogy kinek az ötlete volt. Felelőtlenül viselkedtetek.-mondta, mire mindketten meghunyászkodva bólintottunk-Luke, kérlek most menj haza.-közölte anya, mire ijedten kaptam fel a fejem.

-Nem küldheted haza!-borultam ki, ugyanis tudtam, hogy Luke megint azért volt nálunk, és azért nem tudott aludni mert szar volt a helyzet otthon. Nem akartam, hogy haza kelljen mennie oda.

-Ne húzd ki még jobban a gyufát, Selena. Luke hazamegy, te pedig egy hét szobafogságot kapsz ettől a perctől fogva.-mondta kíméletlenül. Szinte hallottam a fejemben a bírói kalapács ütését, ahogy eldől az ítélet. Nem volt mit tenni már. Minden eldőlt.

Luke beleegyezően bólintott és még mielőtt elhagyta a házat a tekintetünk egy pillanatra összefonódott. Bánatosan néztem utána, amiért nem elég, hogy magára vállalta az őrültségemet, még őt is megbüntették érte. De Luke nem tűnt bosszúsnak. Amikor senki sem figyelt megrázta a fejét, ezzel üzenve számomra, hogy ne aggódjak a történtek miatt.

Ez az apró jelzés valóban kissé megnyugtatta az elfacsarodott szívemet, majd mielőtt Luke kilépett az ajtón rám kacsintott, nekem pedig idétlenül nagyot dobbant ettől a szívem.

***

Két héttel később szombat este az ágyamban ücsörögtem és a Dr. Csont újabb évadát néztem a laptopomon, amikor is a mellettem fekvő telefonom felcsendült. Szinte azonnal a készülékhez nyúltam, ugyanis Sarah végre randira ment Skyal, aki után már oly régóta sóvárgott. Izgatottan vártam barátnőm beszámolóját a történtekről. Viszont meglepődve vettem észre, hogy a telefonom képernyőjén megjelent név nem a barátnőmé volt.

Luke

Mégis mit akarhat?

Egy rövid habozást követően vettem csak fel neki a telefont. Luke sosem hívott fel, csak ha valami nagyon nyomós indoka volt rá. Az, hogy ilyenkor keresett...csak arra tudtam gondolni, hogy megint történt vele otthon valami. Közte és Henk között. Hisz Calumot most nem hívhatta, ugyanis a bátyám napok óta csúnya megfázással küzdött, így az idő nagy részében aludt.

-Szia!-szóltam bele a telefonba, mire nem várt hangzavar ütötte meg a fülemet.-Luke?-kérdeztem bele, miután hosszú másodperceken keresztül csak a hangos zene dübörgését hallottam. Egy buliban van?

-Sel! Dejó, hogy felvetted!-hallottam meg a vidám hangját, amint próbálja túlordibálni a zenét. Egy pár centivel odébb kellett tartanom a telefont, hogy ne süketüljek meg.

-Mit akarsz?-kérdeztem kicsit sem kedvesen. Most komolyan azért hívott fel, hogy a képembe vágja, milyen jól szórakozik?

-Beszélgetni. Veled mindig olyan olyan jóóó beszélgetni.-duruzsolta időnként megmegakadva, mint aki elfelejtette mit is akart hirtelen mondani.

-Részeg vagy.-állapítottam meg nemtetszően.

-Nem, nem!-tiltakozott-Oh baszki!-hallottam még, ahogy valami hatalmasat koppant a vonal végén-Lehet, hogy egy kicsit. De csak egy kicsit.-nevetgélt.

-Erre nem érek rá, Luke. Bulizz jót!-készültem letenni a hívás, ugyanis felbosszantott, hogy ezért hívott fel. Nem voltam kíváncsi a részeg ámokfutására.

-Kérlek, ne!-hangzott a vonal végéről a kétségbeesett hang, mire megtorpantam, a szívembe pedig fájdalom hasított. Sose hallottam még Lukeot így beszélni.-Beszélj egy kicsit hozzám, Sel.-mondta elcsuklóan, mire ellágyultam.

-Történt valami Luke?-kérdeztem kedvesen, mire elnémult-Luke!

-Elkellett...eljöttem otthonról.-nyögte ki nagy nehezen, miközben egy hatalmasat csuklott. Bár Luke nem mondta ki, eltudnám képzelni miről lehetett szó. Henk megint bántotta.

Hirtelen rettentően megsajnáltam a fiút és elszégyelltem magam az előbbi gondolataim miatt. Luke ezért ment el bulizni, és azért itta le magát, mert nem volt hova mennie és felejteni akart. Egy kicsit ellazulni.

-Hol vagy?-tettem fel a kérdést, mire Luke csak össze vissza kezdett el beszélni. Végül megkértem, hogy kérdezzen meg valaki mást, aki választ tudna adni nekem, mire nagy nehezen talált egy lányt, aki elmondta a címet.
-Luke, maradj ott ahol vagy, oké?! Odamegyek.

--------------------

😇Sziasztok!😇

Hosszabb kihagyás után, de itt a kövi rész.

Köszönöm a 4,69k megtekintést!❤️

Folytatást?