Selena

A hétvégét követően reggel arra keltem, hogy iszonyatosan hasogat a fejem, nem kapok levegőt az orromon és nem bírok kikelni az ágyból..

Úgy éreztem magam, mint akiből elszállt minden energia, gyenge lettem, mint a harmat. De azért nagy nehezen kikecmeregtem az ágyamból, kifújtam az orromat és lebattyogtam a lépcsőn.

Csak rajtam van a hétfői fáradtság.-hitegettem magam, míg nem anya meglátott a konyhában.

-Jesszusom de sápadt vagy.-köszöntött kikerekedett szemekkel, majd már hozzám is érve a homlokomra nyomta a kezét, ami kellemesen hideg volt.-Meleg vagy te gyerek.-állapította meg, mire már elő is húzta a lázmérőt és felém tartotta. Hamar kiderült, hogy van egy kis hőemelkedésem.

-Nem vészes.-dünnyögtem, mire anya csak csúnyán meredt rám.

-Tessék, igyál meg egy pohár vizet és vedd be ezt!-nyomott oda nekem egy lázcsillapító-És menj vissza feküdni. Majd felhívom az orvosod.-tessékelt fel a szobámba ellentmondást nem tűrően.

Hallgatva rá felérve, kényelmesen elnyúltam a pihe-puha ágyamban és perceken belül már csukódott is le a szemem. Tényleg nem voltam jól.

Anya még hozott fel nekem egy nagy pohár teát, gyógyszereket és egy kis kekszet, majd elindult dolgozni.

Én pedig aludtam. Egész nap. Csak pisilni keltem ki az ágyból, ugyanis csak erre volt energiám. Néha érzékeltem, hogy anya, apa vagy Calum bejött hozzám. Rám nézett, hozott nekem valamit, de mindössze csak foszlányokra emlékeztem mindezekből is.

Viszont másnapra ez a rengeteg alvás meghozta gyümölcsét. Már nem fájt a fejem, bár még mindig folyt az orrom és gyengébb voltam, sokkal jobban éreztem magam. Végre feltudtam kelni és bár, ugyanúgy aludtam egyet délután is, feltudtam lenni napközben.

Úgy döntöttem elegem van már az ágyban fekvésből, így egy pléd társaságában átköltöztem a kis kanapémra és bekapcsolva a tv-t, sorozatokat kezdtem el nézni, amikor fázni kezdtem. Hiába takarództam be nyakig, rázott a hideg, így hát kikeltem a takaró alól és kinyitva a szekrényem valami nagy pulcsi után kezdtem el kutakodni. Viszont valahogy egyik sem tűnt megfelelőnek. Ekkor támadt egy ötletem.

Átvánszorogtam Calum szobájába és kinyitottam a gardrób szekrényét, ahol belebujos pulcsik százai hevertek, mire felcsillant a szemem.
Imádtam Calum pulcsijait. Míg más lányok a pasijaik ruháit szerették elvenni. Én a bátyámét.

Ugyanis Calum pulcsijai olyan jó melegek és vagy több mérettel nagyobbak, így iszonyat kényelmesek és hosszuak voltak, amikben szinte el is tudtam bújni.

Emellett Calumnak olyan jó ízlése volt, hogy sose tudtam választani melyik pulcsija tetszik a legjobban. Vagy 10 percig álltam felette és tanakodtam melyiket vegyem magamra. Mikor megláttam egy bordó mintás darabot. Ezt még azelőtt sosem láttam a bátyámon, így bizonyára új lehetett. Gondolkodás nélkül kivettem és már magamra is húztam. Amikor egy furcsán ismerős illat csapott meg belőle. Kellemesen érintette meg a bedugult orromat is. Valahogy ismerős volt, de mégse.
Anya talán új öblítőt használt volna a mosásnál vagy Calum változtatott a kölnijén?

Nem törődve mindezzel csak belebújtam a meleg, puha pulóverbe és visszamentem sorozatot nézni.

Ezzel töltöttem az egész napot, amikor késő délután valaki kopogtatott az ajtómon. Egyből visszakiáltottam, hogy gyere, ugyanis biztos voltam benne, hogy csak a bátyám az. De amikor kinyílt az ajtó rá kellett jönnöm, hogy hatalmasat tévedtem.

-Szia!-dugta be a szőke fejét Luke, mire kikerekedett a szemem és éreztem, hogy az egész arcom lángba borul.

Jesszus úristen! Borzalmasan nézhetek ki!-ez volt az első gondolat, ami belém hasított, miközben tágra nyílt szemmel meredtem az előttem álló szőke fiúra.

Idegesen próbáltam lenyugtatni magam, hogy a fejem újra visszakerüljön a normális színbe. Mégis mit sopánkodok itt! Hisz Luke látott már smink nélkül, nem? Annyira meg csak nem festhettem rosszul. Bár tény, hogy nem mertem belegondolni a hajam mennyire lehet kócos.

De várjunk csak! Kit érdekel, hogy Luke mit gondol rólam, hogy-hogy nézek ki...

-Khmm...szia!-kapartam meg a kiszáradt torkom, bénán felé intve.

Mégis mit keres itt? Úgy tudtam próbálnak!

-Anyukád megkért, hogy ezt hozzám fel neked.-mutatta fel a kezében tartott gofri szeleteket, mire lelöktem magamról a takarót, felálltam és értük nyúlva elvettem a fiútól.

-Kösz.-ültem vissza a kanapéra, mikor feltűnt, hogy Luke vigyorogva mered rám. Egyből az a gondolat jutott eszembe, hogy vajon mit csináltam? Valami kínosat tettem vagy van valami rajtam?
-Te mégis mit vigyorogsz?-kérdeztem egy köhögés közepette.

-Tetszik a pulcsid.-közölte próbálva elfojtani a vigyorgását, ami nagyon nem sikerült neki. Összehúzott szemöldökkel meredtem rá.

-Nekem is.

-Nem is tudtam, hogy szereted a nagyobb darabokat.-lépett eggyel közelebb, mire zavartam összébb húztam magam. Nem értettem hova tart ez a beszélgetés, de nagyon nem tetszett Luke szemének a csillogása.

-Pedig de, kényelmes. Amúgy is csak kölcsön vettem.-vallottam be, mire Luke elmosolyodott.

-Kölcsön?-kérdezett vissza kihívóan, mire csak értetlenül meredtem rá.

-Aha. Fáztam és elvettem egyet Calum szekrényéből. De nem értem most mit vagy ezért így oda...

-Áh semmi.- rázta a fejét még mindig vigyorogva, mire ideges lettem.

-Na jó! Most már áruld el mi ez a vigyor!-mutogattam az arcára, mire csak még jobban megmutatta gyönyörű fehér fogait.

-Tényleg semmiség.-vont vállat, mire fújtattam egyet.

-Luke Hemmings, most beteg vagyok a fárasztó énedhez.-dőltem hátra ernyedten, mire Luke arca teljesen megváltozott. A jókedv egy pillanatra eltűnt róla és helyette valami egészen más vette át, amit nem tudtam megfejteni.

-Hogy vagy? Mondta Cal, hogy eléggé szarul voltál hétfőn.

-Már jobban, csak még időnként elfáradok.-feleltem félig csukott szemmel, mire nem bírtam tovább Luke komoly tekintetében bámulni. Annyira nem volt ez jellemző a fiúra, így megpróbáltam valami vidámságot lehelni belé.-De ne izgulj. 99% esély van rá, hogy túlélem.

-És az az 1%?-suhant át egy halvány mosoly az arcán.

-Az mindig fent áll. Csak hogy örülhess, hogy van rá esély hogy elpatkoljak.

-Megnyugtató.-mosolyodott el, de most nem pimaszul vagy gonoszkodóan, hanem őszintén és kedvesen. Zavarba ejtett ez a mosoly. Miért...

Ekkor megszólalt Luke telefonja, megtörve a kettőnk között kialakult fura helyzetet.

-A fiúk már keresnek.-nyomta ki a hívást, az ajtó felé intve.

-Köszönd meg a nevemben anyának a gofrit.-szoltam még oda, mire Luke csak biccentett, majd kinyitott az ajtót és már épp távozott volna, amikor még visszalépve megszólalt.

-Egyébként jól áll rajtad a pulóverem.-kacsintott rám, majd már be is hajtotta maga mögött az ajtót, engem teljesen lesokkolva hagyva.

Még pislogni is elfelejtettem, ahogy Luke után néztem és a szavain kattogtam.

Végül az orromhoz emeltem a rajtam lévő anyagot és mélyen beszívtam a belőle áradó illatot. Így már értettem, honnan ismertem ezt a kellemes illatot...

Baszki Luke pulcsija volt rajtam!

Hogy lehetettem ennyire idióta? Hogy tudtam Cal pulóverei közül pont az ÖVÉT kihalászni.

Egyáltalán mit keresett ott az ő pulcsija?

Ekkor persze beugrott, hogy Cal mesélte, hogy Luke szokott itt tartani nála ruhákat vészhelyzet esetén, ha esetleg hirtelen itt kéne aludnia.

Égett az arcom, egyedül a szobám sötétjében, miközben azon agyaltam, hogy vajon most mi járhat Luke fejében...

----------------------

Köszönöm a 1.96k megtekintést!❤️