Selena

A gépem pár perc késéssel landolt drága otthonomban, Sydneyben. Bár imádtam az egész nyarat Susan nagynénimnél tölteni Los Angelesben, azért mégis éreztem már egy kis honvágyat az utolsó Amerikában töltött heteimben. Vágytam már haza, hogy újra láthassam a családomat, és a barátaimat. Már igazán hiányoztak.

Így a repülőgépről leszállva egyből a bőröndömért siettem, majd a várakozó csarnokba sétálva pásztázni kezdtem a tömeget, a családomat keresve. Iszonyat izgatottan vártam, hogy végre megpillantsam őket. Ekkor láttam meg édesanyámat, aki az egyik várakozószék támlájára felállva, mint egy szurikáta forgatja jobbra balra a fejét  engem keresve. Hatalmas mosoly terült szét az arcomon, és kapkodva a lábaimat húztam magam után a bőröndömet, aminek a zötyögő hangja alig hallatszott a nagy zsivajban. Közelebb érve már édesapámat is megpillantottam, ahogy anyukám kezét szorongatva vigyáz rá, nehogy lepottyanjon a nagy nézelődésben a székről. Ekkor találkozott össze a tekintetem anyával, mire rögtön felvidult a nő arca és leugorva a székről elindult felém folyamatosan a nevemen szólongatva.

-Selena! Selena!-lóbálta a kezét, mintha amúgy nem láttam volna. Apa pedig sietve rohant utána nehogy elveszítse szem elől a feleségét, aki konkrétan sodorta maga előtt a tömeget a kislánya felé sietve.

-Anya!-mosolyogtam rá, és akaratlanul is könnyek szöktek a szemembe, amit küszködve próbáltam visszatartani. Elérzékenyített a viszont látás, főleg mikor hosszú idő után édesanyám karjaiba borulhattam.

-Szia! Jaj, úgy vártunk már haza.-simogatta a hajamat úgy szorítva magához, mintha az élete múlna rajta. Én is boldogan öleltem magamhoz a nőt, miközben apával is találkozott a pillantásunk anya válla fölött. Kibontakoztam hát az öleléséből és apukám nyakába ugortam.

-Drága kislányom!-suttogta apa köszöntésképp, mire ismét könnybe lábadt a szemem. Jesszusom, de hiányoztak már.

-Hagy nézzelek, milyen barna lettél.-intett magához anya, így hát megálltam előtte, mire elkerekedett a szeme.-Rád se ismerni.-ámult anya a napbarnított bőrömet csodálva-És a hajad! Ezt a videó hívásban nem is látszott.-fogta ujjai közé az új frizurámat. Mikor a szüleim utoljára látták barna tincseim egyenesen omoltak a hátamra, de a meleg Amerikában töltött hónapok alatt a nap kiszívta, ezzel szőkés barna hatást elérve neki. Másrészt végig ment rajta egy fodrász is, aki az egész frizurámat durván fokozatosra vágta. A nagynénim szavaival élve: örült szexisre vágattam a hajamat, ami természetesen az ő ötlete volt.

-Beújítottam.-közöltem mosolyogva, mire anya hevesen bólogatni kezdett kifejezve tetszését.

-Kész nő lettél.-jegyezte meg elámulva, miközben újra végig nézett rajtam. Ebben egyáltalán nem kételkedtem. Magam is úgy éreztem, hogy jót tett nekem ez az amerikai utazás, ugyanis végre kiteljesedhettem. Új fajta ruhákkal újítottam be, és egyfajta glow up-on sikerült átmennem. Végre jól éreztem magam a bőrömben. Kezdtem magam mögött hagyni a csúnya pubertást.

-Az ott egy piercing!-fedezte fel apa a fülemben lapuló ékszert, mire angyali mosolyt villantottam a szüleimre.

-Jól néz ki ugye?-pislogtam rá apa rosszalló tekintetét kerülve, mire anya átkarolt és elkezdett a kijárat felé vezetni.

-Meg se kérdeztél róla minket.-akadt ki teljesen apa egy ártatlan lyuk miatt.

-Jaj jólvan már, John. Ha neki tetszik!-szólta le anya apát, mire magamban mosolyogva örültem a nyereségemnek. Apa végül nem zsémbeskedett tovább, csendben húzta utánunk a bőröndöt. Vidáman követtem hát anyát az ismerős családi autónk felé, viszont mikor megpillantottam a fehér színű autót, csalódottan meredtem rá.

-Calum?-kérdeztem rá, látva, hogy a fiú nem csak nem jött be a reptérre, a kocsiban se várakozott rám. Pedig ebben reménykedtem. Calum nem jött elém, ami teljesen elkeserített.

-Elakart jönni.-érezte meg anya a hangomban lévő bánatot.

-A fiúkkal együtt.-nevetett fel apa, miközben berakta a csomagtartóba a cuccom.

-Ash és Michael is kiakart eléd jönni.-mosolyodott el szeretetteljesen emlegetve a fiúkat anya, erre bennem is egyfajta kellemes érzés keltve.

-De szembesülniük kellett azzal, hogy nem fogunk beférni veled együtt ennyien a kocsiba.-felelte apa, mire összeráncoltam a szemöldököm.

-Miért nem jöttek akkor külön kocsival?-kérdeztem értetlenül.

-Mert Michael kitalálta, hogy az úgy nem jó, mert hazafelé valakinek akkor nélküled kéne utaznia, és akkor mi értelme eléd menni.-közölte kuncogva anya, mire elmosolyodtam. Ez annyira Michaelre vallott. Ő volt a logika bálványa.

-Csak ketten fértek volna be, amin összevesztek, így megmondtam, hogy akkor maradjon mindegyik otthon.-közölte apa, aki rendet tett a fiúk között.

-És ők ebbe csak úgy belementek?-kérdeztem hitetlenül.

-Dehogy!-legyintett anya-Kitalálták, hogy az egyikük utazhatna a csomagtartóba, de apád nem engedte meg nekik. Megmondtam nekik, hogy igyekszünk haza, így nagy nehezen elengedtek minket.-mosolyognom kellett a fiúkon.

-Szóval siessünk, mert nem akarom évekig azt hallgatni, hogy becsaptuk őket. Michael képes ezzel megzsarolni.-szállt be gyorsan apa a kocsiba, mire nevetve követtem a példáját.

-Mic nem viccel ilyen ügyekben.-próbáltam bestresszelni apát, aki nagyot sóhajtva indította be a kocsit.

-Míg nem voltál itthon egyszer megkért minket, hogy vegyünk neki olyat kekszet amit szeret.-kezdte anya, mire bólintottam, hogy tudom miről van szó-De nem volt a boltban, így vagy egy hónapig azzal vette rád apádat különböző dolgokra, hogy becsapta őt a hamis ígéretével, ezért tartozik neki.-röhögte ki apát, mire elvigyorodtam.-Apád mindig bedől neki.

-De nem tudjátok milyen meggyőző tud lenni!-akadt ki az említett, mire csak hátul próbáltam visszatartani a nevetésem, és alig vártam, hogy láthassam a bátyámat és a barátait.

Egész úton hazafelé anyáék arról faggattak milyen is volt Los Angelesben és miket csináltunk Susannel. Igaz, hogy már így is sok mindent elmeséltem nekik a hívásaink során, de ők akkor is mindenről újra hallani akartak.

Szóval be nem állt a szám egész úton, így kissé megkönnyebbülés volt végre, mikor leparkoltunk az ismerős ház előtt. Alig, hogy kiszálltam a kocsiból, már nyílt is a bejárati ajtó és a fiúk rontottak ki rajta. Calum vezette a sor elejét. Rohanva közelített felém, arcán hatalmas vigyorral.

-Hugi!-kiáltotta boldogan, miközben a karjai közé vont. Én pedig boldogan simultam a bátyám védelmező karjai közé. Szinte megkönnyebbülés volt Calum izmos karjai közé bújni, belélegezni az ismerős otthoni illatát.

-Na menj már innen Cal, nem csak te vagy itt.-lökte arrébb Michael a testvéremet pár másodperc múlva.-Sel!-karolt át egyből a fiú is, mire nevetve viszonoztam az ölelését.

-Csak nem hiányoztam?-vigyorogtam rá a kék hajú fiúra.

-Láttad már a hajamat?-mutatott rá-Alig vártam, hogy hazaérj. Már nagyon ráfér egy festés.-mondta teljesen komolyan, mire jobban megnéztem a kék tincseit, ami valóban nem kicsit levolt nővé. Még én festettem be neki mielőtt elmentem. Azóta pedig több hónap eltelt.

-Na menj a francba!-löktem el magamtól nevetve, mire csak kajánul rám vigyorgott, mire most Ashton lépett elém és ölelt át finoman.

-Szia Selena!-simított végig a hátamon kedvesen.

-A kedvenc dobosom!-öklöztem bele a fiú vállába.

-Én vagyok az egyetlen dobos, akit ismersz.-felelte nyugodtan.

-De a legjobb.-vontam vállat, mire Ash beleborzolt a hajamba-Próbáltatok?-kíváncsiskodtam látva, hogy Ash kezében ott lóg az ütője.

-Most is azt csináltuk.-mutatott a garázs felé Calum-Na de gyere, Lena, áradozd el miket láttál.-terelgetett a ház felé a tőle megszokott becenevemen szólítva, amit egyébként csak nála tűrtem el. Utáltam ezt a megnevezést, és pontosan ezért imádott már kisebb korunk óta így hívni a drága testvérem.

-Meg hogy miket ettél.-helyeselt Mic a hajába túrva.

-Várjatok, hoztam nektek valamit.-indultam vissza a bőröndömhöz, mire mindnek felcsillant a szeme.

-Ajándék?-kapta fel a fejét Cal.

-Kaja?-kérdezte a mindig éhes Michael.

-Nem kellett volna.-kezdte kedvesen Ashton, mire felvont szemöldökkel meredtem rá.

-Még az sem tudod, hogy mi az, Ash. Nem illik máris visszautasítani.-hallottam meg a világ legidegesítőbb emberének a hangját. Luke zsebre dugott kézzel masírozott kifelé a házunkból, úgy mintha csak direkt késni akart volna a köszöntésemről. Pedig mindannyian nagyon jól tudtuk, hogy csak húzza az időt. Természetesen látványos bevonulást kellett tartania. Nem is néztem a fiú felé, inkább a bőröndömet felnyitva emeltem ki a kis zacskót, amiben az ajándékokat tartogattam nekik. Vigyorogva nyúltam bele, hogy kihalásszam a kis szuvenírjeimet, amiket külön a fiúknak csináltam.

-Tessék Michael.-nyújtottam át az első kis figurát, ami pont az övé volt. Mic kíváncsian méregette az ajándékomat, míg hangosan fel nem nevetett.

-Beszarsz, ez én vagyok kicsiben.-vihogott fel a kis figurát nézve, amin a fiút próbáltam élethűen megformázni, egy ilyen kis emberke készítő üzletben Amerikában.

-És gitározik.-mutatott rá Calum szórakozottan. Valóban így volt, mindegyik fiúnál odatettem a maga hangszerét. Calum és Michael gitározott, Ash mellet egy kis dob volt, Luke pedig egy mikrofont tartott a kezében. Szépen sorjában kiosztottam őket a három fiúnak.

-Mini Ash. Ez nagyon nagy.-csodálták meg a saját figurájukat.

-Ha híresek leszünk srácok, ilyeneket fogunk árusítani.-találta ki Cal.

-Vegyél egy mini Ashtont! Garantáltan feldobja a napod.-röhögött Mic-Érted! Feldobja. Ash dobol.-nevettek a béna poénján, miközben én a fejemet rázva fordultam az utolsó bandataghoz, aki időközben képes volt idetolni a hatalmas arcát. Szegénynek nehéz lehetett.

-Szia Luke.-néztem fel a fiúra most először. Hirtelen túl igéző volt belenézni kék íriszeibe. Már nem is emlékeztem rá, hogy ilyen élénken világítottak. Tagadhatatlanul gyönyörű szemei voltak. Ilyenkor megtudtam érteni, hogy miért is van érte oda annyi lány. Ezek a szemek elbűvölték az embert.

-Sel.-ejtette ki úgy a nevemet, mint ahogy senki más nem tudta. Egy egyszerű szónak tűnt mégis szinte zavarba jöttem mély hangjától.-Rám is gondoltál?-kérdezte pimaszul, direkt kétértelműen feltéve a kérdést. Ajándék terén igen, de hogy hiányzott-e? Egy frászt!

---------
Sziasztok!
Köszöntelek titeket a 5 Seconds of Summer nevezetű banda fanfiction könyvében. Remélem Neked, aki most olvasod ezeket a sorokat, tetszeni fog a könyv.

Előre szólok nem lesznek pontos adatok a fiúkkal kapcsolatban. A történet kitalált, csak valós személyekre alapszik.

További jó olvasást! ❤️