Gyengéd, óvatos, és türelmes. Midoriya már pusztán attól a gondolattól is retteg, hogy véletlenül fájdalmat okozzon neked, fõleg azok után, hogy ez a legelsõ együttlétetekkor sajnos sikerült is neki. Az az alkalom mindkettõtök számára a legelsõt jelentette, és eléggé spontán történtek a dolgok, szóval nem igazán tudtátok, hogy mit hogyan kéne csinálnotok, csakis az ösztöneitek és a vágyaitok után mentetek. A kis brokkoli azzal már a kezdetektõl fogva tisztában volt, hogy az elsõdleges cél az, hogy kellõen el tudjon téged lazítani, és ennek érdekében meg is tett minden tõle telhetõt. Rengeteg apró csókkal hintette be tested minden egyes apró kis négyzetcentiméterét, és csak akkor volt hajlandó tovább haladni, miután megerõsítést kapott felõled. A legapróbb mozdulatoknál is megkérdezte tõled, hogy minden rendben van-e, nem érzed-e magad kényelmetlenül, te pedig nagyra értékelted, hogy szerelmed ennyire figyelmes és aggódó. Nem akartad Midoriyával éreztetni, de rettenetesen féltél ettõl az egésztõl, és bár maximálisan bíztál benne, mert tudtad, hogy szándékosan soha sem lenne képes bántani téged, rengeteg rémtörténetet hallottál egyes barátnõidtõl, akik már átestek a legelsõ alkalmukon, és elmondásuk szerint ez az egyik legfájdalmasabb dolog, ami egy lánnyal történhet. Persze azt is hozzátették a nagy felvilágosításod közepedte, hogy ez személyenként változó, és van, aki számára egyáltalán nem jár ez a dolog kellemetlenséggel, viszont ez nagyban függ attól is, hogy az illetõnek mennyire sikerül ellazítania magát az aktus elõtt. Ezt észben tartva próbáltál a lehetõ leghiggadtabb maradni, amiben hatalmas segítséged volt a feletted támaszkodó kis brokkoli is, hiszen minden tõle telhetõt megtett azért, hogy kellõen ellazítson, és ezzel egyidõben kellõen fel is izgasson téged, de persze látszott rajta a tapasztalatlansága, hiszen eléggé ügyetlen volt, amin az sem igazán segített, hogy a szíve rettentõen gyorsan kalapált a félelemtõl, ami eléggé látszott is az arckifejezésén és a mozdulatain,viszont ezzel egyidõben már nagyon várta, hogy ennyi idõ után végre testileg is az övé lehess, hiszen mióta csak ismer téged, rengetegszer lejátszotta már magában ezt a szituációt, de persze a gondolataiban nem tűntek ennyire komplikáltnak a dolgok. Az elõjáték végére már mind a ketten hevesen kapkodtátok a levegõt, és kipirult arccal, elködösült tekintettel, vágyakozva néztetek egymás szemébe, ami Midoriya arcára egy halovány mosolyt csalt, hiszen mérhetetlen boldogságot okozott számára, hogy végre ezt az arckifejezésedet is láthatta élõben, amit csak és kizárólag õ váltott ki belõled,ami adott számára egy kis plusz magabiztosságot, így már egy fokkal bátrabban húzódott hozzád közelebb, miközben férfiasságát a bejáratodhoz illesztette. Ennél a pillanatnál már mind a ketten remegtetek az izgatottságtól, viszont a te szívedben a félelem sokkal nagyobb méreteket öltött, mint szerelmedében, és csak itt kezdtél el komolyabban gondolkodni azon, hogy talán mégsem állsz még készen erre a dologra, és hogy jobb lenne erre a témára majd valamikor máskor visszatérni, amikor te magad is elég bátorságot fogsz összegyűjteni magadban ahhoz, hogy Midoriyának add magad, azonban mielõtt még szólásra nyithattad volna remegõ ajkaidat, szerelmed még egyszer utoljára megkérdezte tõled, hogy biztosan szeretnéd-e ezt az egészet, és hogy nem gondoltad-e meg magad. Szíved szerint az igazat válaszoltad volna neki, de sokkal fontosabb volt számodra az õ boldogsága, hiszen azt akartad, hogy jól érezze magát, és nem akartad elszomorítani õt azzal, hogy az utolsó pillanatban mégis megfutamodsz valami olyan elõl, amire te magad, és õ is mindennél jobban vágyik, csupán félsz a következményektõl. Ezért hát egy pillanatra lehunytad szemeidet, majd egy nagy levegõt vettél, és egy határozott "Igen, biztos vagyok benne! "-felelet után megadtad az engedélyt a lábaid közt terpeszkedõ fiúnak ahhoz, hogy elkezdje a procedúrát,aki egy boldog mosollyal az arcán lágyan végigsimított oldaladon, és egy gyengéd csókot helyezve ajkaidra, lassan, óvatos mozdulatokkal el is kezdett beléd hatolni. Szerelmed végig figyelte az arcodat, bármi féle fájdalom után kutatva, amit te a lehunyt szemeid miatt nem láthattál, de mivel semmit nem észlelt rajtad, ezért úgy gondolta, hogy tovább halad, azonban véletlenül a kelleténél durvábban sikerült meglöknie csípõjét, aminek következtében a férfiasságának a fele beléd csúcsott, ami annyira fájdalmas volt számodra, hogy szemeid azon nyomban kipattantak, és szabályszerűen belesikítottál a csókotokba, amitõl a szeplõs arcú fiú annyira megijedt, hogy azon nyomban eltávolodott ajkaidtól, és kétségbeesetten kezdett el tõled bocsánatot kérni, amiért fájdalmat okozott neked, azonban a szemeiden lévõ könnyfátyoltól rettentõen homályosan láttad Midoriya alakját, a szavai pedig nem igazán jutottak el tudatodig az égetõ, feszítõ fájdalomtól, amit jelenleg éreztél. Ujjaiddal görcsösen kapaszkodtál a lepedõbe, ajkaidat pedig igyekeztél olyan erõsen összeszorítani, amennyire csak lehetett, hiszen nem akartál mégtöbb fájdalmas hangot kiadni magadból. Szerelmed mozdulni sem mert, hiszen attól félt, hogy azzal csak mégtöbbet ártana neked, ezért csak a gyengéd puszijaival a homlokodon, és a finom érintéseivel próbálta meg a tudtodra adni, hogy addig vár ameddig csak kell, és hogy nem lesz semmi baj, mert itt lesz, és vigyázni fog rád. Azonban a következõ pillanatban egy furcsa, szinte már már égetõen forró, nedves érzés kerítette hatalmába, ami miatt gyanakodva pillantott le ölére, és csak akkor vette észre, hogy az alattatok lévõ hófehér lepedõn egy hatalmas vérfolt éktelenkedik. Midoriyában szó szerint megállt az ütõ ennek látványától, és elkerekedett szemekkel, rémült arccal realizálta azt, hogy az arcodat könnyek áztatják, amiket a karjaiddal próbáltál meg eltakarni szerelmed elõl. Mérhetetlen bűntudatot érzett, és rettentõen dühös volt magára, amiért szenvedést okozott neked, hiszen az elejétõl fogva pontosan ezt szerette volna elkerülni, erre akaratán kívül mégis sikerült bántania téged. Egy pillanatig sem gondolkodott tovább, nagyon lassú mozdulatokkal elkezdett belõled kihúzódni, azonban mikor ezt megérezted, hirtelen elrántottad karjaidat arcod elõl és erõsen rámarkoltál csípõjére, ezzel megakadályozva, hogy tovább mozogjon. Ô csak értetlenül pislogott rád, hiszen nem értette, hogy mit akarsz ezzel, azonban miután elmondtad neki, hogy nem szeretnéd abbahagyni ezt az egészet, és hogy bár még mindig nagyon fáj az, hogy benned van, ennek ellenére végig szeretnéd csinálni, csupán egy kis idõre van szükséged, hogy meg tudd szokni a helyzetet. Ez egy kissé megnyugtatta, de még mindig kétségei voltak afelõl, hogy tényleg ezt szeretnéd-e. Tisztában volt azzal, hogy csupán a kedvében szeretnél járni, és azt szeretnéd, hogy számára minden tökéletes legyen, viszont úgy volt vele, hogy ha te nem élvezed ezt az egészet, akkor õ is képtelen lenne ellazulni, és abban a tudatban tovább folytatni ezt, hogy közben te minden egyes mozdulatánál szenvedsz. Az elkövetkezendõ néhány percre csend telepedett közétek, azonban ezt a csendet végül a te megkönnyebbült sóhajtásod törte meg.
-Most már...mozoghatsz.-mondtad Midoriyának, õ pedig nagyot nyelve óvatosan megmozdította csípõjét, és elkezdte magát ismét befelé lökni. Egy pillanat erejéig összeszorítottad szemeidet a kellemetlen érzés miatt, de ez lassacskán kezdett egyre tompábbá válni, ahogyan egyre bentebb és bentebb került, amikor pedig végre a teljes hosszával benned volt, rögtön arcodra vezette tekintetét, és megnyugodva látta, hogy ezúttal már minden rendben van, de azért a biztonság kedvéért most is várt néhány másodpercet, hogy meg tudd szokni a helyzetet, és ezalatt az idõ alatt arról elmélkedett, hogy mennyire gyönyörű vagy, és hogy még mindig képtelen felfogni azt, hogy ez az egész tényleg megtörténik. Egy boldog, meghatódott mosolyra húzva ajkait, jobb tenyerét alhasadra helyezte, majd végigsimított a puha bõrfelületen, miközben mélyen a szemeidbe nézve csupán annyit mondott, hogy:"Szeretlek."
Annyira meghatódtál Midoriya cselekedetén, annyira felmelegítette a szívedet a szeretettel teli, gondoskodó mosolyának a látványa, hogy akaratlanul is könnyek szöktek a szemeidbe, azonban ezek a könnyek már nem a fájdalmat jelképezték, hanem a hálát, a szeretetet, és a csodálatot, amit a fiú iránt éreztél. Hihetetlenül szerencsésnek érezted magad, amiért a sors megajándékozott téged egy ilyen emberrel, aki a legjobb barátod, a testvéred, és a szerelmed helyét is tökéletesen képes volt betölteni az életedben. Nála jobbat életed végéig keresgélve sem találhattál volna magadnak, és azt kívántad, hogy egy napon te is olyan csodálatos emberré válhass, mint amilyen Modoriya.
Ezt követõen pedig lassú, de folyamatos mozgásba kezdett, amit immáron mind a ketten, apró sóhajtásokkal díjaztatok, ahogyan pedig telt az idõ, és egyre inkább átjárta testeteket a forróság és az egymás iránt érzett vágy, a sóhajtásokat kezdték felváltani a felszabadult nyögések, amiknek a hangja az egész helységet betöltötte. A levegõ egyre ritkábbá vált köztetek, a testetek verejtékezett, a bõrötök felforrósodva préselõdött hozzá a másik bõréhez,ajkaitokat pedig egyre hangosabb és egyre erõteljesebb sóhajok és nyögések hagyták el,ahogyan Midoriya egyre intenzívebb tempót kezdett el diktálni. Lábaidat a csípõje köré kulcsolva, körmeiddel a hátát karmolva könyörögtél mégtöbbért és mégtöbbért, amit persze örömmel teljesített számodra. Egyik kezét a fejtetõdön pihentette, míg a másikkal szorosan magához ölelve próbálta meg veled tudatni és éreztetni azt, hogy még most is mennyire próbál rád vigyázni és óvni téged,ami miatt hozzá képest vékony tested szabályszerűen elveszett az õ kidolgozott mellkasa és izmos karjai között. A levegõt egyre hevesebb légvételekkel próbáltátok meg bejuttatni a tüdõtökbe, de még ez sem akadályozhatott meg benneteket a szenvedélyes, forró csókcsatáitok folytatásában. Egyszerűen képtelenek voltatok betellni a másik látványával, érintéseivel, csókjaival, képesek lettetek volna felfalni a másik ajkait egy-egy heves csókcsata közepedte. A tempót végig Midoriya diktálta, hiszen hihetetlenül képes volt lázba hozni téged a domináns viselkedésével, amit eddig még soha sem mutatott meg elõtted, most viszont minden egyes mozdulatodat, minden egyes légvételedet és apró reakciódat is õ uralta, ami számára is kimondottan tetszett, és hihetetlen felszabadultságot és önbizalmat nyújtott számára. Élvezte, hogy ezúttal õ irányíthat, élvezte, hogy ilyen heves reakciókkal reagálsz arra, amit veled tesz, élvezte a vágytól elködösült arcod tanulmányozását,élvezte, ahogyan a lábaiddal magadhoz szorítod testét, élvezte, hogy az élvezet miatt kikarcolod hátát a körmeiddel, ahogyan azt is, ahogyan kéjes nyögések közepedte az õ nevét suttogod a fülébe. Minden egyes lökésénél csillagokat láttál, és egy furcsa, megmagyarázhatatlan összehúzódást éreztél az alhasadban, amikor ismét bentebb lökte magát, ebbõl pedig arra következtettél, hogy már nagyon közel járhatsz a határaidhoz, ami a szeplõs arcúról is elmondható volt,aki végül a tempót az eddigieknél is gyorsabbra vette, és végleg elengedte a gátlásait. Attól tartottatok, hogy a hangotok valószínűleg kihallatszódhat a folyosóra is, ezáltal pedig a többi osztálytársatok is hallhatja, hogy éppen mi is folyik Midoriya szobájában, de az elélvezés határán pont ez a dolog foglalkoztatott benneteket a legkevésbé. Csupán néhány percbe telt, de végül te voltál az, aki elõször felnyögött, ahogyan az élvezettõl megbénulva egész tested remegésbe kezdett. Hátravetett fejjel, szapora légvételekkel tűrted, ahogyan szerelmed még lök beléd néhányat, de néhány másodperc múlva egy hangos és erõteljes nyögéssel adta a tudtodra, hogy õ is elérte a csúcsot. Annyira fáradtnak érezte magát, hogy egyszerűen megtámaszkodni sem volt képes, ezért gyorsan arrébb lökte magát, csak hogy nehogy rádzuhanjon. Soha ezelõtt nem tapasztatatok még ilyet, egyikõtök sem gondolta, hogy egy szeretkezés ennyire földöntúli érzéseket képes kiváltani belõletek, de egyikõtök sem bánta meg végül, hogy ez az egész megtörtént, hiszen ezáltal a kapcsolatotok is egy új szintre lépett, és bár az aktusotok elején borzasztó fájdalmakat kellett kibírnod, egy percig sem bántad, hogy a kócos hajúnak adtad magad. Ahogyan Midoriya lassacskán kezdett megnyugodni az orgazmus után, tekintetét azonnal arcodra vezette, hogy meggyõzõdjön afelõl, hogy minden rendben van veled, azonban azt látta, hogy a szemeid csukva vannak, és immáron egyenletesen szuszogsz, hiszen a fáradtság miatt elnyomott az álom. Egy lágy mosolyra húzva ajkait, arcod felé hajolt, majd egy gyengéd csókot helyezve ajkaidra, végigsimított arcodon, és ezt mondta:
"Köszönöm, hogy megajándékoztál a bizalmaddal. Ha tudnád, hogy mennyire boldoggá tettél, amikor esélyt adtál a kapcsolatunknak, és annak, hogy teljes szívembõl szerethesselek téged. Annyira... Annyira hálás vagyok.-tört elõ belõle néhány örömkönny, de ezeket azon nyomban le is törölte arcáról. -Ígérem, hogy soha sem fogok neked csalódást okozni. Mindig melletted leszek, hogy meghallgassalak, ha szükséged van rám, szeresselek, és vigyázzak rád.-nyomott végül egy csókot a hajadba, majd az ágya végén lévõ takarót magatokra húzta, és szorosan hozzád bújva, arcát a mellkasodon pihentetve hallgatta egyenletes szívverésedet, ami kellõen megnyugtatta õt ahhoz, hogy néhány másodpercen belül õ maga is elszundítson.
A legelsõ szeretkezésetek után Midoriya alkalomról alkalomra egyre bátrabbá és határozottabbá vált, és végül sikerült levetkõznie az összes gátlását veled szemben, hiszen rengeteg megerõsítést kapott tõled afelõl, hogy valóban szereted õt, és pontosan úgy, ahogy van. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a szeretkezéseiteknél egyre durvább, éppen ellenkezõleg:minden egyes alkalomkor úgy vigyáz rád, mintha csak a legelsõ alkalmat élnéd át, és miután meggyõzõdött arról, hogy tényleg minden rendben van, csak akkor kezd gyorsabb és erõteljesebb mozgásba, de ettõl függetlenül mindig úgy cselekszik, hogy a lehetõ legjobb élményt nyújthassa számodra. Mivel nem szeretne kellemetlen helyzetbe hozni téged, ezért a bõröd kiszívása is tabu nála, csak akkor hajlandó erre, ha te magad kéred meg õt rá, de saját magától nem vetemedne arra, hogy szívás, illetve harapásnyomokat hagyjon rajtad. Ehelyett inkább apró puszikkal, és gyengéd érintésekkel bizsergeti meg bõröd minden egyes négyzetcentiméterét, amit õ is, és te is sokkal jobban élvezel az elõbb említetteknél. Ezen kívül rengetegszer hangoztatja, hogy mennyire gyönyörűnek tart, és hogy mindennél jobban szeret téged, aki nélkül már elképzelni sem tudná az életét.
Általában egy menet után meg szoktatok állni, hiszen annyira kifáradtok, hogy utána már semmi másra nem vágytok, csak hogy egymáshoz bújva álomra hajtsátok a fejeteket, de volt már rá példa, hogy egy menet után még nem éreztétek magatokat kellõen fáradtnak és kielégültnek, ezért tovább folytattátok.
Talán meglepõ lesz, de kettõtök közül a kis brokkoli az, aki a hangosabb fél szerepét tölti be. A hangját egyszerűen képtelen kontrolálni, amikor ilyen mennyei érzésben lehet része. Te sem szoktad magad visszafogni, de azért arra odafigyelsz, hogy a hangoskodásodat nehogy mások is meghallják, viszont szerelmed egyáltalán nem. És ebbõl a dologból már származtak kellemetlenségeitek, hiszen az egyik együttlétetek utáni napon, reggeli közben, ahol mindannyian együtt vagytok, többen is gyanakodva mosolyogtak rátok, amit nem igazán tudtatok hova tenni, de miután néhányan olyan kérdésekkel is elõhozakodtak, mint például:
"Ti tényleg lefeküdtetek egymással?... Annyira hangosak voltatok, hogy már kezdük azt hinni, hogy egy sorozatgyilkos betört Midoriya szobájába és megpróbált benneteket megölni...Ki irányít?... Milyen érzés volt a legelsõ alkalom?... Tényleg annyira fáj, mint ahogyan mondják? Stb..."
Na ez volt az az indok, amiért akkor megfogadtad, hogy soha többé nem fogsz mégegyszer ilyen hangosan sikongatni és a többiek tudtára adni, hogy jelenleg mi is zajlik köztetek, mert halálosan kínosan éreztétek magatokat, ahogyan a legjobb barátnõid, és még a fiú osztálytársaitok is ilyen dolgokról érdeklõdnek.
Hetente 1-2 alkalommal szoktatok szeretkezni, hiszen a rengeteg tanulás és edzés mellett nem igazán marad már energiátok még erre is, de ti ezt egy cseppet sem bánjátok, hiszen az, hogy a nap 24 órájában együtt lehettek, számotokra bõven elegendõ,azonban ha 3-4 napig semmilyen formában nem jut idõtök erre, akkor megeshet, hogy szerelmed egy kis idõre elvonul, és a saját kezeire hagyatkozva igyekszik kielégítenie magát, azonban errõl te nem tudsz.
A legtöbb esetben Midoriya alatt szoktál feküdni, õ pedig a lábaid között elhelyezkedve támaszkodik meg feletted, de az is gyakori, amikor helyet cseréltek, és a csípõjén ülve próbálja meg irányítani a mozgásodat, miközben õ a te mozgásoddal ellentétesen ringatja csípõjét,vagy az, amikor te az ágyon térdelsz, és ültödben szorosan a hátadnak préselve magát, átölel téged és úgy mozog, hogy közben a tested is kövesse minden egyes mozdulatát.
A szobáitokon kívül még máshol nem szeretkeztetek, de már nem egyszer megtörtént, hogy a vágyaitok annyira eluralkodtak rajtatok, hogy nem jutottatok el az ágyatokig, és a földön, vagy pedig az ölébe kapva, a falhoz szorítva vágódott beléd,amirõl soha sem gondoltátok volna, hogy ennyire fel fog benneteket tüzelni, így hát késõbb elég gyakran döntöttetek emellett a pozíció mellett.
A védekezést illetõen elõvigyázatosak vagytok, de egy-egy alkalommal elõfordult már, hogy szerelmed óvszer nélkül élvezett beléd, amit nem bántál egy percig sem, hiszen túlságosan elvette az eszedet a forró, kitöltõ érzés, amit az élvezete okozott, de mivel egyikõtök sem szeretne ilyen fiatalon gyermeket, ezért megállapodtatok abban, hogy ez többet nem fordulhat elõ.
És végül, de nem utolsó sorban, ami a leginkább felizgatja, az az, amikor az aktusotok közben láthatja, hogy mekkora élvezetet képes számodra okozni, és amikor a nevét sóhajtozod. Bár ebbõl elég sok van, hiszen az is igencsak lázba tudja hozni, amikor minden energiádat belefektetve harcolsz az edzéseken, vagy amikor megpróbálod átvenni a domináns szerepet, és te kezded el õt kényeztetni.