Mint ahogyan az már a legelsõ fejezetbõl is kiderült, Midoriyával hihetetlenül gyorsan sikerült megtalálnod a közös hangot, ezáltal pedig hamar kialakult köztetek egy nagyon szoros barátság...Legalábbis a te részedrõl. Amíg te a kócos hajú fiút fogadott bátyádként szeretted, addig az õ érzései nem merültek ki a puszta baráti/testvéri szeretetnél. Ô maga sem tudta, hogy mégis mikor, és hogyan, de szerelmes lett beléd, ami eléggé megnehezítette számára a veled való kommunikációt és mindenféle testi érintkezést, hiszen pusztán már attól képes volt zavarba jönni, ha rámosolyogtál. Rengetegszer lejátszotta már a fejében azt a szituációt, amikor bevallja neked az érzéseit, és titokban, amikor egyedül volt otthon, számtalanszor elgyakorolta már, hogy mit mondana neked, azonban akárhányszor került arra a sor, hogy kettesben maradtatok, mindig inába szállt a bátorsága, hiszen félt a visszautasítástól, valamint attól, hogy ha bevallaná neked az érzéseit, akkor megutálnád, és soha többé nem tudnál rá legjobb barátodként tekinteni, ezért úgy látta jónak, ha inkább nem kockáztat. Azonban az irántad való visszafojtott érzései és vágyai kezdték egyre inkább összeroppantani a lelkét, és a szívére nehezedõ súly napról-napra egyre nehezebbé és nehezebbé vált számára. Minden egyes este, mielõtt luhunyta volna a szemeit, te jártál a gondolataiban, és minden egyes reggel, miután kinyitotta a szemeit, te voltál a legelsõ gondolata. Te testesítetted meg számára azt a személyt, aki miatt érdemes minden egyes nap felébrednie, akiért érdemes tanulnia és tovább fejlesztenie a képességét, akiért érdemes harcolnia az álmaiért, és akiért érdemes élnie. Sokszor játszott már el azzal a gondolattal, hogy vajon milyen érzés lehet téged szerelmesen megölelni, hogy milyen lehet a kezedet fogva sétálni az utcán más emberek szeme láttára, hogy milyen édes és gyengéd lehet a csókod, hogy milyen érzés lenne lefeküdnie veled, és hogy mit érezne akkor, ha az õ nevét sóhajtva csapna végig testeden a kíméletlen gyönyör, azonban ezeket a dolgokat senkivel sem tudta, és nem is igazán merte volna megbeszélni, hiszen hiába voltak más barátai rajtad kívül, bennük nem bízott meg annyira, hogy egy ilyen dolgot bevalljon nekik. Így hát úgy döntött, hogy továbbra is magában fogja tartani a gondolatait, és ha kell, addig kínlódik a lelki terhei miatt, ameddig csak bírja. Azonban történt egy szombati napon, hogy az A osztályos fiúk úgy döntöttek, hogy csapnak egy bulit, hogy megünnepeljék a legutóbbi vizsgájuk sikerességét, ahová persze Midoriyát is meghívták. Elõször vissza akarta utasítani, hiszen rengeteg tanulnivalója volt aznap, amikkel nem szívesen maradt volna le, de végül a barátai addig-addig nyaggatták, amíg végül bele nem ment. A buli délután 5-kor kezdõdött, így 4-kor simán ráért készülõdni,ami végül egy fél óra elteltével meg is történt. Felvette a tornacipõjét, majd kilépett a lakásukból, hogy elsétáljon a legközelebbi buszmegállóba, ami elviszi Kaminariék házához. 20 perc elteltével, amikor végre odaért a lakásukhoz, szinte már mindenki ott volt, kivéve Bakugou és Kirishima, de negyed óra elteltével õk is becsatlakoztak. A baráti összejövetel eleinte tényleg csak annyiból állt, hogy jókat beszélgettek és iszogattak egy keveset, viszont kis idõ elteltével Kirishima felvetette azt az ötletet, hogy mi lenne, ha felelsz vagy iszol-t játszanának. A társaság nagy részének nem volt ellenvetése, kivéve Midoriyát, aki attól félt, hogy nehogy valamilyen rohadtul kellemetlen kérdést kapjon, és Bakugout, aki bénának találta ezt a játékot, de Kirishima addig rágta a fülét, amíg nagy duzzogva bele nem ment, így hát a zöld hajú fiú is kénytelen volt belemenni a játékba. Eleinte semmi probléma nem volt, olyan kérdéseket kapott, amikre nem szégyelt válaszolni, egészen addig a pillanatig, amíg Mineta fel nem tette számára azt a kérdést, hogy az osztályból melyik lánnyal feküdne le legszívesebben. A brokkoli hajú fiú kissé elpirulva, a választ kikerülve nyúlt az elõre bekészített feles pohár után, amit gyorsan le is húzott. Nagyon nem volt hozzászokva az alkoholos italokhoz, ezért már a legelsõ pohárnál elkezdte érezni, hogy az agyát ellepi a köd. Az ötödik kör után pedig minden gátlását levetkõzve kezdett el viselkedni, ami egészen biztos, hogy a többi fiúnak is feltűnt volna, ha nem lettek volna õk maguk is részegek. És így történt meg, hogy a lazulós, beszélgetésnek induló baráti összejövetel átcsapott kocsmapartiba, ahol mindenki magából teljesen kivetkõzve viselkedik. Akik egy kicsit jobban bírták az alkoholt, mint például Bakugou, õk csak csendben heverészve figyelték a szétcsúszott társaság baromkodásait, azok pedig, akik teljesen kikészültek, idiótábbnál-idiótább dolgokkal próbálták meg szórakoztatni a többieket. Karaoke partit tartottak, vetkõzõs pókert játszottak, üvegeztek, de az este fénypontja az volt, amikor Kaminari megfogta a faliórát, és kidobta az ablakon, mert látni akarta, ahogyan repül az idõ. Éjfél körül jutott el a társaság arra a szintre, hogy a rengeteg idiótaság közepedte bealudtak. Volt akit a konyha csempéjén ragadtak el az álommanók, voltak, akik a nappali kanapéján, egymás hegyén-hátán horkoltak, de a prímet Kirishima vitte, aki a fürdõszoba kádjában, rúzzsal összefirkált arccal motyogott valamit arról, hogy holnap reggelire Todoroki iPhonejából fog gyümölcsturmixot készíteni. Midoriya és Bakugou voltak az egyetlenek, akik nem aludtak be, azonban amíg a szõkeségen nem igazán látszott, hogy ittas lenne, addig Midoriya kissé ködös, összezavarodott tekintettel próbált meg elvánszorogni az ajtóig, azzal a céllal, hogy most már ideje lesz hazamennie. A késõi óráknak, és az éjszakai sötétségnek köszönhetõen szerencsére senkinek sem tűnt fel, hogy konkrétan azt sem tudta jelenleg, hogy ki õ, és hova akar menni, azonban annyi lélekjelenléte még volt, hogy átfutott a gondolataiban, hogy a házatok a Kaminariékkal párhuzamos utcában található, ezért jobb ötlet híján úgy döntött, hogy elmegy oda. Amint a kaputok elé ért, észrevette, hogy az ablakokon keresztül semmilyen fény nem szűrõdik ki, ezért elõkapta telefonját, hogy írjon neked egy üzenetet arról, hogy itt áll a házatok elõtt. Néhány percen belül meg is érkezett a válasz, amiben csupán annyit kérdeztél, hogy mi a francot csinál éjnek évadján a házatok elõtt. De még mielõtt megírhatta volna a válaszát, hirtelen kinyílt a bejárati ajtó, ahonnét te léptél ki egy kulccsal a kezedben. Öltözéked és arckifejezésed arról árulkodott, hogy már egy ideje az igazak álmát aludtad, és ha nem éppen a legjobb barátodról lett volna szó, akkor biztos, hogy meg se nyitottad volna az üzenetet, de mivel tisztában voltál vele, hogy Midoriya soha nem állítana oda hozzátok csak úgy, ezért kissé aggódtál, hogy esetleg történt vele valami. Azonban amikor közelebbrõl is megpillantottad a kissé dõlöngélõ fiút, szívedet egy pillanat erejéig elfogta az aggodalom, ezért rögtön átkaroltad a szeplõs arcú vállát, és segítettél neki elbotorkálni a bejárati ajtóig. Soha nem láttad még barátodat részegnek, és bár tisztában voltál azzal, hogy a mai napon a fiú osztálytársaid bulit tartottak, arra egy percig sem mertél volna gondolni, hogy a brokkoli hajú barátod ennyire ki fogja ütni magát. Miután becsuktad magatok után az ajtót, Midoriya egyfolytában arról motyogott, hogy mennyire jó vagy hozzá, viszont te csak leintetted, hogy fogja be a száját, hiszen a szüleid az emeleten aludtak, és nem szeretted volna felébreszteni õket a hangoskodásotokkal. Miután nagy nehezen elbotorkáltatok a szobádig, Midoriyát leültetted az ágyadra, és adtál neki egy pohár vizet, majd miután rájöttél arra, hogy felesleges lenne bármit is kérdezned tõle, ráparancsoltál, hogy feküdjön le és aludjon, azonban a fiú ahelyett, hogy engedelmeskedett volna, kifejezéstelen arccal figyelte fáradt, aggodalommal teli tekintetedet, amit csupán az ablakon beszűrõdõ Hold gyér fénye világított meg. Úgy érezte,hogy még az alkohol sem szabhat gátat az irántad való szeretetének, és hogy ez a megfelelõ pillanat ahhoz, hogy engedelmeskedjen a vágyainak, ezért nem foglalkozva azzal, hogy neked esetleg ellenvetésed van ez ellen, megragadta a vállaidat, majd eldöntve téged az ágyon, föléd tornyosult. Kezeidet leszorította fejed mellé, miközben csípõdre ülve teljesen megbénított téged a mozgásban, ezzel elzárva elõled a menekülési útvonalat. Rettenetesen megijedtél Midoriya viselkedésétõl, hiszen jól ismerted már a fiút, és tudtad, hogy józanul soha nem tenne veled ilyet, azonban az ittas oldalát még sosem láttad, ami miatt nem tudtad, hogy az alkohol hatása miatt mikre lehet képes. És ha ez a tény még önmagában nem lenne elég, látni, ahogyan a rajtad ülõ fiú ködös tekintettel, vágyakozva figyeli arcodat, eléggé vérfagyasztó látvány volt számodra. Legjobb barátod csupán néhány centire helyezkedett el arcodtól, ezért tisztán érezhetted az alkohol tömény illatát, ami belõle áradt, és azt is, ahogyan a forró lehelete bizsergeti bõrödet. Azonban még mielõtt kérdõre vonhattad volna a viselkedése miatt, a füledhez hajolt, és csupán egyetlen szót suttogott neked:"Szeretlek. "
Ezt követõen pedig ajkaidra hajolt, és gyengéden megcsókolt. Elõször csak kikerekedett szemekkel próbáltad meg felfogni az elmúlt másodpercek eseményeit, hiszen úgy érezted, hogy amit tesztek, az nem helyes, viszont ahogyan telt az idõ, és ahogyan egyre inkább kezdett belelendülni a csókolózásba, az agyad automatikusan kikapcsolt, így szemeidet lehunyva megmozdítottad eddig tétlen ízlelõszerved és viszonoztad a szeplõs arcú kezdeményezését. Eleinte nagyon ügyetlen volt, ami arról árulkodott, hogy valószínűleg ez lehetett a legelsõ csókja, de minél tovább folytattátok, annál inkább kezdett ráérezni a dologra. Csókotoknak végül a levegõhiány vetett véget, azonban a feletted támaszkodónak esze ágában sem volt ennél a pontnál megállni, amint elvált ajkaidtól, néhány légvétel után már nyakadat kezdte el ostromolni gyengéd csókjaival és finom harapásaival. Ajkaidat egyre több jólesõ sóhajtás és kisebb nyögés hagyta el a kellemes érzéstõl, és bár mélyen legbelül tudtad, hogy nem lenne szabad hagynod magad, mégsem tudtál parancsolni magadnak. A következõ pillanatban viszont hirtelen abbamaradt mindenféle kényeztetés, ami egy cseppnyi csalódottsággal töltött el téged, azonban ez az állapot csupán addig tartott, amíg meg nem érezted, ahogyan a szeplõs arcú fiú könnyei fedetlen válladra potyognak. Ujjaival görcsösen kapaszkodott pólód anyagába, arcát pedig nyakadba fúrva zokogott, miközben sírása közepedte arról beszélt, hogy már milyen régóta el akarta neked mondani hogy szerelmes beléd, csupán rettegett attól, hogy ha az érzései kitudódnának, akkor megutálnád õt. Kikerekedett szemekkel hallgattad a beléd kapaszkodó fiú vallomását és õszintén szólva annyira lesokkolt téged ez az egész, hogy nem tudtál erre mit mondani. Az elsõ gondolat, ami megfogalmazódott benned, az az volt, hogy mégis hogy nem vetted rajta észre, hogy hogyan érez irántad, amibõl persze rögtön következett az is, hogy jelenleg nagyon haragudtál magadra, amiért hagytad, hogy Midoriya miattad szenvedjen hosszú hónapokon keresztül. A második dolog, ami megfogalmazódott benned, az pedig az volt, hogy most mégis mihez kezdj. Egészen eddig a pillanatig bátyádként tekintettél a brokkoli hajúra, viszont amikor megcsókolt téged, úgy érezted magad, mint aki a menyországba került. Nem tudtál neki ellenállni, és õszintén szólva nem is akartál, ez pedig felvetette azt a kérdést, hogy mégis mi miatt van ez. Nem akartál elhamarkodott döntést hozni ezzel a dologgal kapcsolatban, ezért nem reagáltál semmit szerelmi vallomására, csupán szorosan magadhoz ölelted testét, és hagytad, hogy kisírja magát. Rettentõen sajnáltad õt, és azt kívántad, hogy bárcsak könnyíthetnél rajta valahogyan, de ez jelen pillanatban lehetetlen feladatnak tűnt. Kezeiddel simogattad hátát, miközben megnyugtató szavakkal próbáltad meg egy kicsit elterelni figyelmét a lelki fájdalmáról, idõközönként pedig egy-egy gyengéd puszival hintetted be fejtetõjét. Nem tudtad, hogy mégis mennyi ideig lehettetek így, de az egyik pillanatban már csak arra lettél figyelmes, ahogyan Midoriya zokogása egyre inkább alábbhagy, helyét pedig nyugodt, egyenletes légvételeinek hangja váltja fel. Miután tudatosult benned, hogy a fiú elaludt, gyengéd mozdulatokkal kimásztál alóla, majd miután ez sikerült,átfordítottad egy kényelmesebb pozícióba és betettél a feje alá egy párnát. Miután ezzel is megvoltál, alaposan betakargattad testét, majd te magad is lefeküdtél mellé, egyenesen vele szembe, és mivel jelen pillanatban eléggé felzaklatottnak érezted magad az alváshoz, elkezdted tanulmányozni nyugodt, békés arcát. Szemei csillogtak a könnyektõl, amiket ujjaiddal azonnal le is töröltél onnan, majd tenyereddel végigsimítottál puha arcán. Annyira ártatlannak, aranyosnak és sebezhetõnek tűnt számodra, hogy kénytelen voltál elmosolyodni kissé elnyílt ajkainak látványától. Vigyázni akartál rá, tudatni akartad vele, hogy nincs egyedül, mert te mindig ott leszel neki,ha szüksége lesz rád, történjék bármi. Közelebb bújtál hozzá, majd fejedet mellkasába fúrtad, és lehunytad pilláidat. Ahogyan orrodat megcsapta kellemes, édeskés illata, amirõl azt gondoltad, hogy a rengeteg alkohol miatt nem is lehet érezni, akkor jöttél csak rá arra, hogy van valami a fiúban, ami magához vonz téged, akárcsak egy mágnest: Ha akartad, akkor se tudtad volna elszakítani magadtól, hiszen ti egymáshoz tartoztatok. Végül egy lágy csókot helyeztél puha ajkaira, majd mielõtt elnyomott volna a mély álom, egy kósza gondolat még megfogalmazódott benned:
"Ha a szerelem az, amikor valakihez feltétel nélkül ragaszkodunk, akiért bármire hajlandóak lennénk, akit a saját érdekeink elé helyezünk, akinek a puszta létezése értelmet ad az életünknek, és akinek a boldogsága a saját boldogságunk kulcsa is egyben, akkor igen...Azt hiszem, hogy én is szerelmes vagyok beléd...Izuku."
Másnap reggel Midoriya volt az, aki korábban kelt fel. A feje sajgott, és a hányinger is eléggé gyötörte, de ez mind elfelejtõdött, amint megpillantotta, hogy a karjai közt szuszogsz. Szemei azon nyomban kikerekedtek, és az addigi fáradtsága is semmivé oszlott, amint megpillantott néhány vörös foltot, amik a nyakadon díszelegtek. Rettenetesen megijedt, ugyanis az ég világon semmire sem emlékezett, és attól kezdett el félni, hogy valami olyasmit tett veled, amit józanul soha az életben nem merne. Fülig elpirulva, maga elé meredve, a hajába túrva próbált meg visszaemlékezni a tegnapi eseményekre, azonban csupán addig tudta felidézni a dolgokat, amíg Kaminariék nappalijában iszogatnak és beszélgetnek, utána teljes képszakadás. Nem értette, hogy miért ébredt fel nálad, és hogy egyáltalán hogy került veled egy ágyba. Természetesen nem amiatt volt kiakadva, hogy nálatok aludt, hiszen számtalanszor elõfordult már ilyen, viszont az, hogy nem emlékezett arra, hogy miket csinált,és hogy miért, rettenetesen megijesztette. Szíve szerint azon nyomban elhúzta volna a csíkot, azonban még mielõtt erre rászánhatta volna magát, lassacskán kinyitottad szemeidet, és rögtön az elsõ dolgod az volt, hogy tekintetedet az összezavarodott Midoriyára vezetted, aki halálra volt rémülve a következményektõl. Néhány perc elteltével, miután kellõen magadhoz tértél, lassacskán felültél az ágyban, és miután kinyújtózkodtad magad, a zöld hajú felé hajoltál, aki annyira megijedt hirtelen megmozdulásodtól, hogy összeszorította szemeit, azonban ahelyett, hogy egy fájdalmas ütést mértél volna arcára, megfogtad tarkóját, majd közelebb vontad magadhoz, és egy gyors futócsókot helyeztél ajkaira. Miután eltávolodtál arcától, egy kedves mosolyra húztad ajkaidat, õ viszont annyira ledöbbent ettõl az egésztõl, hogy fülig elpirulva, elnyílt ajkakkal várta a magyarázatot arra, hogy mégis miért csókoltad meg, te viszont tisztában voltál azzal, hogy most valószínűleg a másnaposság miatt semmire sem emlékszik, ezért csak ennyit mondtál neki:
"Tegnap miután elaludtál, sokáig nem tudtam lehunyni a szemeimet. Össze voltam zavarodva, nem tudtam, hogy mihez kezdjek a vallomásoddal. Nem voltam biztos abban, hogy én mit érzek irántad, hiszen egészen idáig bátyámként tekintettem rád. Viszont... Sokat gondolkodtam ezen, amíg te aludtál..."
Ezeket a szavakat meghallva a szeplõs arcú fiú emlékei hirtelen megrohamozták a gondolatait, és szépen sorjában elkezdett visszaemlékezni azokra a dolgokra, amiket tegnap tett veled. Hihetetlenül elszégyelte magát, ami miatt nehezére esett már pusztán az is, hogy a szemeidbe nézzen, azonban te ezzel jelenleg nem törõdtél, hanem tovább folytattad mondandódat.
"Végül arra jutottam, hogy nem akarlak téged elveszíteni, mert...Nagyon sokat jelentesz számomra. Azt akarom, hogy szeress, és ameddig csak lehetséges, mellettem legyél, mert...Nélküled már elképzelni sem tudnám az életemet. Szóval...Ha komolyan gondoltad azokat a dolgokat, amiket tegnap mondtál nekem, akkor...Azt szeretném, hogy... Próbáljuk meg ezt az egészet...Együtt!"
Jelenleg neked is nagyon nehezen ment a beszéd, hiszen eléggé kellemetlenül érezted magad, de úgy gondoltad, hogy ha nem veszel magadon bátorságot, és nem osztod meg a gondolataidat Midoriyával, akkor szegénynek mégtovább kell majd szenvednie, és egyfojtában emésztené a lelkiismeretfurdalás a tettei miatt. Viszont tegnap éjjel volt idõd alaposan végiggondolni az érzéseidet, és végül arra jutottál, hogy te magad is hasonlóképpen érzel a fiú iránt, és szívbõl örültél annak, hogy ezúttal egy kissé elvetette a sulykot az ivást illetõen, hiszen ha nem állít be hozzád részegen, ha nem csókol meg, és nem vallja be neked az érzéseit, akkor lehet, hogy erre magadtól soha nem jöttél volna rá. Az elõtted térdelõ fiú íriszeit ellepték a könnyek mondandód hallatán. Fogait és szemeit egyaránt összeszorítva borult nyakadba, és keserves zokogásba kezdett, hiszen...Egész életében ezeket a szavakat szerette volna hallani...Szerette volna hallani, hogy valaki ennyire szereti õt. És az, hogy pont az a személy mondta ki ezeket, akibe hosszú hónapok óta reménytelenül szerelmes volt, és akit mindennél jobban szeretett, ezt a mérhetetlen boldogságot és megkönnyebbülést váltották ki belõle, ami miatt a síráson kívül jelen pillanatban nem tudott mást tenni. Te pedig lágy mosolyra húzva ajkaidat, visszalölelted a zöld hajú fiút, és csak hallgattad, ahogy azt mondogatja, hogy: "Köszönöm."