Leültem az űrlény mellé, aki csak nézett ki a fejéből, de a hangomra összerezzent.
-A mivan te búza? Elbasztad?
Meglepetten rám nézett, majd ismét "faszvagyok" fejet vágott.
-Nem mondanám...nanodayo..-hazudott.
-...Midorima, itt ülsz a kispadon, és fullra "depisvagyokkillmepls" a kisugárzásod.  Nekem te aztán ne hazudjál, mert idehívom Yumát, és majd ő elver!-a gyerek erre a kijelentésemre hátat fordított nekem.
-Csak szivatni jöttél ide,nanodayo..-motyogta
-Hát, ha már itt vagyok, boldogítalak a jelenlétemmel.-tettem kezeimet tarkómra, és kicsit hátrébb dőlve A zöldikét fürkésztem, aki
sóhajtott egyet, majd ismét felé fordult. Nagyon meglepődtem. Azta, úgy festett, mintha valami vallomást akarna nekem tenni. Ajkai kicsit elnyíltak, a nap/hold/lámpa (nemtudom melyik, a lényeg, hogy fényes) fénye megvilágította verejtéktől csillogó bőrét, zöld szemei csillogtak, és meg mertem volna kockáztatni, hogy az előbb egy glóriát is láttam a feje felett. Egyszerűen elbűvölt ez a moszathajú istenség. Felém hajolt, mire alig láthatóan, de elpirultam. Egek, mint valami rossz Románc-film!
-Domy-san,tudod...már amikor először megláttalak, rájöttem...-elkerekedett szemekkel vártam mondata végét-...hogy öröm lesz téged szivatni.-mérgemben lelöktem Midorimát a padlóról, és kimentem a tornateremből. Megálltam az ajtó mellett, és dühösen a falba csaptam. Hülye Midorima! Miért kell mindent elcseszni?! Most miatta Subaruskodtam! Pedig azt hittem, szerelmet vall!..várjunk...miért akartam, hogy az legyen? Tény, hogy jobban bírom a képét..ne...Ugye nem...NEM NEM NEM!! Tuti Hai-chan tehet róla! Igen! 100% ! Hirtelen hangokat hallottam, mire összerezzentem, és a falhoz húzódtam. Fejemet kidugtam a takarásból, hogy lássam, kik azok, és ismért meglepetés ért: ugyanis Hai-chan, és Takao voltak a hangok forrásai. Fejüket kb. 10 centi választotta el, olyan közel voltak.
-Yumi-chan-úristen, mi ez a becenév?!-Tudod, én bűnös vagyok..-kezdte, mire Hai-channal kb. Ugyanolyan fejet vághattunk: tipik "WTF?!" fejet. Viszont Takao nem fejezte be. Megfogta Hai-chan kezét, aki elpirult, és úgy folytatta-bűnt követtem el, mert beleszerettem egy angyalba. -ez mióta bűn öregem?! És honnan vetted ezt a szar dumát?! - Egy gyönyörű angyalba, aki a mennyből esett le, hogy nekünk megváltást hozzon. Ez az angyal te vagy.-...Ja, hogy ez egy szerelmi vallomás akar lenni...Takao az elérzékenyült Hai-chan szemébe nézett(aki nemt'om hogyan tudott erre elérzékenyülni, de egészségére.)- Hatake Yumiko, én védelemre szoruló angyalom. Lennél a barátnőm?-Na, itt a barna hajú lány a fekete szemű vállába fúrta fejét, és rázkódott. Most ő is nevet? Mert ő rohadtul nem angyal, inkább egy szadista, perverz ördög...aham, szóval nem röhög, hanem sír! Takao látszóllag nem tudta hova tenni cselekedetét, majd egyik kezével megfogta állát, és felemelte, hogy lássa a lány arcát. Rózsaszín ajkai felfelé görbültek, zöld szemeit fátyol fedte, de csillogtak, mint a smaragd, arca kipirult és könnyáztatott, én pedig az előbbi mondatnál úgy éreztem, mindjárt felcsapok írónak/költőnek.
-Igen, leszek a barátnőd.-válaszolta, mire Takao megszűntette ajkaik között a távolságot.

Visszafordultam, és immáron mosolyogva mentem vissza a fiúkhoz. Örültem, hogy összejöttek. Miért? Mert mindketten idióták, és az idióták összetartoznak.
Időközben Midorima élőhelyet változtatott, és már nem a padot melegíti izmos kis seggével, hanem a pályán futkorászik. Hmmm, jó segge van, meg kell hagyni. Várj, MI?! Meglátott engem, és dkbott egy hárompontost, ami bement, és a labda pattogásával együtt nem csak a meccs, hanem az edzés is véget ért. A csapatkalitány köré gyűltek a fiúk, majd megkezdte szónoklatát.
-Holnap edzőmeccsünk lesz a Takamura középiskolával. Mindenki legyen az iskola előtt 9-kor, a menedzserünket pedig megkérjük, hogy holnap tiszteljen meg minket a meccsünkön a jelenlétével!
-Hát, hiába magyarázkodnék, ígyis-úgyis elrángatnátok, így felőlem oké.-válaszoltam.
-Embereket lehet hívni?-kérdezte Takao. Ó, tudom én, mi jár abban a nem létező agyában!
-lehet.
Miután elköszöntünk egymástól, a fiú elmentek öltözni, én pedig kisétáltam. Velem szemben találtam Hai-chant, akire egy mindenttudó cinkos mosolyt ejtettem, és folytattam VOLNA az utam, ha valaki nem állít meg.
-Domy-san!

Ki szólíthatta meg Domy-t?