2. Ezek csak Lányok!
Miután sikeresen leléptem az idiótáktól, egyetlen egy dolog jutott az eszembe: Anime. Szóvak utam Hai-chan házához vezetett, ahova bekopogtam, és nagy meglepetésemre Kazu, Hai-chan öccse nyitott ajtót.
-Sasz.-köszönt.-Nee-san már 1 órája nincs itt.
-Mér?-Remek, egyszer akarok vele animét nézni, ez meg nincs itt.
-Nemtom, egyszer csak kiugrott az ablakon, mondván "Új shipp születik"-folytatta-De még mindí..Á! Ott is van!
És tényleg, Hai-chan futott felénk, kezében egy szatyor, másikkal meg Takao kezét fogta...Wait HOGY MIII?!
-Megérkeztem! Á,Szia Domy!-köszönt az Otaku-Képzeldd, olyan jó Yaoit találtam Karon révén, hogy instant orrvérzést kapsz!
Eközben Takao is ilyen "miafaszmérvagyitt" fejjel nézett rám, amit Kazu észre is vett, és szóvá tett.
-Itt ma vér folyik...
-Kazu...TE TURKÁLTÁL A YAOIM KÖZÖTT?!-Hai-chan jobban félti a Yaoiját, mint Takaot..
-Yumi-chan-Úristen Takao mi ez!!?!-Pontosan miért is hoztál ide?-kérdezte. Ó ne...jaj ne!! Hentai lesz! Nos, azt is nézhetek anime helyett..DE TAKAO-VAL SOHA!!!
-Nemtom, te jöttél utánam.-mondta Hai-chan. Hm..Ő jött utána, mégis egymás kezét fogják.
-Jóvan Takao, mostmár elmehetsz-Monta Hai-chan, és elengedte a kezét.-Már hazaértem, és mivel Domy is itt van, van kivel animét néznem.-Nos, végül egész éjjel animét néztünk.
*timeskip 1. Óra*
Nos,összevont óra. Az edző egy pasas, aki egész végig a csajok melleit stírölte. Kitalálta, hogy kosarazni fogunk. Elmondom a csapatokat:
1. Csapat:
Én, Karon, Csebek, Yuma, Yumiko(Hai-Chan)
2. Csapat:
Takao, Taisuke vagy kiafaszom, az 1. Kisgyerek, akit tegnap tanítottam 3 pontost dobni, egy menőnek képzelő elsős, és...BAZDMEG EZ MÉG MINDIG ITT VAN?! MIDORIMA?! na majd....
Nos, elkezdődik a meccs, ők kezdenek egy ponttal.
-Pfff a lányok gyengék, mért pont ilyen kicsi cicuskákat kell megverni?-mondta Taisuke Csebeknek, aki...tökön rúgta Taisukét..
-A "Pici Cicák" Karmolnak ám!-mondta.
Nos, Midorima még mindig megjegyzéseket tett ránk, így jó fejbebasztam hátulról egy kosárlabdával, mire megfordult, rám mutatott, majd az edzőhöz szólt.
-Tanár úr, ez szabálytalan.
-De hát ők csak lányok! -mondta az Edző. Én elfordultam, és épp láttam, ahogy Hai-chan gyomorszájon rúgja Takao-t, majd tarkón vágja, amaz meg elterül a földön. Nem akarom tudni, mi történt...de Hai-chan megszólalt mosolyogva
-Tanár úr, Takao Kifeküdt.
-Még mindíg nem hisz nekem?-kérdezte Midorima.
-Ugyan már, nézzétek ezt a töpszlit! Ő nem bánt!-mutatott Yumára, aki vérszemet kapott. Nos, nem részletezném, lényeg a lényeg, az edző kiterülve feküdt a padlón, Midorima meg megszólalt
-Na és most mi a véleménye?
-Ezek csak lányok!-mondta az edző, majd a feje újra nekikoppant a padlónak.
-Eddig már hárman megsebesültek!-mondta a menőgyerek, mire Karon orrbavágta, majd szadista mosollyal az arcán ennyit mondott:
-Már négyen.
A kicsi elsőst nem bántottuk, mert ő cuki volt. Még párszor felbebasztam Midorimát, addig, amíg ki nem terült.
Vege lett a tesinek,mire átöltöztünk, és indultunk az órára, de az utunkat keresztezte a kis elsős, aki próbálta becipelni Midorimát a gyengélkedőre. Legszívesebben fejbebasztam volna Midorimát, egy "Jaj bocsi*belerúg*milyen ügyetlen vagyok*rálép*Basszus milyen béna vagyok!" Fogadtatással, de csak továbbmentünk irodalomra. Az órán nem igazán figyeltem, de a tanár felszólított.
-Domy, a jegyei nem éppen rózsásak. Megkérdeztem az igazgatót, aki szeint a legjobb módszer az lenne, ha Midorima-val tanulna együtt. Holnaptól kezdhezik.
Csak ennyit tudtam kimondani:
-MIII?!
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro