"KELJÉL MÁ FEL AZ ANYÁDSZENTSÉGIT!!" Csörömpölt hűn szeretett ébresztőm.
-HA NEM KUSSOLSZ BE BELE DOBLAK EGY TITÁN SZÁJÁBA JÁNOS BÁ'VAL EGYÜTT!!-Válaszoltam vissza talán egy kicsit hangosabban, mivel Anyám felszólt.
-DOMY! MOST AZONNAL ABBAHAGYOD AZ ORDÍTÁST, KÜLÖNBEN FELMEGYEK, ÉS KIDOBLAK AZ ABLAKON!!-Köszi Anya...köszi...

*Iskola felé menet*

Nos, valami nagyon furcsa. Hai-channak rám kellett volna ugrania már 2 perce. Lehet, hogy beteg? AKISBÚZA NECSAK ÉN SZÍVJAK A DOGÁN!!
-DOMYYYYY!!!!! VÁRJ MEEEG!!!-Nah, itt a csajszi.
-Hol voltál te búza?
-Bocsi, elaludtam.-Elaludt? Szerintem nem aludt. Ő nem szokott elaludni.
-Biztos, hogy elaludtál? Nem inkább...-húzogattam fel-le a szemöldököm.
-De, az egész hárememmel-szállt be Hai-chan.-Csak tudod, 143-mal elég nehéz...
Na innentől pedig csak ezt veséztük. A felénél Yuma is becsatlakozott, meg a kapunál Anya és Karon is. Ahogy battyogtunk a terembe, egy Fekete hajú gyerek nekem jött. Majd mintha mi sem történt volna, TOVÁBB MENT!!!
-HÉ TE KIS BÚZA, HÁT BOCSÁNATOT NEM KÉRSZ?!
A gyerek annyira beszart, hogy ilyedtében ugrott egyet. Szerintem már ássa a saját sírját. Épen szóltam volna hozzá még pár "kedves" szót, amikor hirtelen egy zöld hajú srác jelent meg mögötte, akinek a kezében valami fasz volt.
-Gyerünk Takao.-hát én nemtom mi van velem, de ennek bármikor hallgatnám a hangját. Vajon hogyan nyögn...SZEDD ÖSSZE MAGAD DOMY, ne most fantáziálj. Közben a fekete kis Fasz, mint megtudtam, Takao, meglépett előlem. Miután hátra néztem, láttam,hogy  a zöld hajú után lohol. Mint valami csicska, komolyan.. nos, örüljön a testőrének, mert ha nem lenne, az a kis búza már rég a föld alatt lenne. Vagy Karon hálószobájában, de ez nem fontos. Inkább megyek órára, mert nem akarom a fizika jegyem mégjobban elrontani. Bementem a termembe....és OTT ÜLT BENT A ZÖLDHAJÚ SRÁC!!! HÁT ILYEN NINCS ÖREGEM!! Mondjuk, eddig nem figyeltem meg, kik az osztálytársaim, mert csak a csajszikkal hülyültünk...

~*~

Ez a zöldhajú gyerek rohadt okos... már a 3. Egyenletet mondja úgy, hogy EGYBŐL AMINT LEÍRTA A TANÁR A TÁBLÁRA, MÁR MONDJA IS!!! Mi a tosz!!
-Maga! Ott a 2. Padban!-nézett rám a tanárnő. Hát hogy még ez sem tudja a nevem!
-Domy.-Vezetéknév az minek. Úgyis elfelejti.
-Mi a 4-es példának a megoldása?
Nos, ránéztem a táblára, de...én nem vagyok se Zöld hajú csávesz, sem pedig Hai-chan, aki vagy 48 példát old meg 1 perc alatt...Tényleg!! Hai-chan tudja a megoldást! Ránéztem....DE Ő KURVÁRA NEM NÉZETT RÁM, INKÁBB AZZAL A TAKAO GYEREKKEL LEVELEZGETETT!!! HÁT ÖREGEM!!! ..nincs mit tenni...
-Ő...ő...42 a válasz.-elvégre, a legnagyobb százalékban 42.
-Hm... Midorima-kun! Mondja meg a választ.-tért át a tanárnő tekintete a zöld hajúra. Szóval Midorima. Hm, tök jó neve van.
-Khm. A válasz 41.-ILYEN SINCS BASZOD!! 1 SZÁMOT TÉVEDTEM?! MI A TOSZ!! ÖREGEM!! HÁT EGY ZSENI VAGYOK!!! ...Ez a Takao gyerek és Hai-chan mit irogatnak? Csak mert mint a ketten úgy vigyorognak, mint akik most mennek szobára sok év után. Remélem, nem ezzel a hülyegyerekkel jön össze Hai-chan...

~*~

Ahogy teltek az órák, ez a Takao és Hai-chan BESZÉLGETTEK IS!!! A lányokkal megtárgyaltuk, hogy Hai-chan csak biztosan azért beszélget vele, mert egy kicsit hasonlít Harura a külseje. És- természetesen-olyan a viselkedése, mint Bokutonak. És ha ez a 2 egybe van, akkor Hai-channak kell az illető. De.... sajnos tévedtünk. Mert ez a búza ÉSZRE SE VETTE, HOGY KÜLSŐRE EGY HARUVAL BESZÉLGETETT!!! Egyépként, nagyban baktatok a tornaterem felé, mivel most mutatnak be, mint új menedzsert. Juhú... közben találkoztam a csapatkapitánnyal, aki...aki... ..mi is a neve? Ő...ő...ő..Á! Asszem Matsuoka...nem, az Rin...akkor...hm, pedig egy Narutos Jutsuról emlékeznem kéne... Gen... Nin...Tai...TAISUKE!!! MEGVAN!!!
-Mondd, Taisuke-kun, sokan vagytok?-most hogy eszembejutott a neve, faggatom egy kicsit.
-Mindjárt meglátod.-mondta, majd kitárta az ajtót, ahonnan majdnem nekem csapódott egy labda(faszomtudja honnan) de hála Karontól tanult Kosártudásomnak, elkaptam a labdát, és dobtam egy hárompontost. Nos, mindenki úgy lefagyott, mintha egy háromlábú egyszeműKék űrlény lenne velük szemben. Azért ennyire nem vagyok rémes!
-Srácok! Itt az új menedzserünk! Mutatkozz be-fordult a végén felém.
Nos, nincs visszaút...
-Helló, Domy vagyok, 16 éves, és csak azért csatlakoztam, mert a kapitányotok könyörgött. De csak akkor maradok, ha keményen dolgoztok. ÉRTETTÉTEK BÚZÁK?!
-IGEN!!!-üvöltötték, páran meghatódtak...nemtom mér de egészségére annak. Szétnéztem...EZT NEM HISZEM EL EZ A MIDORIMA MINDENHOL OTT VAN A KIS PINCSIJÉVEL EGYÜTT?! ILYEN NINCS!!! Mintha hangosan hallotta volna a gondolataimat, Midorima cöccögött egyet, majd visszament Takaoval gyakorolni. Hát jóvan. Egészségedre neked is és rohadjon ketté az a nyomi szemüveged. Miközben így szitkozódtam magamban, egy alacsony kis elsős odajött hozzám.
-Szia, te....hogy dobtad az a hárompontost..?- egyemmeg, máris fél. Féljen is!
-Nos, alsó-középben kosaraztunk. Innen tudok hárompontost dobni.
-M-meg tudnád tanítani?- kérdezte a fiú. Egyemmeg, Ez egy UKE!!!
-Persze. Gyere.-mondtam neki, és elvezettem egy szabad kosárhoz. És magyaráztam, meg mutattam, hogy kell, a gyerek értette is nagyjából, legalábbis én ezt láttam. Egyszer csak egy halk kuncogást hallottam mögülem. Hátra néztem, és az a Midorima volt. AHELYETT, HOGY NEVETNE, INKÁBB TEGYE A DOLGÁT. Mindegy. Visszafordultam, és megmutattam volna, hogy kell dobni, erre megint kuncogott. Hát én kibelezem eztet.
-Mi a tosz vicces abba, hogy tanítok?-Fordultam felé, egyik kezemet a csípőmre téve, míg másikkal a labdát tartottam.-Ha ennyire nevetsz, megmutathatnád, hogy te egyáltalán mire vagy képes.
-Pff, Shin-chan, mutasd meg neki mire vagy képes!-nevett ki az a Takao, de küldtem felé egy mégegyilyenéslógnifogsz mosolyt. Be is fogta. De ami Midorimát illeti..gúnyosan mosolygott, felkapott egy labdát, elment a pálya végére. Ez meg mi a szart akar csinálni? A kosár a MÁSIK oldalon van!! Megfordult , és eldobta a labdát ami...BEMENT!!! EZT MEG MILYEN SÁÁNI DÉMONERŐVEL CSINÁLTA?! AZ ALGEBRAI OROSZ HITLERT MEGIDÉZTE, ÉS SZERZŐDÉST KÖTÖTT VELE, VAGY MI?! Miután betalált, egy undorító vigyor jelent meg a képén, aminek láttán, legszivesebben egy ablaktörlővel azt a vigyort olyan erővel törölném le, hogy még bőr sem marad a pofáján. De ami ezután történt, pontot tett az i- re.
Elindult felém, és közben gunyorosan vigyorgott. Megállt előttem 3 méterre, arcát újra semlegesre váltotta, majd megszólalt.
-Látod, jobb vagyok nálad, mint ahogy itt mindenki. Neked nincs itt semmi szereped, csupán pótember vagy.-mondta, majd felvett egy labtát-Takao, gyere, gyakorolni.
Ez a gyerek....NEM AZ, HOGY NEM HÁLÁLJA MEG, HOGY EGYÁLTALÁN IDŐT SZÁNOK RÁJUK, MÉG EZT IS MONDJA. FÚ, FELMENT BENNEM A PUMPA, MINT UKÉBA A FASZ!
Elindultam az ajtó felé, de a kapitány utánam kiáltott.
-Hova mész, Domy-san?
-Nos, mivel pótember vagyok, nincs rám szükség az edzésen.-mondtam, majd kimentem, és olyan gyorsan futottam, hogy jogosan kérhetnék a tesitanártól ötöst.

*Midorima szemszög*
Miután vége lett az edzésnek,és már csak hárman voltunk az öltözőben, (Takao,Taisuke,Én)Taisuke megszólalt:
-Ez azért nem volt kedves a részedről, Midorima. Most kereshetek másik menedzsert.- mondta, és kiment. Nemsokkal később, jelzett a telefonom, hogy a horoszkóp új információt osztott. Bekapcsoltam, és elkezdtem hallgatni.

-"Azzal az emberrel, akivel ma találkozott először a Rák, nagyon szoros kapcsolat fog a későbbiekben kialakulni közöttük. Ma többször is találkoztak, és lehet, hogy rossz volt a viszonyuk, de lehet, ez változni fog!"

-Shin-chan...ugye tudod...hogy kire utaltak...?-kérdezte Takao.-Ezek a leírtak...egyeznek Domy-sannak a leírásaival..

-hm..Egy horoszkóp sosem hazudik. De Tévedni emberi dolog.-mondtam, majd elhagytam az öltözőt.

Vajon mi fog történni?