oo1. MARTINI

hangos zene. tömeg. alkoholtól bűzlik az egész kóceráj. cigaretta. na meg persze az izzadtság szaga.

mégis, annyira szeretem. itt tudok igazán felszabadulni.

"ezt neked küldik." mondta a kiszolgáló, majd a szemembe nézett.

előttem egy martini ücsörgött.

hm, a kedvencem.

"ki küldte?" kérdeztem kissé hűvösebben a kellettnél.

"sajnos nem mondhatom el." mosolygott rám a báros.

"én pedig sajnos nem fogadhatom el." mondtam, majd arrébb taszítottam a martinit mélyen belenézve a pultos szemébe. "ha az ital küldője nem képes arra, hogy elárulja a nevét, vagy felvállalja az arcát, hát sajnálom!" folytattam.

bólintott, majd elvette az italt előlem.

"ezt most minek kellett?" kérdezte gabby.

"nem adhatom könnyen magam." kacagtam. "egyébként is, ha annyira szeretne velem beszélni, majd idehozza ő maga." pisolyogtam.

"végülis." hagyta rám gabby.

miután pár zene lejárt és kitáncoltuk magunkat, gabby-vel újra leültünk a pulthoz, amikor megjelent előttem a pultos egy újabb martinival a kezében.

megforgattam a szemeimet.

"most sem mondhatod el ki küldte?" kérdeztem.

"sajnos nem." vigyorgott.

"ebben az esetben mondd csak meg neki, hogy elfogadom az italát, ha idejön hozzám."

"rendben." bólintott, majd rövid időn belül visszatért egy kis cetlivel a kezében.

az elutasításod csak jobban lázba hoz.

libabőrös volt az egész testem, de nem adtam be a derekam. mintha mi sem történt volna felálltam, széttéptem a cetlit.

én és gabby kiléptünk a klubb elé egy cigarettára, majd hazaindultunk, hisz már hajnali 4 volt, nekem pedig munkába kellett mennem 8 órára. 

majdnem 4 óra alvás belefér, nem?

a hazafele vezető utam felénél elváltam gabbytől. pár lépés után észrevettem, hogy egy fekete bmw követ.

próbáltam higgadtnak tűnni és nem figyelni rá.

fapofával mentem hazáig, viszont a bmw egész végig kísért.

libabőrös volt az egész testem, miközben kinyitottam a lakásom ajtaját.

miért vonz a veszély?