002. ELUTASÍTÁS

egy hét elteltével kezdtem egyre nagyobb veszélyben érezni magam, ugyanis a bmw-t egyre többször láttam.

habár próbáltam higgadtságot és nemtörődömséget mutatni, belül mégis rettentett a gondolat, hogy mégis mit akarhat? miért követ? miért engem?

aztán eljött a nap, amikor egyszer sem láttam az autót. viszont megnyugvásomat mégnagyobb ijedtség váltotta fel, amikor egy ismeretlen szám hívott.

bejövő hívás
+36 55 831 306
FOGADÁS    ELUTASÍTÁS

gondolkodás nélkül megnyomtam a fogadás gombot.

"igen?" kérdeztem magabiztosan.

"valerie?" szólalt meg a vonal másik végén egy mély férfi hang. összerezzentem.

"kivel beszélek?"

"az elutasításod csak jobban lázba hoz." idézte a múlt heti kis cetlin hagyott üzenetet. "ismerős?"

"nem, sajnos nem tudom miről van szó." mondtam, miközben próbáltam összeszedni magam és a gondolataimat.

hát ő lenne, aki martinit küldött nekem?

"szerintem pedig igenis emlékszel. én nem tudom elfelejteni azt az estét. gyönyörű voltál és vonzó." mondta.

"mint mindig." mondtam nagyképűen.

"nem vagyok hozzászokva az elutasításhoz." közölte szemérmetlenül, én pedig kényszertelenül megforgattam a szemeimet. férfiak.

"pedig hozzászokhatnál." mondtam mostmár vidámabban, tudván hogy abban a percben törtem össze az önbizalmát. "elég kis farok energiát sugallsz, még az arcod sem merted megmutatni."

"majd meglátjuk." mondta, majd letette a telefont, én pedig ott maradtam a gondolataimmal.