A karórámat bámulgatva számoltam vissza a másodperceket.

11:50-től hivatalosan elhagyhatjuk az épületet ebédszünetre hivatkozva.

11:49 volt.

A gyűlés rugalmasan ment, Deborah hivatalosan is bejelentette a havi szám megjelenését, már most kaphatóak a postán, kis magazinárusoknál és az összes céggel, akikkel szerződésünk van. A szuperhősös sztori bármikor berobbanhat. Egy újság sem írt még ilyen témáról. Persze, amikor a világ bajba került, minden újság lehozza a balesetet és a megmentést, a Bosszúállók neve messze nem ismeretlen a város, ország, és világ többségének. De ilyen tematikában nem írt még senki.

És az én interjúm lesz az első.

11:49 volt. Ez az egy perc, csiga lassan telt.

Óvatosan sandítottam balra Reenah felé, aki mellettem dolgozott, de egy másodpercre sem nézett rám.

Basszus.

Megbántottam volna?

A másodperc mutatója 55 körül ketyegett már.

Letéve a tálcára a megnyitott böngészőmet vettem egy mély levegőt.  A francba.

11:50 volt.

Reenah azonnal összecsapva jegyzetfüzetét állt fel hangosan, telefonját és táskáját megragadva fordult meg és sietett ki, így Én - és mint utólag kiderült Larissza is - pattantam fel megragadva siettségben táskámat.

-Reenah, állj meg! - szóltam utána, már kint az üvegajtón kívűl.

-Hagyj békén! - kopogott magassarkúja a kőből kirakott belteri lépcsőn.

-Reenah, ne rám haragudj, nem tehetek róla! - kapkodtam utána lábaimat.

-Álljatok már meg! - kocogott lefele utánunk a harmadik barátnő.

Kaotikus jelenet volt. Mindenki szétcsúszva szaladt a másik elől, után a lépcsőn. 

A korlátba kapaszkodva szedtem lábaimat, ám ez terhesen megdagadt bokával és egy nagyon szép de kényelmetlen magassarkúban nem ment olyan gyorsan, mint ahogy eleve a drámai török sorozatokban lezajlik.

-Reenah, lassíts már! - kiabáltam, döbbenten integetve igazolókártyámmal a portásnak, aki hevesen gesztikulálva engedte hogy fussak tovább.

Reenah a fotocellás ajtón kiszaladva kapkodta le lábait azon a bizonyos három lépcsőfokon az épület előtt.

Utána szaladva én is lassítottam le, ezzel Larissza tökéletesen egyszerre ért be engem.

-Miért Ravent bűnteted? - kiáltott utána döbbenten.  -Mi a franc történt? - szedtük a lépcsőfokokat.

Még csak a lépcsőről se értem le, már a nő dühösen villodzó szemekkel fordult vissza.

-Hogy mi a franc történt? - kezdte rekedtes hangon.

Mögötte Barnes az út szélén dőlt motorjának.

Oh-oh.

-Reenah, miért nem beszéljük meg ezt kultúrális keretek között, mint három felnőtt, mint három legjobb barátnő... - nyughatta Larissza. De oly mindegy volt.

-Három legjobb barát? - nevetett fel hitetlenül. -Hova gondoltatok, amikor ezt a harmadik legjobb barátnőt kizártátok a barátságból? - kiabált velünk, így döbbenten léptem vissza a középső lépcsőfokra, hátra hőkölve.

-Nem vagy kizárva! - meredtem rá döbbenten.  -Menjünk el, együnk egy jót... - kezdtem.

-Egyen veletek az, akit nem utáltatok ki! - kiabált velem. - Miért Én szivatom Ravent? Komolyan? Miért Ti szivattok engem? - kiabált folyamatosan.

-Senki nem szivat téged - kezdte Larissza.

-Tudod mi történt,  Larissza? - lépdelt felénk ziláltan.  -A legjobb barátnőnk kórházba került,  és még csak nem is tudtam róla! - bökött saját mellkasába a nő.

Oh, Te jó ég. 

-El akartad vetetni a babát, és Én - bökött újra magára. -Nem is tudtam róla! - kiabált velem. -Én voltam ott, amikor fogni kellett a hajad Raven Rainfield, Én szereztem meg neked az interjút a hülye katonával. Én segítettelek téged! - kiabált velem. -Erre egy hétre mind a ketten eltűntök és még Én vagyok a rossz, amiért nem akarom tűrni ezt jelenleg? - harsogott.

-Nem tűntünk el, Reenah - meredtem rá.

-De, eltűntetek! - kiabált. - Azóta mióta ketten elmentetek az étterembe, nem mellesleg nélkülem - tette hozzá. - Kitagadtatok engem.

Barnes óvatosan lépdelt felénk.

A francba.

Szemeimmel a férfit szugáralva ráztam aprón a fejem. Ne gyere ide. Ne gyere ide! Állj meg!

-Azért mentünk, mert Thor interjújában segítség kellett.  - tűrte el haját Larissza. -Ott volt Natasha, aztán meg...

Barnes, ide ne gyere!

-Oh, értem. Mivel terhes vagy, automatikusan megismerted az egész társaságot, nem igaz? - hányta a szememre Reenah. -Nekem miért nem ajánlottad fel? Nekem miért nem...

-Reenah, a francba, nem kérted! - kiabáltam rá. -Azt mondtad, jól haladsz az interjúddal és csak egy pár simítás, amíg...

-Eltűnik Barnes. Starkkal mész kórházba. Nem tartod meg a babát. Összebarátkozol úgy néz ki az összes Bosszúállóval, Stark kiskedvence leszel, kórházba kerülsz, az interjúd... - sorolta.

-Hányszor mondjam el, hogy megtartom a babát! - néztem rá dühösen. -Reenah, hagyd abba. Gyerekem lesz.

-Ez nem zárja ki azt, hogy velem erről nem beszéltél! - kiabált velem.

-Nem vagy az anyám - meredtem rá. 

-És a többi? - nevetett fel hisztérikusan. -Mindenből kizártok engem. Mindenből!

-Hölgyeim - állt meg előttünk Bucky, komor és kérdő tekintettel. -Az egész tér a vitátokat figyeli.

-Oh, istenem persze, még Te is! - csapott combjaira Reenah. -Jelenj meg te is, te jó ég. 

-Reenah, ez már szánalmas - szólt közbe Larissza azonnal.

-Még meg is véded? - meredt rá hitetlenül. -Mi az, már Őket is összebarátkoztattad, vagy... - fordult felém.

-Reenah, hagyd abba! - kiáltott rá immáron Larissza is. -Feleslegesen csinálod a feszültséget.

-Az interjú. Az interjú ami csinálja a feszültséget! - kiáltott ránk. -Ami nem mellesleg, a legelső lejövő számban, a tied! - bökött a mellkasomra.

-Vedd le a kezeid róla - szólt Barnes komoran.

-Ne szólj bele, veterán - kiáltott rá.

-Ne beszélj így vele Reenah, mert nagyon megbánod! - álltam be azonnal Barnes elé dühösen villodzó szemekkel.

-Oh, randizgattok, mi? Nagy a szerelem, galambok? - lépett le hitetlenül az utolsó lépcsőfokról.

-Már csak a semmiből kapkodsz össze dolgokat - meredt rá Larissza, lelépkedve.

-Nektek semmi, nekem ez az egész hetem volt! - kiabált.

-Feleslegesen pörögsz - szóltam komor arckifejezéssel.

-Feleslegesen. Mert nektek nem számít. 

-Istenem, hagyd már abba! - lépett közelebb megint Larissza.

-Miért a tiéd az első interjú, Raven? - nyújtogatta nyakátm -Tudja Deborah, hogy terhes vagy? Oh, és hogy randizgattok?

-Nem randizgatnak, az Isten szerelmére! - harsogott Larissza.

-Azért az enyém az első, mert én fejeztem be időben! - kiabáltam dühösen.  -A tied hol tart? Te még mindig a vázlataidat simogatod Reenah. Azért az enyém az első, mert Deborah még egyet akar tőlem! - kiáltottam rá.

-Mi a francot keresne itt James Buchanan Barnes, az újság épülete előtt délben, ha nem egy randiért jött volna? - tette szét két kezét nevetve.

-Nem tudtam, hogy jön! - magyarázkodtam hevesen.

-Vagy csak ezt sem mondod el nekem - bólogatott megbizonyosodva. -Szép. - fordított nekünk hátat elindulva.

-Ennyi volt? Kiüvöltötted magad és mintha ennyi lett volna a dolgod, el is mész? - kérdezte Larissza gúnyosan.

-Nem akarok ezen lovagolni többet. 

-Oh igen, szépen leb*szol mindenkit és elmész. Becsületes ember lehetsz. - biccentett Bucky hangosan, összeráncolr szemöldökkel, mire mindhárman döbbenten fordultunk felé azonnal.

Oh, Bucky. Mit tettél.