-Tessék? - kérdezte.

A férfi markáns arca értetlenül és döbbenten feszült meg. 

Oh, te jó ég.

Sokat mondanám? 

A férfi túl vonzó volt.

-Akartalak. Akartam magunkat. Akartam az éjszakát. Láttalak Bucky. Hiszen én láttalak! - mondtam, egy nagyot nyelve. - Ott ültél, a bár sarkában, egy társaságban, a kopott, hülye szürke farmeroddal, és a hülye bőrdzsekiddel, amit a tetőn adtam vissza neked bőgve. A hülye, hülye bőrkesztyűddel, a kócos hajaddal. Épp sebes voltál. Felrepedt a szemöldököd - soroltam. - Láttalak Bucky. 

-Én... - kezdte. 

-Sört ittál. Sört ittál, barna, amerikai zászlós, üveges sört ittál. Utána pedig rövidet valakivel. Még koccintottatok is - soroltam. - Láttalak Barnes. - hebegtem zavartan. -Nekem tetszettél - nyeltem egy nagyot. - Nem véletlen volt. - suttogtam. -A baba igen, de... - kezdtem. 

-Észrevettél engem. - mondta halkan. 

-Rögtön - suttogtam. - Nem azért feküdtem le veled, mert részeg voltam. Azért voltam részeg, hogy lefekhessek veled - vallottam be. 

-Micsoda? - kérdezte halkan. 

-Kellett a magabiztossághoz. - tettem hozzá. - De láttalak Barnes. Én... a legelejétől fogva akartam. - suttogtam, Ő pedig lassan lépett elém. 

-Nem voltam magamnál az első csókunknál.

-Dehát emlékszel, Bucky!

-De nem voltam.

-Tegnap, amikor csókolóztunk - kezdtem. - Mármint, Te és én... -kezdtem. - Mármint, a katona. Az orosz. Minek hívjam?! Elvégre Te vagy. Amikor csókolóztunk... - kezdtem, újra. - Akkor is akartam. Nem játszottál ki Barnes, nem használtál ki. Én is akartam. - suttogtam, Ő pedig komoran állt meg előttem.

Bucky a hajamat eltűrve a fülem mögé simította hideg fém kezét a derekamra. A férfi komor, nyűgös tekintetével fürkészte végig ajkaimat, majd óvatosan hozzám hajolva csókolt meg.

A testemen azonnal egy jóleső hullám söpört végig, és ha az erős fém kar nem markolt volna a derekamba, azonnal elernyedtem volna.

A csókot viszonozva simítottam fel testén az arcáig tenyereimet. Annyira hiányzott, bár nem tudtam, még is - megőrültem, hogy nem volt velem. 

A francba. Beleestem a gyermekem apjába. 

Barnes a csípőmbe markolva húzott magához közelebb, míg Én elkeseredetten öleltem át szorosan. 

Tökéletes volt. Szomorú, megkönnyebbült, komoly, eszméletlen jó. 

A férfi hosszú haját elsimítva arcából hagytam, hogy Bucky újra és újra megcsókoljon óvatosan, ami akaratlanul is örömmel töltött el.

És bár a tegnapi összecsattanás sokkal, de sokkal durvább volt- heves, szenvedélyes, forró, kapkodós - most más volt.

Gyengéd volt.

Bucky óvatosan cirógatta a kerekedő hasam miatti nadrágom és a blúzom közötti kis sávot, ahol kissé barnult bőröm kandikált ki. A hideg végig futott rajtam a fém kéz által, amit a katona azonnal elkapott, de rögtön keze után nyúlva húztam vissza magamhoz.

-Miért nem jöttél oda? - suttogta elsöpörve a hajamat. - A bárban.

-Nem mertem. - öleltem át ködösen.

-Nem vagyok ijesztő - morogta.

-De. Kifejezetten az vagy - biccentettem, Ő pedig felháborodottan nézett a szemeimbe. -Nem mondhatod, hogy nem!

-Oké. Igazad van Raven.

-Köszönöm.

-Had vigyelek el enni - csúsztatta be blúzom alá tenyereit, hátamat simogatva.

-Nem akarok.

-Ne makacsoskodj.

-Tényleg nem akarok. - nyomtam egy puha csókot ajkaira.

-Akkor rendelünk. 

-Zuhanyozni akarok.

A zuhanyfej alatt unottan állva vettem egy mély levegőt. 

-Tudok egyedül is zuha...- kezdtem.

Egy dünnyögő morranást hallottam a zuhanyfüggöny másik oldaláról.

A függöny mögül kidugva a fejem néztem mérgesen Barnesra.

A mosdó ülőkéjét lehajtotta, és morcosan ült ott görnyedve, matatva.

-Nem vagyok lebénulva. Tudok menni mindenhova magamtól is. - húztam vissza szúrósan magamra a függönyt.

-Terhes vagy.

-Pontosan! Nem kell kísérgetned.

-Nem rémlik, hogy kérdeztem volna a véleményed.  - lökte oda, Én pedig hitetlenül felnevetve ráztam meg a fejem.

-Oh, Bucky.

A lapozás éles hangját hallottam, így kíváncsian kidugva a fejem néztem rá.  A heti hírek lapot olvasta.

-Hiába olvasod, csak te vagy benne.

-Nem Én.  A katona. - biccentett. -Az orosz katona. -mondta.

-Hogy kezeled ilyen nyugodtan? - kérdeztem halkan.

-Úgy, hogy nem kezelem nyugodtan. - mondta rekedtes hangon, Én pedig lassan elzárva a vizet kaptam magamra a törölközőt,  és bár bőven csöpögött rólam a víz, kipattantam a zuhanyból.

-Add ide - ragadtam meg az újságot. -Hülyeséget írnak. -guggoltam le.

-Raven, ne.. - kezdte.

-Bucky, nem a te hibád - simítottam el vizes kezemmel arcából hosszú haját.

-Zuhanyozz csak.

-Buck, nem a te hibád - ismételtem meg.

A férfi a törölközőbe csavart derekamat megragadva ültetett föl ölébe azonnal.

-Köszönöm. 

-Vizes vagyok - kezdtem.

-Az a legkevesebb gond.

-Megkapod Brucetól a dolgokat, kezelést kapsz, megvizsgálnak és... - kezdtem.

-Raven, ez nem csak erről szól. 

-Nem csináltál semmi rosszat.

-Embereket öltem - nézett rám komoran.

-Ah! - böktem a vállába. - Ez barátom,  nem igaz. Nem öltél meg senkit.

-Ez is csak a szerencsén múlott. - mondta komoran, Én pedig szorosan magamhoz ölelve vettem egy mély levegőt.