A hajamat elsöpörve magamról integettem hevesen Larisszának, majd a nyári forró, szinte már égető napon indultam vissza a torony felé.

Kis flakonomból az utolsó kortyokat is lehúzva vettem egy mély levegőt. A július végén tomboló forróság mindig is az ellenségem volt, na de most....

Hasamon lehúzva a trikómat mérgelődtem.

Kétségtelenül új ruhák kellenek.

Hála istennek, Deborah még mindig nem tudott mit kezdeni a ténnyel, hogy terhes vagyok. De azt sem tudja, ki lesz a gyermekem apja, így minden egyes napja olyan, mintha tű élekkel csikorgatnák tenyerét. Szenved. Szenved, mert nincs meg a kellendő pletykája.

Egyedül voltam. Nem akartam bevallani, de az elején hiányzott Bucky. Hiányzott, hogy együtt nevessünk - legalább is Én, ő pedig egy gyors félmosolyt dobjon - hiányzott a helyes, markáns arcvonásai, kósza borostája, gyönyörű kék szemei, a sok randink és a sok-sok csípkelődő, komor beszélgetés.

Ugyan is nem komor volt. Szimplán félreértett.

Az elején hiányzott, de mára... nem tudtam mi maradt. Azt sem, mi maradt meg önmagamból.

A napszemüveget feljebb tolva az orromon néztem hátra.

Két öltönyös alak jött mögöttem, így az út szélére lépve keltem át sűrű léptekkel még a kocsik megindulása előtt az úttesten. Jobb volt, hiszen a magas épületek egy biztonságos árnyéksávot nyújtottak, ami ebben a döglesztő melegben nem is lehetett volna tökéletesebb.

Aztán, még két öltönyös alak jelent meg.

A szemöldökömet ráncolva, feltűnően kényelmetlenül tűrtem el a hajamból egy kósza szálat, gyorsítva lépteimen.

Ekkor az egyik már mellettem sétált.

Hirtelen levágva balra fordultam be a kis utcán, de mindegy volt, két másik, immáron napszemüveges, zakós krapek állt meg rögtön előttem.

-Raven Rainfield? - kérdezte az egyik, füleséről levéve a kezét.

-Ez attól függ, ki keres - torpantam meg azonnal. -Nincs időm uraim, nagyon sajnálom - próbáltam elsétálni közöttük, de azonnal megragadták a két vállam.

-Hölgyem, az államtól jöttünk - szólt a másik.

-Egy fenét- horkantam fel. -És ezt még is mivel bizonyítja? - kaptam le magamról kezeit.

Mind a hat férfi körülöttem azonnal a kártyájához kapva mutatta fel a kis lapokat.

Oh, a francba.

-James Buchanan Barnes miatt keressük - szólalt meg az első.

-Semmi közöm sincsen hozzá. - biccentettem hazudva.

-Az elmúlt pár napban csak önnel kommunikált.

-Bucky nem beszél - ráztam a fejem, eltűrve a hajam.

-Ön James Barnes gyermekét várja? - kérdezte.

-Igen Uram. - legyeztem magam, megadva.

Minek hazudni? Ha ide jöttek, úgy is tudják.

-Sajnálom, de velünk kell jönnie - tette rám kezét.

-Kérem, ne érjen hozzám ilyen melegben. - biccentettem.

-Elnézést, hölgyem - kapta el a kezét rólam azonnal, Én pedig hálásan köszöntem meg.

-Most lecsuknak? - kapkodtam a fejem, amint mind a hat Őr, ügynök, biztonsági elindult körülöttem.

-Nem, hölgyem. Biztonságba helyezzük - biccentett.

-És még is mi az a biztonság? - hebegtem.

-Majd meglátja.

-Kérem, értesíthetném Tony Sta... - kezdtem, telefonomat kivéve zsebemből.

-Azt adja ide szépen. - kapta ki a kezemből azonnal, Én pedig döbbenten fordultam felé.

-Adja vissza.

-Nem kaphatja meg, sajnálom. Az állam rendelte el.

-Nem tudnék Barnesnak írni, nem egészen használja a mobilját mostanában.

-Sajnálom, ez a szabály. - húzta ki magát, Én pedig a szemeimet forgatva horkantottam fel.

-Egy telefonhívásom azért csak van?! - meredtem rájuk.

-Nem börtönbe megy, asszonyom.

-De azt nem mondják meg, hova! - harsogtam.

-Majd értesítjük a szüleit.

-Ne, ne! - sikoltottam. -Tony Stark. Jegyezze meg. Tony Stark! Csak ismeri Starkot, igaz? Ha nem, meg fog sértődni. - mondtam halkan.

-Mindenki ismeri Tony Starkot. - biccentett az Őr, Én pedig a szememet forgatva sóhajtottam.

Mibe keveredtem?

-Ki fogják hallgatni Önt - fordult hára a kocsiban.

-Tessék? - döbbentem le.

-Az elnök parancsa.

-Ügyvéd nélkül nem beszélek - kezdtem azonnal.

-Ha az állam parancsának ellent mond, azonnal fegyházba kerül, hölgyem.

-De hiszen nem is tudok semmit! - kiáltottam fel. -Beszélnem kell Starkkal.

-Nem beszélhet hölgyem senkivel.

-Nem tagadhatják meg.

-Az állam érdekében... - kezdte.

-Nincs veszélyben az állam.

-Több mint 10 ember sérült meg a Tél Katonája miatt az elmúlt három napban.

-Van halott?

-Legjobb tudomásunk szerint nincsen.

-Akkor nem nagy ügy. Senki sincs veszélyben.

-Mindenki veszélyben van, amíg nem kapja meg azt amit akar.

-Hülyeség.

-A tél katonája mindig megkapja amit akar, hölgyem.

-És az még is mi? - nevettem fel hitetlenül.

-Ön, vagy a gyermeke.

- Na látja, ez egy felettébb jó kérdés! Mit akarhat a tél katonája. Engem, vagy a babát? Ha megtudták, szóljanak. Engem is érdekel -sunnyogtam dühösen, míg az öltönyös alakok összenézve pislogtak nagyokat.