-Oh, hála az égnek, végre nem csak Én tudom - kapott fejéhez Bruce. 

-Terhes vagy? - meredt rám Clint ledöbbenten. 

-Igen, Én... - kezdtem. - Igen. - nyeltem egy nagyot.

-Gratulálok! - pattant fel azonnal úgy hiszem Thor, felkapva és egy szoros ölelésben megpörgetve. 

-Barnesnak gyereke lesz! - harsogott a kék szemű. 

-Emberek mondtam, hogy ne... - kezdte Bucky, de senkit nem érdekelt. 

-Ez az, Rhinestones utáló! - pattant fel a kanapéról Stark, a levegőbe boxolva. -Benned az erő! 

-Ti miért nem vagytok meglepődve? - kapkodta a fejét Parker. 

-Én már tudtam - vonta meg a vállát Natasha mosolyogva. 

-Én is. 

-Én állapítottam meg - szólt Bruce. 

-Ti tudtátok? - meredt rájuk Stark. 

-Igen. 

-Ők miért tudták előbb, mint én? - pattogott idegesen, mire riadtan hagytam, hogy Thor letegyen. 

-Nyugi kislány. Mindig idegbajos. 

-Ja, jó... - meredtem nagyokat. 

-Előbb tudtam, hogy terhes, mint a nevét! - meredt rá Steve. 

-Ez nem igazság! - trappolt. - Ezért a Rhinestonesnak fogok interjút adni. - húzta fel az orrát. 

-Ezt Te sem gondolhattad komolyan - tűrtem el a hajam. 

-Jó, igazad van. Azt az ős ellenségemnek sem kívánnám - került ki minket, Én pedig szórakozottan felkuncogva követtem tekintetemmel, ahogy elhagyja a terepet. 

-Gyerekek, hagyjátok Ravent! - kiabált Bucky.

-Gratulálok haver. - paskolta meg a vállát Clint. -Ha bármi kell, szólj. Nekem három is jutott - mondta büszkén. 

-Fogalmam sincs, kicsoda vagy de... - lépett elém a barna hajú. 

-Raven Rainfield - nyújtottam a kezem mosolyogva. - Egy... újságíró - böktem ki. 

-Happy vagyok. Starkkal dolgozom - biccentett. - Gratulálok, idegen lány. 

-Köszönöm, idegen fiú. - nevettem fel, Ő pedig fél karjával átölelve lépett el és hagyott ott minket. 

Bruce két lájk jelet felmutatva hüvelykujjával lépdelt a lift fele, míg Nat megpaskolva vállam mosolygott rám. 

Hirtelen túl sok volt az ember. 

Steve is lassan elszállingózott, Thor is lelépett, mondván hogy turbékoljunk. Oh, anyám. 

Ha ez a baba tudná, hogy az anyja és az apja nem szeretik egymást... 

-Szóval... - kezdte Parker. 

-Mondd, öcsi. - somolygott Barnes. 

-Most már ilyen boldog, kivirult családapa leszel? -döntötte oldalra a fejét. 

-Nem. De majd segíthetsz neki leckét írni - dünnyögte morogva. -Együtt magolhattok.

-Nem vagyok olyan fiatal! - meredt rá kiakadva. 

-Álmodozz. 

-Mióta vagytok együtt? - kérdezte a fejét kapkodva. 

-Nem vagyunk együtt - mondtam megdörzsölve a karomat, mire elhűlten nézett Buckyra. 

-Szentségtörő. 

-Hé! - meredt rá Barnes. 

-Ez nem egy úriemberhez méltó viselkedés. - hordta fel az orrát, majd felállva került ki minket és hagyott magunkra. 

-Ez... durva volt - mondtam.

-Az, bizony - dünnyögte, Én pedig a nyakamat dörzsölgetve engedtem ki egy jó, mélyről jövő sóhajt. 

-Mit ennél reggelit? - lépett mögém, óvatosan megnyomkodva a vállam. 

-Nem tudom. Te? - hunytam le a szemeimet. 

-Te vagy terhes - nyomott egy puszit a fejem búbjára, Én pedig megdörzsölve arcomat mosolyodtam el. 

Az orvosi rendelőből kilépve hagytam, hogy Bucky magunk után becsukva az ajtót engedjen ki egy mély levegőt. 

Hát, akkor menjünk haza. 

A tavaszi kis szellő óvatosan kapott ballonkabátomba, és magassarkúmban toporogva álltam meg a férfi előtt, hajamat elsöpörve. 

-Hát... - kezdtem. 

-Tényleg megtörténik. - dugta bőrkabátjának zsebébe a kezeit. 

-Ha esetleg ki akarsz szállni.. - igazgattam magamra táskámat. 

-De nem akarok. - mondta. 

-De ha még is... - kezdtem. - Most... Most még elmehetsz. - biccentettem.

-Nem fogok. - biccentett komoran. 

-Rendben - biccentettem. Újra. 

-Egészséges a kisbabánk. - köszörülte meg a torkát. 

-Egészséges, és lassan két hónapos. - húztam a számat. 

- Repül az idő - mondta rekedtes, komor hangján. 

-Mondja ezt a 106 éves. - néztema fénytől hunyorgóan a szemébe. 

-Szerencséd, hogy várandós vagy.  - horkantott fel, Én pedig szemeimmel követve azt, ahogy kikerül hagytam, hogy útjaink külön váljanak.