A bevásárlókocsit magam előtt tolva húztam lejjebb trikómat. Nőtt a hasam, de a negyedik hónap még megúszós volt - bár nyáron látszott a rövid, falatnyi toppokban, még is el tudtam rejteni, ha igazán akartam.

A bevásárlóközpontban voltam.

Amolyan... röpke stresszvásárlásnak nevezném.

Már harmadjára telítettem meg a kocsit.

Először mindenre ráuntam, és visszaraktam a polcokra a tárgyakat, kajákat, egy porszívót is, öt kabátot, egy színes férfi pulcsit Barnesnak, amit valószínűleg nem is hordott volna.

A második körben egy Tony Stark kabala pihent a kocsimba. Sőt, később találtam egy élő méretű Stark karton bábút is.

Ha eddig nem lett volna, most akkora rivaldafény kavargott a Bosszúállók körül az interjúk miatt, hogy az egész helyzet elképesztő volt.

Amikor Natashával egyik este sétálni mentem, még mikor Barnes nem volt magánál - paparazzik vették körül a vörös nőt.

Bár végre kezdett lecsillapodni a heves fény, még mindig megtalálhatóak voltak a Bosszúállós merch-termékek. Legyen az ruha, bögre, étkészlet, ékszer... Minden. 

A kocsit tologatva raktam két fagylaltot áldozataim közé, ám akkor megcsörrent a telefonom. 

A zsebemből előhúzva a mobilt vettem egy mély levegőt, hevesen verő szívvel. 

Stark volt az. 

De, amint láttam, hogy semmi Barnessal kapcsolatos dolog nincs benne... Elgrimaszolódtam. 

MILLIOMOSBILLIOMOS: Hé, szép lány. Jövőhéten buli. Ott a helyed. Pá!

A szemeimet forgatva csúsztattam vissza mobilomat a zsebem mélyébe. Stark, meg a hülyeségei. Nélküle az élet sokkal nyugodtabb lenne... de rosszabb is. 

Két pezsgőt és egy rekesz sört leemelve a polcról sóhajtottam egy nagyot, de a háttérből azonnal rám kiabáltak. 

-Hé, tedd azt le! - hallottam a szőke rekedtes, mérgelődő hangját. 

Megilletődve pördültem meg és pislogtam nagyokat Thor mérges látványán, ahogy egyre gyorsabban csak közeledik felém, a férfi pedig  kikapta a kezemből a rekesz alkohol tartalmú italt. 

-Te terhes vagy! - figyelmeztetett, vagy emlékeztetett, vagy nem is tudom minek nevezzem ezt. 

-Szia?! - meredtem rá döbbenten. -Te mióta vagy itt? 

-Mióta Te is. - rakta vissza a sört. -Igen, láttam a karton bábut. Kár, hogy visszaraktad. 

-Mi a.. Te követsz engem? - ragadtam meg izmos felkarját. 

-Terhes vagy. 

-...És? - pislogtam nagyokat. 

-Nem akartam, hogy bajod legyen. - tűrte el szőke kósza hajszálát. 

-Ah, Thor! - kaptam meghatódottan a mellkasomhoz. - Olyan édes vagy! - öleltem át. 

-És milyen jó hogy jöttem! - dorgált le. 

-Miért, mi a baj? - kaptam fel megint a rekeszt. 

-Te nem ihatsz ilyet, Őrült! Baja lesz a babának! - vette el tőlem. 

-Te jó ég, nem magamnak veszem, Thor! -vettem vissza. 

-Oh. 

-A bulira veszem. 

-Milyen buli?

-Stark neked nem írta?

-Ja, nekem nincs itt a telefonom.

A lift halk csippanása után ellökve magam a faltól fújtam ki az eddig mélyen benttartott levegőt. Thor szorgosan hozva utánam a szatyrokat köszönt jó kedvűen, bár nem volt elől senki. 

Az órára néztem. 

Meddig tarthat el Barnes tárgyalása?

Thor a pultra szórva a zacskókat pattintott fel egy sört azonnal, míg én a telefonomat elővéve böngésztem át a híreket, bármi érdekeset, amikor az emeleten kinyílt az ajtó. 

-Hé, kényszervásárlók! - harsant a levegőbe Stark hangja, Én pedig döbbenten kaptam fel a fejem. 

-Te meg egy krónikusan alacsony manó vagy! - kiáltott rá Thor. 

-Jövőhéten buli, Tarzan. - hagyta figyelmen kívűl a playboy. - Szerezz valami élhető szerkót is. 

-Tarzan? Tudod ki a tarzan, te.. - kezdte, felrohanva a lépcső, ám a két férfi morajlásokkal tűnt el a szobaajtó mögött. 

Ha Stark itthon van... Ha Stark itthon van... 

Az azt jelenti, hogy Bucky is itt van. 

A fejemet felkapva fordultam meg azonnal, a férfi pedig meggyötört arcával, megkönnyebbülten nézett szemeimbe, talpig fekete ruháiban.

-Oh, te jó ég - kaptam a mellkasomhoz felocsúdva, miközben egy hatalmas szikla esett le a szívemről. 

A férfi nyakába vetődve engedtem ki egy hangos sóhajt, szorosan megölelgetve, míg Ő hideg kezét hátamra simítva szívta be mélyen az illatomat. 

-Visszajöttél. - suttogtam, de a férfi óvatosan tolt el magától. 

-Raven - kezdte borús tekintettel. 

-Mi a baj, Bucky? - ragadtam meg az arcát, de ellépett. 

Oh. 

-Sajnálom. 

Tessék? 

Barnes kidob engem?

-Na ne, ezt nem teheted velem - léptem el hitetlenül azonnal. - Nem, nem. 

-Az ügyészség szabad utat adott neked. - mondta rekedtes hangon. 

-Bucky, terhes vagyok, nem dobhatsz ki! - kaptam vékony ujjaimat szám elé, könnyes szemekkel. 

-Nagyon, de nagyon sajnálom. - dörzsölte meg fém csuklóját felszisszenve, szétesve. 

-Oh, te jó ég - kaptam a fejemhez két kézzel azonnal. -Oh, te jó ég... - estem kéttségbe azonnal. 

-Engem is elengedtek. - mondta suttogva. 

Egy gyereket kell felnevelnem. Egyedül. 

-Annak fejében, ha minden héten pszichiáterhez megyek, és...-  kezdte. - Nem lesz többet közünk egymáshoz. 

-Gyerekünk lesz, Barnes! - kiáltottam rá dühösen, azonnal záporozó könnyekkel. -Te most csak szórakozol velem, ugye? - mutattam mellkasomra tenyereim élével, hitetlenül. 

-Nem játszadozhatok a szabadságoddal - kezdte halkan, rekedtes hangon. 

-Akkor ennyi? - tűrtem el a hajam. - Valaki azt mondja, hogy nem, és Te... - kezdtem. -Oh, Te jó ég - temettem arcomat két tenyerembe. 

-Raven, értsd meg kérlek - lépett közelebb, felém nyújtva a karját. -Csak egy kis ideig kell.. - kezdte, megragadva a karomat. 

-Hozzám ne érj, te szemétláda - léptem hátra azonnal, zokogva. - A gyermekedet várom, és te elhagysz engem. - néztem a szemébe remegő ajkakkal. 

-Raven, annyira sajnálom, nem tehetek mást ha nem akarod a börtönben felnevelni a... - magyarázkodott. 

-Te ne magyarázz nekem erről. Most teszed tönkre az egészet - kiabáltam vele. 

-Rainfield - kezdte. -Csak pár hónap, és... - kezdte. 

-Csak pár hónap? - sipítottam fel. - Négy hónapos terhes vagyok! - remegett a hangom. -Pár hónap múlva már meg lesz a baba! - vágtam hozzá a fehér bőrkanapén pihenő díszpárnát. -Te szemét! - üvöltöttem könnyes szemekkel. 

-Muszáj, értsd meg! - ragadta meg a kezeim. 

-Vedd le rólam a mocskos kezed! - zokogtam elkeseredve. 

Egy gyerek. 

Egyedül. 

Egy gyerek. 

Egyedül! 

-Raven, szeretlek, fogd fel - állt ellen lökdösésemnek. 

-Bucky, engedj el - pánikoltam, küszködve, zokogva, visítva, kiakadva. Minden, ami csak a torkomon kifért, attól zengett az egész szint. 

-Sajnálom, Rainfield, nem én akartam! - ragaszkodott hozzám. 

-Amúgy is, mi a franc közöm van nekem ehhez az egészhez? - zokogtam tovább. 

-Téged kerestelek. - sütötte le a szemeit. -Tudja az elnök, hogy téged kerestelek. 

-Ezért szakítasz velem. - fejeztem be a mondatot szemeit kémlelve, de Ő csak megtörten nézve szemeimbe hallgatott el. -Oh, istenem. - léptem ki karjaiból. -Oh, istenem... - fordultam meg azonnal, felkapva a táskám, ám közbe megakadt a tekintetem a korlátnál felsorakozó döbbent Bosszúállók tekintetén.

Egy másodpercre sem álltam meg, magamhoz ragamva a dohányzó asztalon pihenő mobilom és tárcám néztem fel a homlokát dörzsölgető bajlós Starkra és Stevere, és a többiek őszintén döbbent, ijedt és elképedt, elhűlt arcukra. 

Kikerülve Barnest zokogtam fel újra és újra keservesen, rátenyerelve a lift ajtózáró gombjára, ledobva táskámat, azonnal megnyitva Larissza névjegyét.