Hétfő. 

Új hét, új gondok, új terhes kívánósságok, új reggeli rosszullétek és... Május legeslegutolsó napjait húzzuk. 

Nem sokára két hónapos terhes vagyok. 

Nem sokára megjelenik a lapunk új, igazán egetrengető havi száma, amelyekben megjelenik már a Bosszúállók fergeteges interjúi. 

És az enyém még mindig feldolgozás alatt áll. 

-Nem fogom, Deborah! - vettem egy mély levegőt. 

-Barnes lehet a kulcsa a sikernek! - támaszkodott meg íróasztalán a nő.

Oh, Barnes nagyon nagyon sok mindennek a kulcsa. Kulcsa a terhességemnek is. Kulcsa annak a terhességemnek, amit emiatt a hülye nő miatt nem tudok élvezni! 

Oly szívesen, oly csúnya dolgokat vágtam volna a fejéhez, még is... 

Egy mély levegőt vettem. 

Megint. 

-Deborah - kezdtem kedvesen. - Egy kiváló, zseniális és intelligens nő vagy. Egy tökéletes főnök. Nézz körbe, ezt az újságot rád tervezték. Senki, de senki más nem tudná úgy vezetni, ahogy te. Tökéletes ellensége vagy a Rhinestonesnak, és a földbe döngölöd őket minden egyes számmal. - soroltam. - Értsd meg végre, ha azt mondom, nem fogom megírni James Barnes traumatikus, depressziós cikkjét! - dühödtem be felállva. 

-Szabotálod a lapunkat! - mérgelődött. 

-Nem szabotálom, megmentem attól, hogy valaki egy olyan véleményt mondjon el a cikk miatt a lapról, ami egy örök életre hurokba kerít minket! - harsogtam. 

-Még is mi jogon... - kezdte. 

-Deborah, június van, június a megújulás, boldogság, nyár, melegség, a színek, az élvezet, a vágy, a szórakozás! - hadartam. 

-Igaza van - szólt mellőlem az egyik munkatársam. - Deborah, nem ez lenne a legjobb döntés most. - állt közénk. - Senki nem akarja szomorúan kezdeni a nyarat. 

-Senki nem akar a depresszióról olvasni! -dühöngtem. 

Sajnálom Barnes. De ez az igazság. Te egy leszerelt szomorú, édes veterán vagy. A nyár? Ennek az ellentéte. És amúgy is... a gyerekem apja vagy. Nem adom el a traumád.

-A Rhinestones kapni fog az alkalmon - hunyorgott közöttünk a főnöknő. 

-Akkor Ők fuccsolnak be - szólt Reenah az asztalától. 

-Nem fog a Rhinestones sem lecsapni rá. -nyugtattam a göndör hajú nőt. 

-Interjút fognak nekik adni, és.. - kezdte. 

-Nem fognak. Biztos forrásból tudom. - mondtam. 

Stark felhívott tegnap éjjel. Felhívott, hogy diadalittasan közölje, még egy Rhinestones paparazzót küldött a búsba. Biztosított róla, hogy soha, senki nem fog beszélni velük. Miattam. És a kisbabám miatt. Ó, említette azt is, hogyha a gyerekem kezébe valaha is Rhinestones újságot talál... Leugrik a torony tetejéről. Márpedig egy billiomos playboy szépfiú halála tragédia. 

Ja, és azt is, hogy Furyval nyomtatott körülbelül 500 példány értékű szerződést, amit minden egyes Bosszúálló, ügynök, kém, nyomozó, technikus, gépészmérnök és orvosnak kötelezően alá kellett írnia. Az állt benne, hogy senki soha hozzá nem szólhat egyetlen egy Rhinestoneshoz kötődő személyhez. Amennyiben aki interjút mer adni rajtam és az újságomon kívűl bárki másnak - azonnali hatállyal kirúgják. 

Stark megőrült. 

Stark egy brilliáns őrült. 

Stark rám kattant. 

- Honnan tudod? - kérdezte Deborah. 

-Hidd el, tudom - biccentettem. 

-Nem jó a nyári számnak a sötét hangvétel - szólt közbe a munkatársam. 

-Deborah, csak az én interjúmat tartod feldolgozás alatt. - ráztam a fejem. 

-Csak a tiéd hozzuk le - csapkodott az asztalon a mappákkal. 

-Micsoda? - kérdeztem döbbenten. 

-Úgy döntöttünk, Június minden hetében hozunk le egyet - pakolgatott. - A tied lett a legjobb. A tied lett kész a leggyorsabban. A tied brilliáns - hadart. - Csak nem írod meg, azt amit akarok. 

-Nem tehetek róla. - vontam vállat. 

Terhes vagyok. Velem nem kezdesz ki! 

A nap folyamán az irodában teng-lengve unatkoztam. Olyan fél tizenkettő körül felhívtam Buckyt, de nem vette fel, így a gurulós székembe vágódva pislogtam nagyokat, mikor az a lendülettől pár centit hátra gurult. 

-Éhezem - nyöszörgött mellettem Larissza. 

-Menjünk el enni - néztem rá barátságosan. -Én nekem semmi dolgom. - vontam vállat. 

-Mondd, tudsz valami érdekeset Thor Odinsonról? - nyögte fájdalmasan szenvedően. -Jó volt az interjú, még is... olyan kevés. 

-Ami azt illeti, lehet tudok - somolyogtam rá, Ő pedig felcsillanó szemekkel húzta ki magát azonnal. -Gyere, menjünk el enni - pattantam fel, Ő pedig hálát adva az égnek kapta fel kis válltáskáját. 

-Nem kell még egyszer mondanod. Már szinte rosszul vagyok - kapkodta lépteit utánam. 

-Reenah? - túrtam a kulcsom után. 

-Még nagyban körmöl. - intett le. -Ő is el van havazva.

-Hogy fejezhetitek be ilyen késve? - nevettem fel. 

-Nem mindenki terhes - lökte meg mosolyogva a vállam. - Nem kivételeznek velünk. 

-Hé, én sem a babám miatt tartok itt. 

-Nem, amiatt, akitől a baba van, nem igaz? - csípte meg arcom, Én pedig szórakozottan adtam le az öreg portás bácsinak kulcsomat. 

-Jó. Lehet, van benne valami. - nevettem.

-Nem, tényleg. Igazad van. Akkor még úgy sem tudta - legyintett. 

-Látod? Túl szuper író vagyok - kuncogtam, Ő pedig felnevetve ölelt át fél karjával.