A kényelmetlen és Barnes életkedvét tükrözően szürke ágyban a takarót ölelve szuszogtam.

Barnes fölém hajolva tűrte el homlokomból a hajam.

Azonnal összerezzentem.

-Nyugi, nyugi - csitítgatott halkan, egy óvatos csókot nyomva homlokomra.

Fáradtan, hunyorogva emeltem fel a fejem.

A kezében egy szál virággal.

-Mi történt... - kezdtem rekedtes hangon.

-Aludj vissza - simította meg forró vállam hideg fém kezével.

-Nem, nem - ráztam hevesen a fejem.

-Raven, ne stresszelj. - guggolt le. -Most megyek a tárgyalásra.

-Micsoda? - fordultam a vekker felé, de nem, nem Én aludtam el. Fél nyolcat írt az óra.

És a férfi már elment virágért.

-Indulunk.

-Indulunk? Kivel? - kapkodtam a fejem.

Úgy összevoltam zavarodva, mint még soha.

-Stark, Steve és Fury. - biccentett.

-Én is megyek. - takaróztam ki.

-Nem - takart vissza. -Nem tudom mikor van vége. Délután jövök. - biccentett, felállva.

-Bucky - ragadtam meg a kezét.

-Nem lesz semmi baj.

-Miért nem keltettél fel? A francba. - szisszentem.

-Ravem - simította meg az arcom. -Megyek.

-Mi? - néztem végig rajta. -Így?

A férfi fekete bakancsában, fekete farmernadrágban, fekete pulcsiban és szintén fekete bőrkabátban feszült előttem.

Te jó ég.

-Miért? - nézett végig magán. -Mi a baj? Nem tetsz...

-Augusztus van! - meredtem rá döbbenten.

-...És?

-50 fok! - ragadtam meg a pulcsiját.

-Engem az nem zavar.

-Te jó ég, őrült vagy. Legalább a pulcsit vedd le.

A férfi puffogva dobta az ölembe a fekete pulóvert, alatta pedig a fekete, ismétlem fekete póló feszült.

-Oh, de színes egyéniség vagy. - nyögtem, de a férfi már fordult is meg és indult kifele.

-Jövök, amint tudok. -morogta.

-Ne hagyd, hogy... - kezdtem.

-Nem csuknak le. Ne menj sehova, körözött vagy - mutatott rám fenyegetően.

-Vigyázz... - kezdtem.

-Aludj vissza - vágott közbe, Én pedig elhallgatva szomorodtam el.

A férfi azonnal megállt.

-Mi az?

-Semmi.

-Oh, Te nő - fordult vissza, megragadva állkapcsomat, és egy gyors puszit nyomva a számra érte el, hogy azonnal kikerekedjen a szemem és kipirulva kapjam a szám elé a kezem.

Oh, te jó ég.

-Sietek. - mondta, majd a szoba ajtót becsukva maga után hagyta el a környezetet.

Az ágyban ülve pislogtam hevesen, hajamat eltűrve. A férfi még is komolyan gondolná velem a dolgokat?

A virág felé fordulva akadtam meg azonnal. A szemöldökömet ráncolva túrtam a hajamba, bal könyökömön megtámaszkodva, jobbomal pedig előre nyúlva. 

A virágról lógott egy kis cetli. 

Óvatosan magam felé fordítva a barnás papírt biccentettem oldalra a fejem. 

Sajnálom, hogy nem szóltam tegnap. Tudom, hogy megbántott. Bocsáss meg.   

Az alsó ajkamat beharapva folytottam vissza mosolygásomat, szinte kicsattanva. 

A telefonomat megragadva nyitottam meg Larissza kontaktját, egy pár szavas smst dobva a nőnek. 

-Jöttem amint tudtam - esett ki szinte a liftből a hullámos hajú nő. - A hülye portás, vagy mi, valami kártyát akart tőlem. -lihegett.

-Te jó ég, tíz perce írtam - fordultam a lift felé.

-Hoztam mindent. - szórta ki a dohányzó asztalra az óriási táskájának tartalmát. 

Csoki, keserű csoki, eprescsoki, nápolyi, cukorka, mentes sör, keksz, gluténmentes keksz... minden.

-Oh, te jó ég.  - döbbentem le, a kanapéra huppanva.

-Köröznek? - kérdezte döbbenten. 

-Úgy néz ki - bontottam ki a jégkrémes dobozt.

-Mi a francot csináltál? - ült le mellém. 

Thor fáradtan lesattyogva torpant meg.

-Oh. - nézett körbe.  -Hol vagyok?

-Hé, szia! - vidult fel Larissza. 

-Oh, az interjús leányzó! - kurjantott Thor, Ők pedig felszabadultan ölelték át egymást. - Rég láttalak. Ismered Ravent? - mutatott rám, Én pedig megrökönyödve néztem fel rá. 

-Tessék? - kérdeztem. 

-Raven egy nagyon jó barátom, Raven, Ő itt Larissza.. - kezdte. 

-Thor, együtt dolgozunk - akadt meg Larissza. 

-Tessék? - kérdezte ledöbbenve a szőke. 

-Larissza a mellettem lévő irodában dolgozik. Nem mellesleg barátok vagyunk - szóltam. - És ha nem árulkodott volna mind ez - mutattam az édesség halomra előttünk. -Miattam jött. 

-Micsoda? 

-Az interjúk, Thor. Én veled, Raven meg... - kezdte Larissza. - Jamesszel. 

-De nem azért volt az interjú, mert terhes vagy? - fordult felém. 

-Nem, Thor! - meredtem rá. -Az interjúk kihirdetése előtt egy nappal tudtam meg, hogy terhes vagyok. Az interjú csak.. véletlen volt - kapkodtam a fejem. -Barnes nem tudta, hogy én.. - kezdtem. 

-Oooooohhhh - tette csípőre a kezét. - Így már mindjárt más. 

-Hogy nem vetted eddig észre, hogy barátok vagyunk? - kapkodtam a fejem, a férfi pedig csak legyinte kapta föl az egyik nápoliyt megkezdve azt.