-Nem feküdtetek le? - torpant meg az utcán Larissza, őszinte döbbenetséggel.

-Nem. -sóhajtottam bosszúsan, hasamat simogatva. -Nem.. Nem merem. Túl rizikós időszakban van jelenleg, nem akarom, hogy csak... - magyarázkodtam.

-Hű. Ez eszméletlen.

-Tudatni akarom vele, hogy nem csak a baba miatt vagyok itt. Nyilván az hozott össze minket, de akarom, hogy megbízzon bennem. - szürcsöltem zöld turmixomat.

Elfintorodtam.

-Alig várom, hogy ne kelljen ilyet innom.

-Még is miért teszed? - nevetett fel.

-Csak így tudok elég tápanyagot vinni a szervezetembe.  - horkantottam fel.

-És ez a cipő... - nézett végig rajtam.

Elkomorodtam.

-Kérdezd Barnest. 

-Törődik veled.

-Túlságosan is - somolyodtam el. Aztán, felnevettünk.

-Figyelj Raven - állt elém. - Szeret téged.

-Pff, hagyjuk már! - csaptam a barátnőm felkarjára szórakozottan, de nem, Ő nem nevetett. -Tessék?

-Bucky szeret téged.

-Buckynak ez kell - mutattam a hasamra.

-Nem. Buckynak ez - körözött ujjával körülöttem. - kell.

-Larissza, megőrültél? - nevettem fel, egyre zavartabban. - Egy hete még csak hozzám sem akart szólni.

-Raven, neked agyadra ment a terhesség? Szerinted smárolna veled, ha...

-Nem smároltunk.

-Haha, csókolóztatok! - bökött mellkasomba. - A kettő nem ugyan az. A csók sokkal érzel... - kezdte.

-Larissza! - szisszentem rá.

-Te akartad, hogy őszinte legyek - karolt át vállamnál.

-De ne ennyire - nyöszörögtem, Ő pedig hangosan felnevetve húzott magához.

-És még csak le sem feküdtetek.

-Ne is mond - kaptam mellkasomhoz. -Pedig... Azért az öltöny...

-Oh, csak bele ne pirulj.

Az irodában ülve gépeltem a dokumentumba a Stark által szerzett jegyzeteim, lassan pedig csatlakoztathattam mobilomat, hogy felvigyem a fotókat az asztali gépbe.

Kevesen voltunk ma bent, egy pénteki nap volt. Szeptember ideje igen csak eljött, a levelek kezdtek sárgulni, a nappalok pedig egyre rövidebbek - az emberek pedig egyre őrültebbek.

A karosszékem háttámláját megragadva pördített meg valaki azonnal, így megrökönyödve préselődtem be a kipárnázott bőrbe.

-Még is mi a francot mondtál neki? - harsant rám dühösen... Reenah.

-Jesszusom, neked is szia! - meredtem rá döbbenten.

Brutális állapotban volt. Pulcsija lógott a válláról, nadrágja gyűrött volt, haja vizes - apropó, szakadt az eső.

-Buchanan. Mit mondtál neki? - kiáltott rám.

A maradék kis ember is ránk kapta tekintetét.

-Mi van? - tűrtem el a hajam.

-James nem akar interjút adni nekem. Már lassan egy hónapja, hogy minden második nap... - kezdte fröcsögve.

-Jézus, Reenah, nyugodj már le! - toltam el magamtól. - Szállj ki az arcomból.

-Te. Mit mondtál Buchanan-nek? - szitkozódott. -Ez vagy a századik alkalom, hogy elhajtanak onnan. Valamiért - vajon miért? - nem akar interjút adni. - kiáltott rám.

-És én nekem ahhoz még is mi közöm van? - nevettem fel hitetlenül. -Ezt te sem gondolhatod komolyan...

-Ellenem uszítottad, igaz? - egyenesedett ki.

-Semmi közöm nincs hozzá! - védekeztem azonnal.

Vagy is... lehet, hogy van.

-Oh, igazán? - csúszott le tekintete a hasamra. -Mit mondtál neki, Raven? Mivel fenyegetted meg? Oh, vagy mivel engesztel...

-Na jó, ez már több a soknál - fordultam vissza. -Szállj le rólam Reenah, mert csak hülyét csinálsz magadból.

-Nem végeztem. - fordított vissza, Én pedig felháborodottan meredtem rá.

-Óvatosan a kezeiddel, te boszorkány - rántotta el karját megragadva Larissza. -Vigyázz, hogy mit beszélsz! - kiáltott rá dühösen.

-Oh, a boldog pár! - célozta nekem Reenah. -Gondolom mennyire összetartotok!

-Nem vagyunk együtt, Reenah. Nem mintha a te dolgod lenne - néztem rá komoran. -És Barnes interjúja az enyém.

-Persze. A tiéd. Mindig a tiéd! - kiáltott rám, fenyegetően mutogatva. -Kell a pénz, igaz?

-Deborah neki adta. Törődj bele - tolta el folyamatosan Larissza.

-Persze, még szép! Stark és Barnes? A két aduász? - fröcsögött.

-Sajnálom, ha te nem vagy érdemes rá! - veszekedett Larissza azonnal.

-Ha megtudom, hogy szabotálod... - fenyegetett Reenah.

-Nem a te dolgod, csajszi! - kiáltott rá dühösen a barátnőm.

-Semmit nem mondtam neki, Reenah! - kiáltottam utána. -Nem is tudtam volna!

Reenah a táskáját felkapva vágta ki az iroda ajtaját,  és viharzott el azonnal, míg Larissza döbbenten megfordulva meredt rám.

-Jól vagy? - kérdezte ijedten.

-Oh, jesszus. - tapasztottam mellkasomra a kezem. - Ez még is...

-Reenah nem szereti, ha nem kapja meg amit akar. - ült le mellém. - A barátod pedig túl hűséges.

-Oh, te jó ég. - tűrtem el hajamat, hálás tekintettel megszorítva a barátnőm kezét. -Nem kellett volna.

-Hé, egy másodpercen múlott, hogy behúzzak neki. Inkább nekem kéne hálásnak lennem. - horkantott fel, Én pedig felnevetve dőltem hátra a székben, még mindig a sokk hatása alatt.