-Köszönöm az interjúd - mosolyogtam kedvesen a szőke színésznőre, miután bekötötte kabátját.

-Ugyan, én köszönöm. Jó újságíró vagy. - intett, Én pedig utolsó korty jegesteámat ajkaimhoz emelve futottam végig a vázlatokat.

Dolgozható anyag.

Több napba telt, de lebeszéltem Deboraht.

A színésznő pedig egy tökéletes alkalom volt.

Már épp vettem elő a tárcámat, amikor is azonnal kihúzták az előttem lévő széket és huppantak is le az alanyom még szinte kihületlen helyére.

Megrökönyödve kaptam fel a fejem, ám azonnal folytak is le az érzelmek az arcomról és ült ki az unottság.

-Komolyan? - néztem rá, feltolva napszemüvegemet a fejemre, ezzel pedig eltűrve hajamat.

-Hiányoztál bébi - nézett napszemüvege mögül Stark, egy reklámba illő vigyorral ajkain.

-Nincs erre most időm - ráztam a fejem. -Hogy találtál meg? - raktam el füzetem. 

-Erre jártam - könyökölt. - Jól nézel ki. Jól áll a terhesség.

-Ha nem tudnád, nem mondanád meg. - néztem rá unottan.

-Csak úgy ragyogsz.

-Mit akarsz, Tony? - sóhajtottam.

-Még mindig nem válaszoltál a meghívóra. - mondta sértődötten.

-Milyen meghívóra? - grimaszoltam. -Hagyj a hülyeségeiddel.

-A bálra. - ráncolta a szemöldökét.  -Tudod. Szép ruhás, régies, 1000-es évekbeli, ha már Steve és Barnes olyan öreg. 

-Te jó ég, nekem erre nincs időm - nevettem fel, felállva és azonnal egy pincér után kutatva.

-Na jó, tudom hogy 1917...

-Pincér! - forgolódtam.

-Nem viccelek. Régies bál. A torony alljában - ragadta meg a kezem. -Tudod, jövő héten.

-Stark, te őrült vagy.

-Meg vagy hívva Raven - nézett fel rám komolyan.

-Már miért is mennék el? - néztem le rá hitetlenül. -A nem válasz is egy válasz.

-Nem tudom, miért is ne jönnél.  - vont vállat lazán.

-Nem tűnt el, hogy lassan egy hete nem hallotok megint felőlem? - meredtem rá. -Szakítottunk. Bucky szakított velem.

-Nem Bucky miatt vagy a családban. - mondta.

Oh. Te jó ég.

-Nem vagyok a csapatban - kaptam fel táskámat.

-Raven, ne csináld már.  A csapatban vagy.

-Hogy mennék el Stark, az elnök... - kezdtem.

-Kit érdekel? - fintorgott.

-Stark! - szóltam rá. -Nem megyek. Tessék, a válasz.

-Ez nem jó válasz. - grimaszolt.

-Az agyamra mész. 

-Hogy van a baba? - kapkodta a tekintetét.

-Stark. - vettem egy mély levegőt. 

-Raven, gyere el - vont vállat.

-Nem akarok. Nem vagyok képes Barnes szemeibe nézni. Nem akarom Barnest látni. -meredtem rá mérgesen.

-Majd becsukod a szemed. - állt fel.

-Nem vagyok vicces kedvemben.

-Én sem viccelek. Barnes szabadulását ünnepeljük. Nélküled nem lenne az igazi.

-Hát a gyermekem élete sem az igazi egy normális, lelkileg stabil apa nélkül, de nézd hol vagyok.

-Raven - mondta. -Nélküled nem szabadult volna el. Nélküled nem lenne most itt. - tűrte el fehér ingjének ujjait.

-Ezt neki is megmondhatnád. - kaptam fel a pénztárcámat. -Oh, és emlékeztesd arra is, hogy terhes vagyok tőle! - túrtam fel tárcám tartalmát, amint a pincér mosolyogva megállt a számlával előttünk.

Stark egy laza mozdulattal dobta a tálcára kártyáját.

-Hozzon elvitelre még kettőt. - biccentett, Én pedig dühösen néztem a szemeibe. - Gyere el Raven. 

-Nem tehetem Tony. Nem bírom ki. Nem csinálhatom ezt Buckyval.

-Nem érdekel Bucky.

-Hé, miatta csinálod az egész bált! - meredtem rá.

-Örülne neked.

-Kétlem.

-Teljesen szétesett. - mondta komoran Stark, komolyan nézve a szemembe. -Nem akarja mutatni, de látszik.

-Csak egy egyéjszakás kaland volt. Nem esik szét.

-Te nem látod - nézte komoran szemeimet.

Komolyan mondta.

Stark életében talán először, de... komolyan beszélt. 

-Barnes nincs jól.

-Ő sosem volt. - mondtam kesernyés szájízemről elterelve saját figyelmem, szigorúan kiegyenesedve.

A pincér mosolyogva lépett elénk, Stark pedig elégedetten vette el a két teát, s rakta el kártyáját. 

-Gondold át. -szürcsölt a teába, míg a másikat kezembe nyomta.

A tárcámat kinyitva túrtam, de leállítotz.

-Hagyd. Én állom. - mondta, Én pedig döbbenten emeltem fel a fejem, de semmi reakcióidőt nem hagyott, a férfi rámenős, de alhangon komoly tekintetével hátrált el, és hagyott ott egyedül az étteremben.