A lélegzetemet visszafojtva meredtem döbbenten Barnes szemeibe.

És egyszerre éreztem, hogy lángba borul a szívem minden egyes kis szeglete, míg az agyamban óriási, hangos és sikoltó vészcsengő szirénázott.

Oh, istenem. Megvédett. James Buchanan Barnes ide jött és megvédett engem! Oh, Barnes.

Oh, istenem. Beleszólt egy olyan vitába, amely egy cseppet sem rá tartozott volna. Beleszólt egy... Beleszólt egy lányos vitába.

-Hogy tessék? - kérdezte Reenah azonnal, szinte már tikkelő szemekkel.

Larissza lesütve a szemeit dörzsölte meg homlokát.

-Önző vagy. - mondta Bucky egyszerűen.

-Bucky, ne... - kezdtem megragadva karját.

-Mi az, Raven? - nézett le rám kérdőn. -Ez az igazság. Ha ti nem mondjátok meg neki... - kezdte rekedtes hangon.

-Én vagyok önző? - nevetett fel hisztérikusan Reenah.

-Reenah, hagyjuk abba - szólt Larissza azonnal.

-Nem, nem hagyjuk abba. Ha az öreg veszekedni akar, oké. Vevő vagyok rá -tárta ki a karjait.

-Hálás lehetnél - kezdte Bucky, kilépve mögülem. -Nagyon, nagyon hálás lehetnél Reenah. - lépdelt le utána. -A barátnőd kórházba került.  Hálás lehetnél, hogy volt ott mellette valaki, aki kihívta érte a mentőket! - mutatott amúgy fém kezével; nyilván elfedett fém kezével - Larissza alakjára, Én pedig döbbenten harapdáltam ajkaim szélét.

-Ne magyarázz nekem a háláról.

-De, magyarázok. Éppen az előbb rendeztél egy világi cirkuszt a város egyik legmozgalmasabb terén - dugta zsebre komoran a kezeit. -Magyarázok. Mert ahelyett, hogy magadba szállnál egy kicsit és rájönnél, hogy mekkora szerencse az, hogy Larissza ott volt és segíteni tudott Ravennek és a babának... ha rájönnél, hogy ha Larissza nincs ott, bármi történhetett volna - kezdte. - És nem azzal foglalkoznál, hogy neked mennyire rossz amiért ezt nem kellett átélned - meredt rá unottan. -Ahelyett csinálod a fesztivált.

Oh, Barnes.

Oh, James Buchanan Barnes.

Hogy te mennyire vonzó vagy.

-Én legyek hálás? - nevetett fel hisztérikusan újra Reenah. -Barátom, az egyetlen egy ember, akinek itt annak kéne lennie, az Te vagy! - mutogatott felé agresszívan a levegőben.

-Reenah, állj le - szóltam azonnal.

-Miért Én? Ő miért ne? - nevetett. -Oh, katona, neked kell hálásnak lenned! - pattogott. - Én ott voltam, amikor kiderült, hogy a barátnőd terhes. Én szereztem meg neki a Te interjúdat. - sorolta, de Barnes közbe vágott.

-És Én ezt nagyon jól tudom. És nagyon szépen köszönöm. 

-Te, hol voltál? Amikor kiderült? Te hol voltál, amikor reggelente rosszul volt? Te hol voltál, amikor...

-Tudod ez így nem egészen fair - szólt. -Én nem ismertem Ravent, amikor...

-Ott voltam, mindig! - kiáltott fel dühösen. 

-Oh, igen? Abban a három napban, amíg Én nem tudtam? - vonta fel észveszejtően nyugodtan a szemöldökét Barnes.

Larissza és Én csak a fejünket kapkodva figyeltünk néma csendben.

-Miattam tudtad meg! - kiáltott rá.

-Köszönöm.  - biccentett Barnes.

-Annyit segítettem neked- fordult felém.

-Oké, jelenleg azzal a nővel ordibálsz, akinek a kórházban azt mondták, kerülje a feszültséget - rakta ki közénk fém karját, engem védve.

-Védjétek is egymást. - tapsolt gúnyosan. -Jól egymásra szorultatok.

-Hagyd abba Reenah -ismételtem meg sokadjára.

-Inkább tűnj el - lépett be Larissza újra.

-Oh, hogy megint leráztok? -nevetett fel hisztérikusan.

-Még egy kérdésem van - ráncolta a szemöldökét Barnes.  -Ebben az egy hétben, felhívtad bármelyikőjüket is? - kérdezte, Én pedig lesütve szemeimet engedtem ki a benttartott levegőt. 

Nem. Nem hívott.

-Szánalmasak vagytok - szólalt meg azonnal. -Szánalmasak vagytok. -ismételte magát.  -Jó randevút. Gratulálok. - horkant fel, majd megfordulva sietett is el azonnal.

-Nem randiznak! - kiáltott utána Larissza feszülten.

-Igazából - kezdte Barnes. -De, tényleg randizgatunk. - nézett barátnőmre komoran.

-Tudom - suttogta feladva a helyzetet, homlokát dörzsölgetve, míg Én barátnőnk egyre távolodó alakját szugeráltam a lépcső középső fokán állva.

Barnes elém lépve nézett le rám unott, még is édes arckifejezésével. Szemeim aggódás csillant át, és akkor...

A férfi a zipzárhoz kapva húzta le, majd bődzsekijét levéve magáról köszörülte meg torkát.

-Bucky, nem... - kezdtem döbbenten, hevesen verő szívvel.

-De igen. - mondta rekedtes hangon, rám adva a bőrkabátot.  Fém keze azonnal megcsillant a napfényben.

-Oh, te jó ég - bukott ki döbbenten Larisszából.

Ugyan is a férfi nem takarta tovább. Rám adta kabátját, mintha ez számára a világ legegyszerűbb, legapróbb dolga lett volna.

Oh, te jó ég. 

-Bucky, a kezed - kezdtem döbbenten.

-Nem érdekel - mondta komoran.

A férfi szemöldökét összevonva nézett rám, míg Larissza vigyorogva nézelődött. 

-Hol akartok enni? - kérdezte a férfi. 

-Oh, Én nem... - mondta azonnal Larissza.

-Kérlek? - mosolyogtam rá.

-Neeem, nem - hátrált. -Ti csak... - mutogatott. -Hát.. igen.

Larissza azonnal megpördült és elsietett, míg Én fáradtan néztem fel Barnesra, aki a farmer zsebeibe dugva kezeit nézett rám.

-Csúnyán otthagytál tegnap délután. 

-Tudom - indultam le a lépcsőn. 

-És a virágod is - lépkedett utánam somolyogva.

-Tudom Barnes. - dörzsöltem meg homlokomat.

-És, valamiért úgy érzem, hogy direkt. - lépdelt utánam lazán.

-Tényleg? - kaptam szám elé kezem, bár ő ezt mögöttem nem láthatta. -Nem is értem, miért.

-Megosztanád velem a problémádat? - kérdezte.

-És te velem a tiéd? - fújtattam.

-Még is miért lenne nekem bármi problémám is? - kérdezte.

-Hagyjuk. Hol akarsz enni? - fordultam meg végre.

-Te? - vonta fel a szemöldökét. 

-Én sehol. - rántottam meg a vállam.

-Mi a baj, Raven? - sóhajtott.

-Semmi a bajom, Bucky - utánoztam hanglejtését.

-Néha nagyon nehéz rajtad kiigazodni - ráncolta a szemöldökét. 

-Néha nagyon nehéz rajtad kiigazodni - ismételtem meg, Ő pedig a szemeit forgatva ragadta meg a bukósisakot.

-Gyere. - mondta, Én pedig grimaszolva ültem fel a helyes férfi mögé a motorra.