-Rólad akar, Barnes. - néztem komoran a szemeibe.

-A tél katonájáról? - kérdezte halkan, rekedtes hangon.

-A Hydra múltadról, a mostani kirohanásoddal együtt. - mondtam.

-De... - kezdte.

-Nem akarom, Barnes.

-Miért téged? - ráncolta a szemöldökét. 

- Mert bennem bízol meg. - szegtem fel az állam.

-Tudja? - esett le tekintete a hasamra. -Hogy én vagyok az Apa.

-Nem. - vettem egy mély levegőt. -De az első interjúnk olyan jól sikerült, hogy... - kezdtem, a férfi pedig szisszentve kapott fejéhez.

-Oh, Rainfield.

-Sajnálom Barnes. Úgy érzem nem tehettem mást.

-Hát csináljuk. - nézett rám komoran. 

-Nem. - vágtam rá azonnal.

-Raven - nyúlt derekam után.

-Bucky, nem tehetem ezt veled! - toltam el a kezeit. -Barnes, a világ szétcincálna, a sajtósok nem így működnek... - magyarázkodtam.

-Nem érdekes. - vont vállat.

-Ez a magánéleted - meredtem rá döbbenten.

-Komolyan, ezt nem merted elmondani nekem? - kérdezte komoran.

-Igen, mert tudtam, hogy így reagálsz! - rivalltam rá. -Nem áldozhatod be magad azért, mert... - kezdtem.

-Raven, mit bánom Én! Ezért jön Reenah? - nevetett fel hitetlenül. 

-Még szép. El akarja nyerni az interjút. Tudja hogy eszméletlen pénzzel jár.

-Ez több pénz lenne? - rökönyödött meg.

-Oh, persze. És előléptetéssel.

-Te még is mi a francra vársz? - meredt szemeimbe gúnyosan.

-Nem fogom megcsinálni - ráncoltam a szemöldökömet. 

-Micsoda?

-Nem fogom megtenni, Barnes. - ismételtem meg.

-Még is miért nem? - akadt ki. - Raven, ez a nagy lehetőséged! Ragadd meg, és...

-Bucky, nem tudom megtenni ezt veled. Képtelen vagyok rá - fogtam meg a fekvő férfi vállát, gondterhelt arccal. - Nem teregethetem ki mindenedet a világnak. Én.. nekem ez nem megy.

-De muszáj.

-Semmi sem muszáj.

-Raven, akarom - nézett rám komoran. -Benne vagyok. Csináljuk.

-Nem, Bucky. Nem.

-Raven...

-Barnes, ez minden kis apró dolgot felszakítana benned, azt sem tudjuk, egyáltalán hogy szedjük ki belőled ezt, azt sem tudjuk, vissza térhet -e még, azt sem tudom, mitől van... Deborah vérremenően játszik... - hadartam.

-De érted megteszem! - szólt. -Komolyan ezért kerültél, ignoráltál és pártoltál át Starkhoz?

-Stark interjújával tudom húzni az időt, addig csak ki tudok találni valami... - kezdtem.

-De nem kell kitalálnod semmit! - harsant rám. - Raven, ez kell neked. Ez egy óriási lehetőség, mind a baba mellett, mind a karrieredben... - dorgált le.

-De nekem nem ez jelenti a mindent! - kaptam a fejemhez. -Nekem te ennél fontosabb vagy! Nem dobhatlak oda a cápák közé! Ez tudod mivel járna? Paparazzi, több és több újságírók, a magánéletedet mindenki ismerné az utcán, mindenki utánad fordulna, és ha ez nem elég, mi van ha vannak azok a bátor emberek, akik még hangot is adnak a véleményüknek?

-Nem érdekel. - zárta le. -Nem nyitok vitát.

-Oh, már pedig igen is nyitsz vitát! - löktem meg dühösen a vállát.

-Istenem, hallgass, Te nő! - ragadta meg arcomat, azonnal ajkaimra tapadva, Én pedig jólesően simítottam kézfejeire tenyerem. -Hála az égnek. - morogta a csókba.

-Fogd be Barnes - húztam közelebb tarkójánál fogva.

-Gyönyörű vagy, Raven - ragadta meg derekamat erősen, Én pedig kapkodva ültem a férfi csipőjére azonnal, ezzel elérve, hogy a férfi hanyatt feküdjön.

A férfi mohón simított végig a hátamon, míg Én vállába markolva viszonoztam az összes csókot, amit sorozott rám.

-Miért, miért kell ilyen makacsnak lenned? - suttogta idegesen, szinte már-már villodzó szemekkel.

-Hiányoztál - kapkodtam a levegőt.

-Raven, miért érdekel ennyire? - ragadta meg állkapcsom, ezzel megszakítva az egészen túlfűtött eseményeket.

-Szerinted, Barnes? - harsantam rá dühösen, kipirulva, libabőrösen. -Istenem, úgy utállak. - öleltem át, Ő pedig újra ajkaimnak esve csókolt tovább.

-Szeretlek. - suttogta. 

-Én is, Te eszement - ragadtam meg fém kezét, Ő pedig összefűzve ujjainkat ostromolt tovább.

Aztán, hirtelen elszakadtunk egymástól.

-Oh, Te jó ég. - suttogtam ijedten a sötétben. -Nem szabad, Buck.

-Tudom, tudom, én... - kezdte. -Megőrülök miattad Raven. - suttogta,  a hátamon pedig újra végigfutott a jól eső hideg.

Újra a férfihoz hajoltam, újra megcsókolva, Ő megmarkolta a csípőmet, Én sóhajtottam - aztán megint.

-Raven, nem lehet. - szakadt el tőlem, Én pedig az ágyba dőlve vettem egy mély levegőt. -Nem lehet mindig ez a vége. Én... Többre tisztellek ennél. - mondta komolyan, Én pedig oldalra fordítva a fejem próbáltam meg egyengetni légzésemet.

-Köszönöm.  - suttogtam, Ő pedig kezemet elkapva húzta magához és nyomott egy csókot kézfejemre.

-Ezt a részét imádom a veszekedéseidnek. - suttogta hajamba, szorosan magához ölelve.

-Hah! Még hogy én? - kértem ki magamnak.

-Még szép, hogy Te. - suttogta, rajtam pedig újra - átfutott a hideg.

-Nem tehetem Barnes. - suttogtam, a fém kézfejét cirógatva. -Sajnálom. De nem megy.

-Köszönöm.  - mondta egy kis idő után. -Köszönöm.  -ismételte meg, pólóm alját pedig felhúzta, ezáltal a már egyre gömbölyded hasam szabad utat kapott - Barnes pedig fém kezével óvatosan megsimítva azt nyomott egy puszit a hajamba.