Hé, nem akarlak zavarni. Ma egy vacsi? Én állom. -pötyögtem le mosolyogva telefonom billentyűjén, a már hivatalosan is elmentett számra névjegyzékemben. Nem hívott vissza, gondoltam valami szuperhősös dolgot kell intéznie a torony körül. 

Az étteremben voltunk már, Larissza boldogan harapott a hamburgerébe, míg én paradicsom levesemet megkeverve fújtam a tál tartalmát, hogy ne legyen olyan forró. 

-És mond... - kezdte a lány izgatottan, sőt még meg is igazgatta magát a széken. -Döntöttél már? - kérdezte suttogva. 

-Miért suttogsz, itt nem ismer senki - kuncogtam rá, Ő pedig somolyogva tűrte el a haját. - Beszéltem vele. 

-És? Kiakadt? Mérges volt? Cuki, megértő apa? Félő, még sem lesz gyerekem apa? - hadart. 

-Kisbabám lesz. - biccentettem, Ő pedig hirtelen szájához kapva adott ki tőle egészen távoli vékony, újjongó hangokat. 

-Te jó ég! 

-Igen! - nevettem. 

-Baszki, Raven. Babánk lesz - repesett az örömtől. -Ugye majd rám bízod néha? Kérlek, annyira imádom a babákat. 

-Persze, hogy rád bízom. 

-Például, mikor elmentek kettesben romantikázni.. - húzogatta a szemöldökét. 

-Nem, nem megyünk - nevettem. 

-Ugyan már! - legyintett. 

-Tényleg nem - csíptem egy falatot a leveshez járó kenyérből. 

-Egy fenét nem. Oda van érted - nézett rám komoran. 

-Miket beszélsz? - nevettem fel. - Dehogy van oda értem! 

-Ugyan Raven, csak a kedvedben jár, és úgy vigyáz rád, mint a szeme fényére. 

-Csak mert terhes vagyok. 

-Hitegesd magad - forgatta a szemeit, mire eltűrve a hajamat kanalaztam egy kicsit a levesből. 

-Megkóstolod? Nagyon finom... - kezdtem, ám akkor a lány háta mögött megpillantottam valakit. 

-Jól vagy? - ráncolta a szemöldökét, hátra fordulva. 

-Natasha! - intettem a levegőben, felvillanyozva.

A nő először szinte halálra rémülve fordult meg, de amint meglátta, hogy én, az az mi vagyunk - egy félmosolyra húzva a száját indult meg felénk. 

-Hé, azt hittem már nem is látlak többé - nevetett fel a vörös hajú magához húzva, míg Larissza kedvesen húzott még egy széket az asztalunkhoz. 

-Larissza, Ő itt Natasha Romanoff, az egyik Bosszúálló, többek közt Thor jó barátja - vigyorogtam, mire a nő felcsillanó szemekkel fordult felé. -Nat, Ő itt az egyik legjobb barátnőm, munkatársam. Larissza - mutattam be őket egymásnak. 

-Te kaptad meg Thort? - ült le Natasha, érdeklődően. 

-Igen, Én - mosolygott a nő. 

-Sok sikert hozzá - rázta a fejét. 

-Nálad jártak már? - kérdezte. 

-Nem, ellenben sok-sok más egy újságtól, igen. 

-A Rhinestones? - pillantottam rá. 

-Oh, még szép. - biccentett. 

-Azok a szemetek - dünnyögte Larissza.

-Tényleg, ha már itt vagyunk... - fordult körbe. -Mond Raven, mit tudsz arról, hogy Tony Stark tönkretett 2 nyomtatót is a cégnél csak azért, hogy Rhinestones ellenes szerződéseket nyomtasson? 

-Micsoda? - nevetett fel Larissza. 

-Stark megtiltotta mindenkinek a cégnél, hogy a Rhinestonessal kapcsolatba kerüljön - mondta Natasha. 

-Jézusom, azt komolyan mondta? - kaptam a szám elé a kezem. -Azt hittem, csak viccel!

-Ez az ember nem semmi, Én mondom - nevetett Larissza.

-Felhívott éjjel, de azt hittem... - kezdtem. - Te jó ég! 

-Komolyan mondta. - forgatta a szemeit mosolyogva. 

-És aláírták? - kérdezte Larissza. 

-Minden egyes ember. - biccentett vigyorogva. - Barnes volt az első - somolygott. 

-Húúú - füttyentett barátnőm, Én pedig a szemem forgatva tűrtem el a hajam. 

-Engedd el - horkantam Larisszára.

-Minden kétség nélkül. A legelső. Még maga Tony Stark sem írta alá, amikor Barnes már osztotta a többieknek - vigyorgott. 

-Nagyon... szorgalmas - köhintettem. 

-Szerelmes - kacsintgatott Larissza.

-Örültem hölgyek, de nekem sajnos mennem kell - simította meg a vállamat Nat. - Ugorj be valamikor. Nagyon szívesen várunk - bólogatott hevesen. - Sőt. 

-Rendben, még... meggondolom - bólogattam, követve szemeimmel a nő alakját. 

-Szia - köszönt el mosolyogva Larissza is, ám egy fél perc múlva mosolya lehervadt. -Basszus! Thor! - kapkodta a fejét. - Elfelejtettem kifaggatni róla! - forgolódott. 

-Te látod még valahol? - kerekítettem ki a szemem. - Eltűnt!

-Basszus. Látszik, hogy kém - morgott orra alatt. 

-Én tudok pár érdekes infót, ha még érdekel - nyúltam át az asztal fölött vígasztalóan, Ő pedig elmosolyodva harapott egy újabbat burgerébe.

A fülem és a vállam közé szorítva a telefont fordítottam el a lakáskulcsomat a zárban. 

Oh, hála az égnek, hogy végre itthon!

Egy nagy nyöszörgéssel léptem ki azonnal magassarkúmból, és lesütve a szemeimet vettem egy mély levegőt. 

-Lapos, és meleg padló - áldottam az eget, míg talpaim sajogtak. 

A telefon három hosszú sípolással jelezte, hogy Barnes száma nem elérhető, így a szemöldökömet ráncolva dobtam le a kistáskát a kanapéra. 

Semmi válasz. Se a hívásokra, sem az sms-re. 

Minden rendben? Nagy a csend. - küldtem el. 

A hűtőhöz sétálva kaptam ki a tejes dobozt. Terhes kívánósságok, vállalom. Egy bögrébe kiöntve kortyoltam bele a sima tejbe, míg e-mailjaimet lefrissítve néztem komoran, 

Semmi hír James Barnes felől. 

Aztán, döbbenten kaptam fel a fejem. 

Ha Natasha a városban császkált ma... Hol van Bucky?