-Oh istenem - bukott ki számon azonnal. 

-Ajjaj. - suttogta Stark. 

-Mit nem mondunk el nekem? - fűzte keresztbe a karjait, egyre idegesebben.

Meg fog ölni. 

-Sok sikert - vett egy mély levegőt Stark, megfogva vállam. - Én megyek. 

-Köszi - mosolyogtam rá, kissé sem takarva pánikoltságom, bátorítóan megszorítva kézfejét - holott nekem kellett volna a bátorítás. 

-Barnes - biccentett Tony, kikerülve a befeszült férfit. 

-Menj a fenébe, Stark. -hurrogta le a kék szemű, a másik pedig vigyorogva csukta be az ajtót. 

-Szia Buck. - nyeltem egy nagyot. 

-Ez még is mi a franc? - harsant rám dühösen. -Te Starkkal ütöd az időd? - kiáltott rám. 

-Nem, nem! - léptem közelebb hozzá azonnal. -Annyira sajnálom, Bucky. Nem az, amire gondolsz. - esküdtem. 

-Te emiatt az idióta miatt rázol le?

-Nem ráztalak le, esküszöm! Jönnöm kellett. - nyúltam a keze után, de nem engedett. -Barnes, bocsáss meg. El vagyok havazva. 

-El vagy havazva, arra ráérsz, hogy traccspartit tarts, de három emelettel feljebb már nem jutsz, igaz? - tárta ki a karjait hitetlenül. 

-Sajnálom. 

-Nem jöttél volna, igaz? - meredt rám. -Nem jöttél volna fel. Tudod jól, hogy itt vagyok, de Te... 

-Bucky, kérlek nyugodj meg - kezdtem. 

-Nyugodjak meg? Három napja koslatok utánad, te pedig egy hülye válaszra sem méltatsz még a mobilodon sem? - harsant rám.

Annyira igaza volt, de annyira nem így akartam. 

-Dolgoztam Bucky. Nagyon sajnálom. Kerestelek volna. - magyaráztam. 

Dühösen nézett rám. Szemei szinte felperzseltek. Esküszöm, az arcára volt írva az összes mód, hogyan nyírna ki egy másodperc alatt ha nem várnám a gyerekét. 

-Barnes, könyörgöm ne haragudj. - léptem közelebb hozzá. 

-Visszahívom Starkot. - lépett el tőlem. 

-Bucky, kérlek - léptem utána. 

-Starkhoz jöttél, nem? - horkantott fel. 

-De.

-Sok sikert hozzá. 

-Barnes beszéljük meg. 

-Dehogy, menj ahhoz az idiótához, úgy sem érsz rá. - ragadta meg a kilincset. 

-Ne beszélj így róla. 

Barnes megakadt. 

Döbbenten fordult meg. 

-Te és Stark? - kiáltott rám, szinte elhűlten. 

-Micsoda? - harsantam fel. 

-Te meg Stark? Komolyan? - lépett még hátrébb. 

-Jesszusom, Bucky, dehogy! - kaptam a szám elé a kezem. 

-Ezért véded? 

-Nem, Buck..

-Te Tony Starkkal... -emelte meg a hangját.

-Nem, Barnes, Nem! - tiltakoztam. -Hagyd abba! - nyúltam a keze után. 

-Mit véded? Az az ember egy... - kezdte. 

-Bucky, hallgass! - ragadtam meg arcát. 

-Rohanok utánad állandóan, egy hülye jelet sem adsz, mindenünk arról szól hogy Te mész, Én pedig nem győzlek utólérni, mert nem engedsz, erre ez... - vágott mindent a fejemhez. 

-Annyira sajnálom, de erről szó sincsen, esküszöm, hogy... - hebegtem. 

-Szó sincsen? Április óta... - harsogott. 

-Rosszul jött ki a lépés, kérlek James értsd meg - tördeltem az ujjaimat. 

-Oké. Mi bajod van? - tolt el magától. 

Elhallgattam. 

-Tessék? 

-Ha nem Stark - kezdte dühösen. -Akkor ötletem sincs. Mi bajod van, Raven?

-De nekem se... - kezdtem. 

-Nem érdekel. Mi bajod van? - szegte fel állát. 

Oh, olyan vonzó volt, de annyira de annyira mérges volt rám. 

Áh, minden egyes nap rájöttem, hogy miért estem teherbe. 

-Semmi. - nyeltem egy nagyot.

-Oké, mégegyszer. Mi bajod, Rainfield? - ismételte meg erélyesebben. 

-Semmi baj! - vágtam rá hangosan. 

Komoran nézett szemeimbe. 

-További szép napot, Raven - rántotta ki az ajtót, Én pedig elképedve meredtem távolodó alakja után. 

Az iroda székébe lehuppanva bámultan magam elé gondterhelten. 

Na ezt akartam elkerülni. 

Tenyereimbe temetve arcomat fújtam ki hangosan a levegőt. 

Miért, miért, miért?

A baj már csak az volt, hogy teljesen megértettem a férfi szemszögét. Eltűntem. Igaza volt. Bár az ötlet, hogy Tony Stark-kal hálok szimplán sértő volt - megértettem, hogy miért mondja. Tényleg eltűntem. Tényleg Stark miatt mentem. És tényleg nem látogattam volna meg Buckyt. Oh, te jó ég. 

Este az ágyamban csak a plafont bámultam. 

A hívás gombra csúszott az ujjam. 

-Szia, Én vagyok. - köszörültem meg a torkom. -Kérlek hívj vissza, ha ezt hallod. - mondtam. - És vigyázz magadra. - tettem hozzá, majd a hangpostát lerakva vettem egy mély levegőt. 

Oh, anyám, mibe kevertem magam? 

Viszont a tény, hogy Bucky magánélete még mindig veszélyben forgott - Reenah határtalan dolgokra képes, Bucky pedig eszméletlen sebezhető - még mindig megijesztett. De az, hogy tenni sem tudok ellene, mégjobban.