Miután James Buchanan Barnes nem jelent meg a mai időponton sem, így az irodában ülve a rose gold bőrkanapén masszíroztam a magassarkúba gyömöszölt bokámat.

Az élet nem áll meg.

Babám lesz, dolgoznom kell, az élet pedig nem áll meg. Főleg nem egy férfi miatt.

Új munka érkezett be, újabb interjúkat dobnak szét ma közöttünk. 

Reenah mintha nem is ismerne nézett át rajtam a konferencia sarkunkban, míg Deborah egy kedves mosolyt küldve felém várta, amíg mindenki letelepszik és kényelmesen elhelyezkedik a babzsákokban, fotelekben és kanapékon, esetleg a földön.

Larissza mellettem foglalt helyet, és matcha teájá kortyolgatta.

Az orvos meg sem vizsgált különösebben, egy új ultrahangot csinált, de el is küldött, mondva hogy Barnes is kell.

Oh, hát hogyne. Nekem is kellett volna. Nekem is szükségem volt Buckyra, jobban is mint akartam volna, de ez nem számít. Senkinek.

-Örülök, hogy mind itt vagytok - csapta össze a két kezét Deborah.

A nő göndör haját szabadon engedte rakoncátlankodni, és egy - ki lepődik meg - rose gold kosztüm szettben volt. Arany ékszerei csak úgy megvillantak a reggel kilenc órás nyári virító napsütésben.

-Hogy nem sül meg? - mormogta mellettem egy fekete hajú nő.

Ez egy felettébb ötletes kérdés. 

-Az előző számokban nagyon berobbantak az interjúk, leköröztük statisztikákban a Rhinestone-t  - mutogatott lapokat a kezében. -Az olvasók imádták, a Bosszúállók azóta is a toppon vannak - nézett körbe, Larissza pedig rám nézve szorította meg óvatosan a térdem, míg unottan forgattam meg a szemem. -Most celebekkel kell dolgoznunk.

-Celebek, mint például... - kezdte Reenah.

-Bármilyen híradós, színész. - mondta, majd egy köteg lapot az asztalra dobva intett. -Válasszátok ki akikkel dolgozni akartok. A hó végen van amit már meg akarok jelentetni.

-Két hét múlva szeptember. -nézett fel mellőlem döbbenten a lány.

-Pontosan. Iparkodjatok! - mondta, Én pedig előre hajolva húztam ki egy mappát. -Nem, nem! - szólt rám, Én pedig megrökönyödve néztem fel rá.

-Tessék?

-Neked más feladatod van.

Hagytam, hogy a kis elkerített iroda ajtaja csukódjon a hátam mögött.

Az élet megy tovább.

-Nincs jó előérzetem - tűrtem lejebb szoknyám alját.

-Nem kell miért félni.  - vont vállat.

-Kivételezel velem, mert terhes vagyok? - csatoltam el hajam hajtűmmel.

-Dehogy is - legyintett. - Csak sokkal jobb feladatom van neked.

-Én nem celeb interjúzok? - mutattam ráncolt szemöldökömmel a hátam mögé zavartan. -Nézd. Tudom, hogy sokat kell eljárnom orvoshoz, de meg tudom csinálni. Be tudom osztani az időmet - hebegtem.

-De. Celebet csinálsz -rendezgette iratait. -Nem is akárkit.

-Nem kell kivételezned velem. - nevettem fel.

-Csak te vagy érdemes a feladatra - kapta fel az aktaszerűen összerakott lapokat.

A szemöldökömet ráncolva helyeztem testsúlyom egyik lábamról a másikra.

Fogalmam sem lehetett, kire gondol. Nem vagyok otthon a celebek világában. Sőt, távol állok tőlük.

-Ne akadj ki - állt elém.

-Megijesztesz.

A lapot egy amolyan "A főnököd vagyok, nem ellenkezhetsz" vigyorral adta a kezembe, míg Én ködös tekintettel lapoztam fel azonnal a mappa tartalmát, és fagyott is meg kezem a mozdulat közepén. 

-Nem. - csaptam össze a lapokat a fejemet rázva.

-Itt nincs olyan, hogy nem Raven.

-Akkor sem - ráztam hevesen a fejem.

-Nem kérdés volt. Megcsinálod.

-Nem csinálom meg - nevettem fel hitetlenül. - Biztos nem. - meredtem újra a lapra.

-Miért nem? Talán múltatok van? - forgatta a szemeit.

-Igen, van. Ráadásul nem is kicsi. Nem csinálom meg Deborah. Válassz mást.

-Nem tetszik hogy ezt csinálod - tolta el kezem.

Csak azért sem fogadta el azt a fránya adatlapot.

-Nem érdekel. Nem csinálom meg! - nevettem fel hitetlenül újra.

-Az előző interjúnál is kivágtad a hisztid Raven. Nem gondolod, hogy a munkáddal játszol? - meredt rám.

-Nem hiszti. Ő nem is egy celeb! - hadonásztam a lappal. - Mi a francot akarsz tőle? - grimaszoltam.

-Az sem érdekel, ha titokban a férjed, vagy az apád. Meg fogod csinálni!

-Felejts el Deborah - ráztam hevesen a fejem. -Add másnak.

-Ebből annyi pénzt kaszálnál, hogy a terhességed...

-Nem érdekel - vágtam közbe.  -Nem csinálok vele semmit. Mást kell keresned - dobtam le a az aktát az asztalra.

A fehér lapon pedig feketében, nyomtatottan, komoly betűtípusban virított Anthony Edward Stark neve.