Luke szobája tele volt dobozokkal. Már két hete megérkeztek a szüleivel Canberrába, de azóta sem vette a fáradságot, hogy kiürítse őket, így rendetlenség honolt a helyiségben. Azonban Luke-ot ez a legkevésbé sem zavarta. Liz hiába kérlelte őt egész héten, hogy tegyen rendet a szobájában, a fia nem hallgatott rá. Ugyan, hiszen csak pár nyamvadt dobozról volt szó! Ha szüksége lesz valamire, akkor majd megkeresi. Különben is fontosabb dolgokkal kellett foglalkoznia.

Rengeteget csetelt Ashtonnal, szinte minden nap azt tervezgették, hogy mit fognak csinálni, ha majd találkoznak. Mindennek tökéletesnek kellett lennie, ezért az összes apróságon többször is átmentek, miközben mindkettőjüket majd' szétvette az izgalom a közeledő találka miatt.

Luke természetesen nem feledkezett meg a legjobb barátairól sem. Amint megérkezett az új házukba, küldött nekik egy üzenetet, hogy facetimozzanak.

– Haver, már most hiányzol! Michael még sírt is, miután felszálltatok a gépre– mondta Calum, de megbánta, mert a színes hajú barátja egy párnával arcon csapta.

– Nem is sírtam, ne hazudj, te seggfej!–kiabálta, miközben majdnem megfojtotta Calumot az említett párnával.

A szőke röhögve nézte őket, de sajgott a szíve, amiért nem lehet ott velük. Sebaj, gondolta magában, mindjárt leérettségizünk, aztán együtt megyünk majd főiskolára Sydney-ben, ahogy megbeszéltük. Ez egy kicsit enyhített a fájdalmán, és alig várta, hogy újra láthassa a legjobb barátait.

De még annál is jobban várta, hogy végre élőben láthassa Ashtont. Emlékezett arra, mikor ez még csak egy abszurd ötlet volt, hogy ők ketten tálkozzanak, viszont most tényleg meg fog történni. Luke számára ez hihetetlen volt. Elképesztő, hogy mennyi mindent történt vele fél év leforgása alatt. Mi lett volna, ha azon az estén nem Ashtont választja, és soha nem üzent volna neki? Luke biztos volt benne, hogy még mindig úgy viselkedne, mint azelőtt; egy nagyképű pöcs lenne, aki az emberek agyára megy, és nem képes önmaga lenni. Gondolatban feljegyezte, hogy személyesen is meg kell köszönnie Ashtonnak, amiért megváltoztatta őt.

Egyesek azt mondják nem jó, ha valaki miatt változol meg. Saját magad miatt kéne ezt tenned, de Luke szerint ez marhaság volt. Ashton motiválta őt, hogy egy jobb ember legyen, és önmagát adja. És Luke-nak tetszett az új énje, akárcsak Ashtonnak, ami boldogsággal töltötte el őt. Ha Ashtonnak tetszett, akkor nem számított más véleménye.

Mégis hogyan jutott el idáig? Mielőtt megismerte volna a szemüveges srácot, Luke-ot nem érdekelte, hogy találjon magának valakit. Évekig csak játszadozott az emberekkel, és el is hitte, hogy ez neki elég. Nem számítottak neki mások érzései, csakis magával törődött. Luke nem volt egy jó alak, mielőtt megismerte Ashtont, ezt beismeri. A bulizásnak és a piálásnak élt. A szülei barátai előtt természetesen fenntartotta a látszatot, miszerint ő egy szorgalmas, jól nevelt fiú, miközben Luke nem volt más, mint egy problémás tinédzser.

Ő tisztában volt ezzel. Ezért kezdett üzeneteket küldözgetni idegen embereknek. Azt hitte, majd talál valakit, aki a barátja lehet, és elmondhat neki mindent. Elég hülye ötlet, ez igaz. De hát az összes filmben és rajongók által írt történetben ez bejött, akkor Luke-nak miért ne sikerült volna? Hosszú ideig mindenki elküldte őt a fenébe, vagy egyáltalán nem válaszoltak. Aztán egy estén, pontban éjfélkor rámosolygott a szerencse, és egy ismeretlen visszaírt, aki nem rázta le őt. Ez az ismeretlen személy volt Ashton.

És Ashton teljesen megváltoztatta Luke-ot.

Ez először nem tetszett a szőke hajú srácnak. Olyan érzéseket tapasztalt, mint még soha. Észrevette magán, hogy mindig alig várja, hogy beszélhessen a másik fiúval. Egyre jobban aggódott érte, és mikor megtudta az igazságot, legszívesebben azon nyomban Sydney-be repült volna, hogy jól szétverje James képét. Felemésztette őt a tudat, hogy nem lehet ott Ashtonnal, és nem védheti meg őt. Lassan Ashton lett Luke életében a legfontosabb személy. Már csak egy lépésre volt attól, hogy belészeressen.

És ez is megtörtént. Luke először képtelen volt felfogni. Hiszen még soha nem találkoztak, ez lehetetlenség! De valahogy mégis, a hosszú, hajnalig tartó beszélgetések, a telefonhívások és hülyéskedések közben Luke beleszeretett Ashtonba. Ebbe a gyönyörű, de összetört srácba, akit lassan felemésztettek a démonjai, viszont Luke pont jókor bukkant fel, és megmentette őt.

* * *

– Luke, siess már, különben le fogod késni a vonatot! – kiabált Liz a földszintről.

– Azonnal megyek – üvöltötte vissza Luke, és még egy utolsó pillantást vetett a tükörképére.

Mint mindig, most is egy szűk fekete farmert vett fel, mely a térdénél el volt szakadva. A felsőtestére egy csíkos pólót húzott, a jobb karján pedig ott pihent a fekete bőrkabátja. A haja a szemébe lógott, ugyanis nem volt kedve felzselézni. Az utóbbi időben amúgy is legtöbbször így hordta. Az arca semlegesnek tűnt, de belül nagyon izgult. Ez elég nagy butaságnak tűnt, hiszen már fél éve ismerte Ashtont, szóval nem először fognak beszélgetni, mégis Luke úgy érezte, mintha ez lenne az első alkalom. Végül is ez valamennyire igaz volt. Képernyőn keresztül teljesen más minden, mint a valóságban.

– Menni fog, Luke – szólalt meg a srác még mindig a tükröt bámulva. – Csak ne cseszd el!

Ezután kisietett a szobából, és lebaktatott a lépcsőn. Már a bakancsait rángatta magára, amikor meglátta anyját, aki az ajtófélfának dőlve figyelte őt, és egy sejtelmes mosoly ült az arcán.

– Mi az? – kérdezte meg Luke miután felegyenesedett.

– Semmi, csak... Jó látni, hogy megint boldog vagy – vallotta be Liz csendesen.

A srác lesütötte a szemét a hallottak miatt. Tisztában volt vele, hogy milyen utálatosan viselkedett mielőtt megismerte volna Ashtont, miközbne semmi oka nem volt rá. Azzal is tisztában volt, hogy ez mennyire bántotta Lizt, így most bűntudatot érzett. Mielőtt elhagyta volna a házat, még odalépett az anyjához, és szorosan megölelte őt. Habár Liz csendben maradt, a fia érezte, hogy egyre nedvesebb a felsője.

– Most már tényleg ideje indulnod – mondta végül, miközben gyors mozdulatokkal a szemét törölgette.

Luke egy halvány mosolyt küldött felé, aztán sietős léptekkel az állomás felé indult. Tíz percen belül már egy vonatban ült, ami Sydney felé tartott. Mivel az út több óráig tartott, Luke előhúzta a telefonját, hogy üzenjen vele Ashtonnak.

luciferhemmo: már a vonaton vagyok :-)

mychemicalashton: szuper ^^

luciferhemmo: izgulsz?

mychemicalashton: az előbb hánytam

mychemicalashton: lol, dehogy, ez csak egy vicc volt

luciferhemmo: tényleg csak viccelsz?

mychemicalashton: ... nem

luciferhemmo: ashton :-( próbálj megnyugodni, oké? minden rendben lesz

luciferhemmo: ígérem, hogy nem foglak elrabolni és megerőszakolni

mychemicalashton: kösz, most megkönnyebbültem

luciferhemmo: miért érzem úgy, hogy ezt szarkasztikusan gondoltad

mychemicalashton: mert úgy gondoltam

luciferhemmo: akkor haha, nagyon vicces vagy

mychemicalashton: akárcsak te :p

luciferhemmo: ne bánts :-(

mychemicalashton: soha nem bántanálak

luciferhemmo: tudom :-)

mychemicalashton: el kell mennem készülődni

luciferhemmo: ashton, még 2 és fél óra amíg odaérek

mychemicalashton: tudod meddig tart kivasalni a hajam???

luciferhemmo: ne vasald ki

mychemicalashton: miért?

luciferhemmo: jobban szeretem, ha göndör marad

mychemicalashton: de akkor tiszta kócos vagyok :(

luciferhemmo: nem, jól nézel ki

luciferhemmo: szóval kééééééérlek, ne csinálj vele semmit

mychemicalashton: nem tudom, luke

luciferhemmo: naaa, a kedvemért?

mychemicalashton: uh, rendben

luciferhemmo: köszönöm ^^

mychemicalashton: de még mindig fel kell öltöznöm, szóval megyek

luciferhemmo: oké, találkozunk a kávézóban

mychemicalashton: alig várom :)

Luke egy bugyuta mosollyal az arcán a zsebébe süllyesztette a készüléket, és kinézett az ablakon, míg a fejében azt számolta, hogy mennyi idő múlva fog végre megérkezni Sydney-be.

* * *

Luke rengeteg embernek ment neki, míg elért az állomás kijáratáig. Az Ashtontól kapott utasításokat követve elindult, hogy megkeresse a kávézót, ahol találkozni fognak. Mindössze tizenöt percet kellett sétálnia, mikor megpillantotta a világító feliratot: Bondie Cafe. Mosolyogva belépett az üzletbe. Az ajtó nyitódását csilingelés követte, így sok szempár Luke felé fordult. Ő nem törődve velük lehuppant egy ablak melletti asztalhoz, és idegesen dobolt az ujjaival. Ashton nem érkezett meg, de ez nem jelentett semmit. Biztosan késik, gondolta.

Tíz perc elteltével egy pincérnő lépett oda a szőke sráchoz, hogy felvegye a rendelését. Luke nem akart semmit rendelni, amíg Ashton meg nem érkezik, de úgy érezte, hogy még egy ideig várnia kell majd, így megkérte a fiatal pincérnőt, hogy hozzon neki egy cappuccinot (Luke nem igazán szerette a kávét).

Ashton húsz perc múlva sem érkezett meg. Semmi baj, lehet épp dugóba került, nyugtatta magát Luke. Viszont mikor háromnegyed órán belül sem jelent meg a fiú, a szőke srác kezdett elbizonytalanodni. Akárhányszor meghallotta az ajtó felett lévő csengőt, azonnal odakapta a fejét, de minden alkalommal csalódnia kellett, mert egyszer sem Ashton lépett be.

Amikor a pincérnő újra megjelent az asztalánál (ekkor már egy órája ott ült), Luke egyre kínosabban érezte magát. Rendelt magának egy újabb italt, miközben a mobilját bámulta. Legalább tizenöt üzenetet küldött a másik fiúnak, azonban ő egyikre sem válaszolt. Mi van, ha valami baja esett? Ha James bántotta őt? Vagy valaki útközben megtámadta? Minél tovább ült ott a kávézóban, Luke annál elkeseredettebb és idegesebb lett. Talán Ashton csak felültette őt, és valahol most jót röhög rajta? Az képtelenség, Ashton nem tenne ilyet, bizonygatta tulajdonképpen saját magának. De tényleg nem tenne ilyet?

Két óra várakozás után, mikor már sikerült elhatároznia magát, és éppen távozni készült, a telefonja jelezte, hogy üzenete érkezett. Örömmel nyitotta meg, ugyanis biztos volt benne, hogy Ashtontól jött, de mikor elolvasta az üzenet tartalmát, az öröme azonnal elillant.

mychemicalashton: jól figyelj most, luke! soha többé nem akarok beszélni veled. elegem van belőled, és abból, hogy mindenbe beleütöd az orrod. szép tőled, hogy érdeklődsz felőlem, de már torkig vagyok vele. az életem jó volt, amíg meg nem ismertelek téged. szóval ne keress többet.

luciferhemmo: ashton, mi történt?

mychemicalashton: nem történt semmi, csak rájöttem, hogy nincs szükségem rád. most pedig hagyj végre békén

Luke alig bírta elhinni, hogy igaz, amit lát? Mégis mi történt Ashtonnal? Miért nem akar többé vele beszélni? És mit értett azalatt, hogy többé nincs szüksége rá? Luke próbált tisztán gondolkozni, és megérteni, hogy mi folyik körülötte, de akkora már annyira elkeseredett és dühös volt, hogy képtelen lett volna megnyugodni, így gondolkodás nélkül válaszolt Ashton üzenetére.

luciferhemmo: rendben, megteszem, ha ezt akarod. viszont belegondoltál abba, hogy ki volt az a személy, aki segíteni próbált? aki mindig ott volt számodra? aki meghallgatott, tanácsokat adott, és tartotta benned a lelket? én voltam az! fogalmam sincs mi történt veled, de ha te képes vagy mindezt csak úgy elfelejteni, akkor én is.

mychemicalashton: bla, bla, ne légy már ennyire szánalmas

luciferhemmo: te egyáltalán nem az a srác vagy, akit megismertem és megkedveltem

mychemicalashton: az emberek nem mindig olyanok, mint amilyennek gondoljuk őket

luciferhemmo: igazad van

luciferhemmo: és ashton

luciferhemmo: végeztem veled

luciferhemmo: örökre

-

dUN DUN DUUUUUN

fú, sokáig tartott ezt megírni :D hogy tetszett? szerintetek mi történt Ashtonnal? és mit gondoltok, mi lesz majd ezután? kiváncsi vagyok a véleményetekre, szóval bátran kommenteljetek, és szavazzatok, ha tetszett! :)