Amikor a költöztetők az utolsó dobozt is kipakolták, beültek az autójukba, és elhajtottak, ezzel magukra hagyva a négy fiút, hogy egyedül cipeljék fel azt a sok holmit a negyedik emeletre.

- Nem hagyhatnánk itt ezeket? Majd valaki más felviszi őket - nyafogott Michael, miközben az egyik dobozt rugdosta fekete tornacipőbe bújtatott lábával.

- Ez egy remek ötlet, Mike! Szívesen megnézném, hogy mihez kezdenél, ha pár hajléktalanal az alsógatyáid között turkálna - vágta rá szarkasztikusan Luke, mire a színes hajú barátja elvörösödve lehajtotta a fejét, és érthetetlen szavakat motyogott az orra alatt, amit talán jobb, hogy senki nem hallott.

Ashton mosolyogva nézett fel a barátjára, aki átkarolta a vállát, és megcsókolta őt, mire az alacsonyabb kuncogni kezdett, s a mellkasába temette az arcát. Amikor Luke a másik két fiú felé pillantott, mindketten hányást imitáltak.

- Esküszöm, ha így fogtok mindig viselkedni, akkor kidobunk a lakásból - mondta Calum, és megragadott egy dobozt.

- Hé, mi is fizetjük a lakbért, szóval nem dobhattok ki - kérte ki magának a szőke srác. - És ne tegyetek úgy, mintha ti nem ezt csinálnátok - jegyezte meg, azonban mikor a két srác döbbenten bámult rá, Luke megforgatta a szemét. - Jaj, ne csináljátok már! Nem éppen ti vagytok a legjobb színészek. Még a vak is látja, hogy együtt vagytok, ugye, Ash?

- Abszolút - bólintott, aztán vigyorogva figyelte, ahogy Calum és Michael továbbra is hápogva ácsorgott előttük. Mindketten a szavakat keresték, végül Michael találta meg először a hangját.

- De mi nem vagyunk együtt!

- Én pedig nem vagyok meleg - mondta szemforgatva Luke amolyan "aha, persze" hangnemben, aztán ő is kezébe kapott egy dobozt. - Ha majd végre megmozdultok onnan, akkor segíthetnétek! - szólt vissza a válla felett, majd megindult az új lakásuk felé.

Ashton visszafojtott nevetéssel nézett a lakótársaira, majd megutánozta Luke mozdulatait, és ő is besétált az épületbe. Amikor már a második emeleten járt, hallotta Luke lépteit, aki pár másodperc múlva meg is jelent előtte. Kivette a kezéből a nehéz dobozt, miközben egy gyors csókot nyomott a szájára, egy kacsintás kíséretében megfordult, aztán felsietett. És lehet, hogy Ashton egy kicsit sokáig bámulta a fekete póló alatt megfeszülő izmokat, de hé, Luke a pasija, szóval megteheti.

Mikor a göndör hajú fiú lement egy újabb dobozért, Calum és Michael is csatlakozott hozzá. Mire az összes holmit felvitték, mindannyian lihegtek. A következő programjuk az lett volna, hogy kipakolnak, de ez valahogy nem jött össze, mert mind a négy fiú letelepedett a kanapéra, és nem volt hajlandó megmozdulni. Amikor Michael kijelentette, hogy már dél van, eldöntötték, hogy pizzát fognak rendelni, így a pakolás továbbra is elmaradt.

Miután megérkezett a három pizza (mert egy mégis hogyan lenne elég?!) átvonultak a konyhába, hogy ott fogyasszák el. Ashton tanácsolta ezt, ugyanis nem állt szándékában az új kanapét sikálni, ha valamelyikük összepiszkolta volna. És jól tették, mert a nyugodt ebédből egy kaja csata lett. Luke esküdözött, hogy nem szándékosan ketchupozta össze Michael kezét, azonban ő nem hitt neki, ezért megragadta a ketchupot tartalmazó üveget, és egy nagy adag piros mártás azonnal a pólóján landolt.

A színes hajú kihívóan nézett a legjobb barátjára, aki gyilkos tekintettel méregette őt, majd megragadott egy szelet pizzát, és az arcába dobta. Ezután elszabadult a pokol. Calum is beszállt a csatába, ő reszelt sajttal dobált mindenkit, miközben Ashton próbálta túl kiabálni a három fiút, azonban mikor őt is arcon találta egy pizza szelet, ő sem tartózkodott tovább a kaja dobálástól.

A konyha a kaja csata után nem nézett ki éppen a legszebben. Miután mindnyájan átöltöztek, neki láttak az étel maradékok eltakarításához. Miután a helyiségben újra tisztaság honolt, úgy döntöttek, hogy elkezdenek kipakolni. A lakás nem volt óriási, de a négy fiúnak megfelelt. Két hálószobából, egy nappaliból és egy konyhával összekötött étkezőből állt. Elég nagy összeget elkértek a lakbérért, azonban mind a négy fiú talált magának egy állást a nyár folyamán, így ezt is meg tudták oldani.

Ashton először félt az összeköltözéstől. Nem akarta magára hagyni az anyukáját, és Luke barátait sem ismerte. Azonban Anne Marie elbeszélgetett erről a fiával, biztosította arról, hogy ő egyedül is boldogulni fog, és nem a világ végére költözik, hanem csak a város másik felébe. Aztán Calum és Michael is megérkezett augusztus végén. Az, hogy Ashton ideges volt a találkozás előtt még enyhe kifejezés volt. Viszont mikor a két fiú köszönésképpen megölelte őt, már nem aggódott. Tudta, hogy Luke-nak fontos volt, hogy jól kijöjjön a legjobb barátaival, ezért igyekezett háttérba szorítani a félelmeit, és komolyan megpróbált velük barátkozni.

Úgy gondolta, hogy kitett magáért, mert Calum és Michael úgy viselkedtek vele, mintha legalább olyan régen ismerték volna őt, mint Luke-ot.

A dobozok nagy része estére már kiürült. Mindannyian elfáradtak, ezért azt látták jónak, ha holnap folytatják a berendezkedést. A lakótömbjük mögött egy zöld terület foglalt helyet, ahova még régen székeket és padokat hoztak, a gyerekek számára pedig egy kisebb játszóteret is biztosítottak, így olyan volt, mint egy park. Luke és a két legjobb barátja előre mentek, míg Ashton forró csokit készített, majd keresett pár pokrócot, aztán egy tálcára helyezte az italokat, s a többiek után ment.

Letelepedett melléjük, magára terítette az egyik pokrócot, s miközben a meleg italt kortyolgatta a barátai beszélgetését hallgatta. Néha felnevetett, vagy hozzászólt a beszélgetéshez, miközben mindvégig Luke mellkasának volt dőlve, aki az egyik karját védelmezően köré fonta.

Miután elfogyott a forró csokija, csendesen figyelt mindenkit. Soha nem gondolta, hogy lesznek majd barátai. És hirtelen lett neki három is. Az egyik közülök pedig a párja volt. Ha egy éve valaki ezt mondta volna neki, akkor kinevette volna őt. Vagy csak még depressziósabb lett volna tőle, mert annyira valószínűtlennek tűnt ez a feltételezés. De most csak körbe kellett néznie, és minden, amiről azt hitte, hogy lehetetlen, mégis igaz volt. Néha a sötétebb pillanatokban Ashton fejében felmerül, hogy mi van ha ez az egész csak álom? Vagy csak egy gonosz vicc, és Luke el fogja őt hagyni? Azonban mikor a szőke fiúra néz, aki a lehető legszerelmesebb pillantásával bámul rá, akkor tudja, hogy ez nem fog megtörténni.

Az említett srác most is így nézett rá, mikor felé fordult.

- Min gondolkozol? - kérdezte meg suttogva.

- Nem fontos - csóválta meg a fejét. - Nagyon szeretlek, ugye tudod? - nézett fel rá nagy szemekkel, amiből őszinteség sugárzott.

- Tudom - felelte Luke mosolyogva. - És én még annál is jobban szeretlek - mondta csendesen, majd hagyta, hogy Ashton megint a mellkasára hajtsa a fejét, majd beletúrt a hajába, miközben mindketten az eget bámulták, amely tele volt csillagokkal.

És végre mindketten boldogok voltak.

The End

Hű, el sem hiszem, hogy vége van! A For Long óta ez az első befejezett sztorim. :D Kicsit gyorsabban kellene írnom és nem kellene minden könyvemet leszednem.

Akik olvasták, remélem meg vannak elégedve a befejezéssel (sajnálom, még mindig nem tudok epilógust írni). Nem is írok most többet, a köszönetnyilvánításban majd mindent elmondok. :)