- A francba... - motyogta Samerah halkan, mikor az a szemkötős figura egyszer csak előtoppant valahonnan.

- Mi az? - nézett rá Loki kérdően, és egy kicsit aggódva is. - Sameh, mi a baj?

A lány azonban nem válaszolt, csak a fejét rázta. Egy percig feszülten figyelte Craine-t és az idegen férfit, azután egy hirtelen mozdulattal megpróbált felállni - de nem sikerült neki. Szinte nyomban megszédült és talán össze is esett volna, ha Loki elővigyázatosan derékon nem kapja és vissza nem húzza maga mellé a padra.

- Sam? - fordult feléjük rögtön az idegen, szemlátomást valóban aggódva a lány miatt. - Minden rendben? - és már indult is volna feléjük, de Craine egy lépéssel az útját állta.

- Sam. - szólt hátra a válla fölött a lánynak. - A kocsiba. Most.

Nem mondta ki ugyan hangosan, de Loki érezte, hogy ez az utasítás egyben neki is szólt. Természetesen ösztönösen lázadozni is kezdett a gondolat ellen, hiszen esze ágában sem volt hagyni vagy tűrni, hogy Craine őt is csak így ugráltassa. Samerah azonban engedelmesen felkelt mellőle, és így neki sem volt más választása, minthogy kövesse. Különösen mert, a lány láthatóan még mindig szédült, a legkevésbé sem tűnt olyan állapotban lévőnek, hogy az utat a kocsiig egyedül megtegye. Alig karolta azonban át támogatóan újra, mikor hirtelen valami nagyon különös érzés fogta el. Egy pillanatra határozottan azt érezte... nem is, inkább tudta! Nagyon furcsa volt, és egyáltalán nem értette, hogyan, de valamiért egyszerre biztosan tudta, hogy Craine ezzel a paranccsal most nem csak Samerah-t akarta megvédeni. Hanem őt is! Nem csak a lánytól akarta ezt a szemkötős fazont olyan elszántan távol tartani - hanem egyúttal, tőle is! De nem értette, miért... Nem érzékelt ártó szándékot felőle, sőt sokkal inkább úgy tűnt neki, mintha tényleg, őszintén aggódna Samerah-ért.

- Sam, jól vagy? - kérdezte az idegen ekkor újra, és megint feléjük indult volna, Craine dühös kirohanása azonban megállította.

- Nem! Nincs jól! - csattant fel a férfi hirtelen, mérgesen, továbbra is eltökélten a másik útjában állva. - Egyáltalán nincs jól! Megsérült, mert a maguk elszabadult pincsikutyáit kellett hajkurásznunk! Már megint a tudtunk nélkül használt fel minket, Fury! Megint mi takarítottunk maguk után!

- Ez azért így egy kicsit erős, Jonny... - emelte fel a kezét védekezően a férfi. - Eszem ágában sem volt... felhasználni titeket, ahogy mondtad, de...

- Maga küldte hozzám Danny-t? - vágott közbe türelmetlenül Craine.

- Nem közvetlenül. - válaszolta Fury megfontoltan.

- De közvetve, igen?

- Tudod jól, hogy milyen... semmirevaló tud lenni a rendőrség egy ilyen ügyben. Olyanok kezébe kellett kerülnie, akik kellőképpen nyitottak, akik nem akadnak fenn a furcsaságokon és akik értik is a dolgukat. De személyesen azért mégsem kérhettem a segítségedet, nem igaz? Valószínűleg az Intézet ajtaján sem jutottam volna be...

- Ezt csakis saját magának, meg a kis... bandájának köszönheti. Szóval, nem vállalta fel a rizikót, hogy esetleg elhajtom, ezért inkább bepalizta a szerepre Danny-t?

- Ez megint erős egy kicsit... - sóhajtott Fury türelmesen. - Én inkább úgy fogalmaznék, hogy... Nos, volt némi ráhatásom arra, hogy melyik nyomozó kapja meg az ügyet. És biztos voltam benne, hogy Abeelard első útja hozzád vezet majd, amint kibogozta az összefüggéseket.

- De azt már nem tudhatta, hogy nem küldöm-e el őt is.

- Nem, azt valóban nem. De nem is benned bíztam igazán ebben a kérdésben...

Azzal megint Samerah felé fordult, de a lány gondosan ügyelt, hogy ne nézzen rá. Loki ezt is meglehetősen furcsának találta. Akárcsak a Craine hangjában csendülő fenyegetést, mikor a férfi újra megszólalt.

- Ne menjen a közelébe, Fury!

- Csak segíteni szeretnék, Jonny. Lehet, hogy komoly orvosi ellátás kell neki...

- Arra itt vagyok én. - szólt közbe most Reese, szintén a férfi útjába állva. - Nincs szükségünk sem a maga, sem a S.H.I.E.L.D. támogatására.

- Nem könnyítitek meg a dolgomat... - sóhajtott Fury megint.

- Nem is áll szándékomban megkönnyíteni!

- Nem akarom őt bántani, Jonny. Akár hiszed, akár nem, de tényleg csak segíteni szeretnék. Sosem akartam rosszat neki...

- De azért ellopatta a S.H.I.E.L.D. számára az adatait!

- Az nem én voltam, fiam. - hagyta el újra egy nehéz sóhaj a férfi ajkát, mintha csak egy különösen makacs gyereknek kellett volna valamit elmagyaráznia. - Nem tudtam, mire készülnek. Fogalmam sem volt róla, hogy az Igazgatótanács be akar törni az Intézetbe. Ahogy azt sem tudtam... igazából, a mai napig sem tudom, hogy honnan szereztek tudomást róla. Apáddal együtt én is mindig azon igyekeztem, hogy titokban tartsuk, valójában micsoda.

A beszélgetés többi részét Loki már nem hallotta. Túlságosan is lefoglalta Samerah. Számított rá, hogy a lány legyengül majd a támadás hatására, de arra nem gondolt, hogy ennyire rosszul fogja viselni. Jártányi ereje is alig volt és ő komolyan kezdett attól tartani, hogy a végén még kénytelen lesz a karjában vinni. Szerencsére azonban Reese mellettük termett, és ketten együtt már gond nélkül eltámogatták Samerah-t az utolsó pár méteren.

- Kutyául nézel ki Samy... - jegyezte meg a szöszi lány fejcsóválva, miután besegítették Samerah-t a kocsiba.

- Jól vagyok, Ree. - mondta Samerah bágyadtan. - Ne aggódj... Nincs semmi bajom. Csak valahogy... nagyon fázom...

Reese egy percig töprengve nézte a lányt, majd letérdelt elé, és óvatosan a kezébe fogta a kezét.

- Jéghideg... - mormolta halkan, majd hirtelen felállt, és hátat fordítva nekik, kinyitotta az egyik felső, beépített szekrényke ajtaját. Kicsi, lapos, ezüstszínű üveget vett elő belőle, és Samerah-nak nyújtotta.

- Nem, Ree! - rázta a fejét a lány tiltakozóan. - Nem akarok inni...

- Attól tartok, ez most nem kívánságműsor, Samy. - nézett rá szigorúan Reese. - Valahogy fel kell melegítenünk, méghozzá gyorsan. Gyerünk igyál, rajta...

A lány azonban még mindig húzódozott, és nem akarta elvenni az üveget. Végül is aztán, Loki tette meg ezt helyette.

- Bízd csak rám Ree. - mondta nyugodtan, a flaskáért nyúlva.

Reese talán először ellenkezni akart volna vele, de nem maradt rá ideje, mert odakintről Jon máris kiabált érte.

- Reese! Hozd a kamerát! Meg a táskát is! Dokumentálnunk kell, amit lehet, mielőtt még ezek mindent eltüntetnének...

Reese erre csak sóhajtva megcsóválta a fejét, Loki kezébe nyomta az üveget, majd előrángatott a számítógépes pult alól egy nagy alakú, fekete táskát, felkapta az asztalról az emlegetett kamerát is, és egy utolsó, aggódó pillantást vetve Samerah-ra, elhagyta a furgont.

- Rajta, Sameh... - szólalt meg Loki szinte nyomban, alighogy a szöszi lány kilépett az ajtón, és letekerve a flaskáról a kis fémkupakot, Samerah ajkához tartotta az üveget. - Csak egy kortyot. A kedvemért... - unszolta szelíden. - Akármi is van benne, annyira csak nem lehet rossz.

- Nekem azért elég rossz... - sóhajtott a lány egy kis fintor kíséretében, majd egy fáradt mosollyal Lokira nézett. - Különben is, nem azt ígérted egyszer, hogy nem hogy nem próbálsz leitatni többet?

- De, azt. - ismerte be Loki elvigyorodva. - Viszont, ez most egy kivételes eset. Na, rajta édes, kérlek...

Samerah megadóan újra felsóhajtott, és feladva az ellenkezést engedelmesen hagyta, hogy Loki megitassa.

- Látod? - simította meg a haját a herceg gyöngéden. - Nem is volt olyan rossz...

- Te aztán csak tudod... - fintorodott el újból Samerah. - Majd akkor beszélj, ha neked kell meginnod.

Loki erre csak megint elvigyorodott, majd egyszerűen fogta magát és ő is meghúzta az üveget. Egy pillanattal később pedig az ő arcán is ugyanaz a kelletlen kis fintor jelent meg.

- Na jó, igazad van. - mondta. - Ez tényleg pocsék.

Minden túlzás nélkül jelentette ezt ki, ilyen keserű förmedvénnyel ugyanis, mint ez, korábban még sosem nem találkozott. Nagyon-nagyon keserű volt. És nagyon erős is, ráadásul. Valamilyen gyógynövénylikőrnek tippelte volna, de hogy mitől volt ilyen borzasztóan rossz íze... Viszont kétségkívül hatásos volt. Alig nyelte le azt az egy kis kortyot, máris érezte, hogy kezd átmelegedni tőle, pedig ő korábban sem fázott. Akkor pedig, nyilván Samerah-nál is hatásosnak kellett lennie, bár a kezét még mindig nagyon hidegnek érezte...

- De azért, ismerjük el Sameh, - csókolta homlokon a lányt gyöngéden. - hogy közel sem olyan rossz, mint az a lötty, amivel engem itattok minden reggel. Egyébként is, te mióta vagy ilyen kényes az alkoholra? Volt idő, amikor bármit megittál, amit eléd tettek, és bárkit az asztal alá tudtál volna inni, talán még engem is, ha hagytam volna... Most meg bele vagy halva egyetlen kis kortyba?

- Az, hogy nem akarok az asztal alá inni senkit, még nem jelenti, hogy nem is tudnék. - nevette el magát Samerah halkan, Loki vállához bújva. - De azok az idők elmúltak, hercegem. És egy ideje már... valamiért nem akaródzik meginnom semmit, ami akár csak egy kicsit is erősebb...

- Ez meg még ráadásul ízre is förtelmes, értem... - jegyezte meg Loki mintegy mellékesen, mire Samerah azon a bágyadt, fáradt hangon megint felnevetett, és még szorosabban hozzábújt. - De akármilyen pocsék is, azért egy kicsit igazán ihatnál belőle még. - puszilta meg a homlokát Loki finoman újra. - Még mindig hidegek az ujjaid, szerintem az az egy korty nem volt elég...

- Nem fogsz nekem békét hagyni, ugye? - kérdezte Samerah egy bosszús kis sóhajjal.

- Nem bizony. - helyeselt Loki egyszerűen és a lány kezébe nyomta az üveget. Samerah megint sóhajtott egyet, de nem vitatkozott. Engedelmesen ivott még egy kortyot, majd visszaadta a kis palackot.

- Ez volt az utolsó. - közölte, egy kissé rekedten. - Többre nem tudsz rávenni, akármit is csinálsz...

- Rendben. - nyomott el Loki egy mosolyt a szája sarkában. - Akkor most egy kicsit nyugton hagylak. De később azért lesz néhány dolog, amiről el kell beszélgetnünk, remélem tudod...

Samerah bólintott egy aprót, de nem válaszolt, csak csendben újra Loki karjába bújt. Némán ücsörögtek egymás mellett, összebújva, sokáig, míg arra vártak, hogy Reese és Jon is visszajöjjenek. Loki a gondolataiba merülve dörzsölgette finoman Samerah kezeit, így próbálva hamarabb felmelegíteni őket, közben pedig akaratlanul is megfigyelt, és feltérképezett maga körül mindent. A kívülről egyszerű, jellegtelen, fekete kisbuszt belülről teljesen átalakították, egy tökéletesen felszerelt és tökéletesen komfortos mobil-megfigyelőállomást varázsolva belőle. Volt egy olyan érzése, hogy a munka nagy részét Reese végezte, a berendezésen ugyanis egyértelműen észrevehető volt a lány keze nyoma. És nem csak a műszaki oldalon... A külső kamerák még mindig működtek, akárcsak a monitorok, amelyekre az adásuk érkezett, így tökéletesen nyomon tudták követni az odakint zajló eseményeket, láthattak és hallhattak mindent.

- Újabban a S.H.I.E.L.D. már vámpírokat is futtat? - kérdezte éppen fennhangon Reese, miközben lehajolt a halott sráchoz, hogy mintákat vegyen.

- Reese, ne kezd megint, kérlek... - nézett fel Craine bosszúsan a helyszíni fotók elkészítéséből. - Mondtam, hogy vámpírok nincsenek.

- Szemfogak? - nézett vissza rá Reese erre, egy pimasz kis vigyorral, mire a férfi csak sóhajtva megrázta a fejét.

- Az semmit nem jelent. - mondta, a kamera gombjait babrálva. - Talán csak... Nem tudom, valamilyen genetikai módosulás lehet.

- A másikkal mi a terv? Azzal, amelyik még életben van?

- Miért tőlem kérdezed?

- Hát, végül is, mi kaptuk el. Itt meg csak nem hagyhatjuk ugye...

- Reese! Nem!

- Mit nem? - nézett fel megint a szöszi lány, tökéletesen ártatlan képet vágva. - Még nem is mondtam semmit sem.

- Tudom, hogy mi jár a fejedben, de nem! Felejtsd el!

- De akkor mi lesz a...?

- Nem a mi dolgunk. Majd a S.H.I.E.L.D. szépen elintézi, végül is, az ő saruk.

- Nem igazán. - szólt közbe Fury nyugodtan, a szőke srácot vizsgálgatva, mire Reese nyomban diadalmasan elvigyorodott megint.

- Látod? Megmondtam. Mi kaptuk el, tehát a mi dolgunk. Akkor, hazavihetem?

- Kizárt!

- De Jonny!

- Megmondtam, nem! Egyébként sem vagyunk őrizetbevételre berendezkedve...

- Arra nincs is szükségetek Jonny. - szólalt meg most Fury megint. - Mi fogjuk őket bevinni.

- A hullát is? - kérdezte Craine, összehúzott szemmel.

- Természetesen.

- Miért? Azt mondta, nem a maguk dolga, akkor miért takarítja el őket a S.H.I.E.L.D. mégis?

- Csak azt mondtam, nem egészen a mi sarunk, ami igaz is. - mondta Fury megfontoltan, felegyenesedve a még mindig eszméletlenül a földön heverő foglyuk mellől. - De attól még, nagyon is a mi dolgunk.

- Ezt egy kicsit bővebben is elmagyarázhatná...

- Örömmel. - bólintott rá Fury készségesen. - Akár elhiszed nekem Jonny, akár nem, de az a helyzet, hogy ezek ketten nem a S.H.I.E.L.D. elszabadult pincsikutyái, ahogy azt voltál szíves olyan szellemesen megjegyezni. Nincs semmi közünk hozzájuk. Legalábbis abban az értelemben nincs, ahogyan azt te gondolod. Nem tartoznak az ellenőrzésünk alá, és nem mi felügyeltük őket, de...

- De? - kérdezte Craine, elkattintva egy újabb fotót.

- De azért, tudtunk róluk. Tudtuk, hogy itt vannak, azt is, hogy hová... tartoznak, figyeltük is őket egy ideig, de mivel soha semmi gyanúsat nem tudtunk elcsípni, így aztán végül is, nem léptünk. Nem tettünk semmit. Így abban, hogy most rászabadultak a városra, mi is hibásak vagyunk. Nem is kicsit...

- Felelősségvállalás? - nézett Craine most Fury-ra meglepetten, felvont szemöldökkel. - Ez új, eddig nem igazán fárasztották magukat ilyesmivel.

- Nem gondolod, hogy egy kicsit túl keményen ítéled meg a céget?

- Nem. Csakis maguknak köszönhetik, hogy ez lett róluk a véleményem.

- Jonny...

- Betörés, kémkedés, hazugságok, ellopott kutatási anyagok és személyes adatok, folyamatos lehallgatások és megfigyelések, amikről évekig még csak nem is tudtunk... Soroljam tovább, Fury?

- Felesleges. - intett a S.H.I.E.L.D. vezetője fáradtan. - Egyszer már mindet a fejemre olvastad. És most is csak azt mondhatom neked, amit akkor mondtam. Ha tudtam volna, megakadályoztam volna. Mindig, csak védeni próbáltam őt, és benneteket. És azóta is, ahol csak tudom, ezt teszem...

Fury elhallgatott, és sokáig Craine sem szólalt meg. Reese is, csak csendben tett-vett mellettük, a munkáját végezve. Loki még a monitoron keresztül figyelve is érezni vélte közöttük a feszültséget. Megint, egy olyan mozzanat a történetben, amit nem értett... Egyre csak gyűlt ez a lista, és most már komolyan elhatározta magában, hogy el fog beszélgetni Samerah-val róla.

- Ne emlegessük fel folyton a múltat, Jonny... - törte meg Fury a csendet egyszer csak odakint. - Semmi értelme, már úgysem tudunk rajta változtatni. És nincs már sok időnk. Az Egység hamarosan itt lesz, hogy eltakarítsa a nyomokat. Összeszedtetek mindent, amire szükségetek van?

- Azt hiszem... - mondta Craine, néhány utolsó fotót ellőve. - Reese?

- Megvan minden. - csattintotta be a szöszi lány a táskáját. - Még a sebet kell majd kicsit alaposabban megvizsgálnom Samy nyakán. De az már otthon is ráér.

- Jól van. - bólintott Craine. - Akkor itt befejeztük. Mehetünk.

Már el is indultak volna a kocsi felé, mikor Fury, mintha csak épp most jutott volna eszébe valami, utánuk szólt.

- Csak még egy kérdés, Jonny! Sam végül is... elvállalta az a fellépést, amit Vincent ajánlott neki?

- Fellépés? - nézett Loki kérdően Samerah-ra, a lány azonban nem felelt, csak a fejét rázta meg fáradtan.

- Honnan tudja...?! - fordult vissza Craine megrökönyödve. - Mindegy, ne válaszoljon...

- Komolyan kérdeztem, Jonny. Elvállalta?

- Nem, még nem adtunk választ. Miért...?

- Nagyon vigyázzatok vele. - mondta Fury komolyan. - Nem véletlenül érdeklődik annyira utánatok.

- Mit akar ezzel mondani?

- Csak azt, hogy vigyázzatok. Semmi mást. Mást nem is mondhatok, egyelőre.

Craine hallgatva nézett egy darabig a másik férfira, mintha mérlegelne.

- Az imént azt mondta, a S.H.I.E.L.D. már azelőtt is tudott erről a két fickóról, hogy a támadások elkezdődtek volna. - szólalt meg aztán újra, minden szót gondosan megválogatva. - És hogy azt is tudják, kihez tartoznak. Van ennek valami köze Vincenthez? Vagy a maga figyelmeztetéséhez?

A kérdésére azonban nem kapott választ. Talán csak ideje nem volt már rá Fury-nak, hogy feleljen neki, talán nem is akart. Akárhogy is, de következő pillanatban gépkocsihangok törték meg hirtelen az éjszakai csöndet, majd a parkhoz vezető utcában három, az övékhez szinte a megtévesztésig hasonlító fekete furgon jelent meg.

- Menjetek. - mondta a férfi Craine-nek, miután egy gyors pillantást vetett a közeledő járművekre. - Jobb lesz, ha nem találnak itt benneteket.

Craine bólintott, majd intett Reese-nek, mire a lány egy mozdulattal behajította a táskát a nyitott kocsiajtón, és ő is bepattant utána.

- A rendőrséggel mi lesz? - kérdezte aztán, egy bosszús kis sóhajjal, mielőtt ő is beszállt volna. - Mit akar, mit mondjak Danny-nek?

- Azt, amit jónak látsz Jonny. Ebbe mi nem akarunk beleavatkozni. Természetesen, ha akarod, értesíthetjük őket, hogy lezárhatják az ügyet. De a bürokratikus részt ez még nem feltétlenül oldja meg. Egy volt nyomozójukkal pedig talán még azok a vaskalapos idióták is jobban szót értenek...

Ezzel a végszóval aztán, Fury ott is hagyta őket. Egyszerűen elindult a park mentén éppen leparkoló fekete kocsik felé, és még csak vissza sem nézett. Craine, a kisbusz ajtajában állva, mozdulatlanul nézett utána egy darabig. A külső kamerának háttal állt, így Loki nem láthatta az arcát. Csak a tartásából szűrhette le a bosszúságát. Na meg a hangjából, mert az viszont tisztán hallotta, hogy a férfi, mielőtt ő is beszállt volna, még mindig maga elé meredve azt morogta:

- Gondolhattam volna, hogy ettől még ugyanúgy miránk marad majd az egész istenverte papírmunka...