Vanda kialvatlanul ébredt. Megviselték a tegnapi nap eseményei. Fáradtan vette elő a mobilját, már csak úgy megszokásból. Mikor rájött, hogy nem tudja használni, nagy nehezen kiment a fürdőszobába, és megmosta az arcát, majd bekapcsolta a híreket, és elővett két szelet pizzát. A hírekben a mutánstámadásokról folyt a szó, meg arról, hogy mindig ugyanaz a mutáns (akit időközben az emberek elneveztek A Villámlónak) áll a támadások hátterében. Volt interjú egy-egy Bosszúállóval arról, hogy kicsoda is ez, de mindannyian csak annyit mondtak, hogy nem tudják ki ez, de valamilyen külső hatás alatt áll, nem ő tehet róla, nem ő irányítja magát. Vandát nem igazán érdekelte, mi történik ezzel a mutánssal, legalábbis egyelőre. Egyelőre meg volt nyugodva, hogy leszálltak az ő ügyéről. Mikor végzett a reggeliszerűségével, felkelt, és futott pár kört a lakásban. Rettentően sok energia volt benne, de most nem tudott például futni egyet a parkban csak úgy. „Ez a hátránya a bujkálásnak"-gondolta magában. „ Nem tudok sokat mozogni, de valahogy formában kéne maradnom." Körbenézett a házban, amikor talált az egyik szőnyeg alatt egy csapóajtót. Ahogy felnyitotta egy hatalmas porfelhő szabadult fel. Vanda köhögve, tüsszögve nézett le, és egy egyszerű pincehelyiséget látott odalent. Már éppen csukta volna vissza a csapóajtót, amikor megakadt a szeme egy lepellel letakart tárgyon. Óvatosan lemászott és lehúzta a leplet, ami alól egy viszonylag jó állapotban lévő futópad került ki. A levegőbe bokszolt. Pont ez kellett neki, hogy tudjon mozogni, így már az edzéssel sem lesz gondja. Most már kicsit vidámabban ment vissza a házba, és ült le a TV elé, azonban ott újra lefagyott a mosoly a szájáról. A képernyőről saját maga mosolygott vissza. Újra kerestették. A Bosszúállók ezt azzal indokolták, hogy kell nekik az erősítés, és hogy Vanda erejével le tudnák győzni A Villámlót. Aztán egy olyan hír került a szeme elé, amitől tényleg bepánikolt. „ A Bosszúállók átfésülik Queenst, mindenkihez bekopognak" hirdette a szalagcím. Vanda egy pillanat alatt döntött. Továbbszökik. Fogta a táskáját, amivel érkezett, és villámgyorsan összepakolta a szükséges dolgokat. Pénz, innivaló, kaja, telefon. A megmaradt másfél pizzát mind betette a táskába. Két kétliteres palackot is megtöltött vízzel, és azokat is elrakta. Vetett még egy utolsó pillantást a nagyszülei házára, amit valószínűleg soha nem fog látni többet. Végül sóhajtva kimászott az ablakon, és elindult, hogy keressen egy elhagyatott helyet, ahol meghúzódhat. Vagy két órán át bolyongott, de nem talált semmit. Éppen megpihent volna egy sikátorban, amikor kiáltások verték fel.
- A plakátokról! Ott van a lány a plakátokról! - kiáltotta valaki. Futó léptek közeledtek felé. Vanda feltápászkodott és elfutott volna, de a sikátor mindkét kijártában voltak már emberek. Ekkor eszébe jutott valami. Elszívta az energiát a körülötte lévőkből, éppen annyit, amennyi még belefért, mire vagy öt ember körülötte ájultan esett össze. Majd a lábába összpontosította az energiát, és elugrott. A terve jónak minősült, és vagy nyolc méteres magasságba ugrott fel, pont annyira, hogy egy alacsonyabb emeletes ház tetejére érkezzen. Felbucskázott, de nem lett komolyabb baja. Felkelt, és futni kezdett a tetőn. Valaki már biztos hívta a Bosszúállókat, tehát el kell tűnnie innen, mielőtt ideérnek. Mikor olyan helyre ért, ahol normálisan nem tudott volna átugorni, használta az erejét. Mikor már eléggé távol ért az eset helyszínétől, leugrott egy sikátorba, és végre kicsit kifújta magát. Fáradtan csócsálni kezdett egy darab kolbászt, ami a pizzán volt és a levegőt kapkodva próbálta lenyugtatni magát. Mikor kicsit jobban érezte magát, elindult újra, hogy helyet keressen magának, azonban ezúttal sokkal óvatosabb volt. Nap végéig keresett, és végül is egy magas fa lombjába költözött éjszakára. Bár tudta, hogy ezt valószínűleg nem lesz jó hosszú távú megoldásnak, azért egy éjszakára meg tudta húzni magát itt.