Halk sikkantás törte meg az éjszaka békés csendjét. A hang forrása egy három éves kislány volt, aki lihegve ült az ágyában. Néhány másodperc múlva csoszogás hallatszott, és egy kócos nő feje jelent meg az ajtóban.

-Mi történt kicsim? -kérdezte elfojtva egy ásítást. Nem először esett meg, hogy a lánya az éjszaka közepén felverte őket, de általában csak egy egy rémálom vagy pók volt az oka.

- Már megint rosszat álmodtam! És félek...

Az anyuka óvatosan megfogta a gyerek kezét, és leguggolt vele szemben. Lassan simogatni kezdte a szipogó lány karját, és gyengéden az ölébe vette.

- Nyugalom. Csak egy álom volt. Nincsen semmi gond, Apa és én itt vagyunk, és vigyázunk rád. Miről álmodtál?

A kicsi közelebb húzódott a nőhöz, és megtörölte az orrát. Szorosan odabújt az anyukájához, majd mesélni kezdett.

- Egy nagyon-nagyon-nagyon nagy teremben voltunk, ami csupa sárga volt, és egy bácsi meg én voltunk ott, aki zöld meg arany meg fekete ruhás volt. És... és kék volt a bőre meg ilyen fura. És furán beszélt, valamit amit nem értettem. És aztán idenézett, és nevetett egyet, és megint mondott valamit. Olyan furán nevetett, úgy csinált hogy ehehehe. Én meg felkeltem... De a bácsinak piros szemei voltak, és mosolygott... És nagyon megijesztett... De... De.. ti itt lesztek...

Mire a meséje végére ért, már el is aludt anyja ölelő karjaiban, aki még ringatta kicsit, majd mosolyogva tette vissza az ágyba. Egy férfi nézett le az emeletről.

- Minden rendben volt?- kérdezte.

- Persze. Már megint csak egy rémálom. Hamar elaludt. Veled minden rendben?

- Igen, minden oké. Nem kell aggódnod, minden rendben lesz velem és Vandával i...

A mondatot csengőszó szakította félbe. Az anyuka gyors pillantást vetett a kis Vandára, és mikor megbizonyosodott róla, hogy a csengő nem ébresztette fel, újra férjéhez fordult.

- Ők azok? Már megint menned kell?

- Nem biztos. De ha ők azok, akkor mennem kell.

- De... De most nem hagyhatsz itt minket!

- Drágám. Ez a munkám. Ezt kell tennem, sajnálom.

Az ajtó kinyílt, és egy fekete öltönyös alak lépett be. Fenyegető megjelenését csak fokozta azzal, hogy egy hatalmas saslogó virított a kabátján, és bár a hosszú ruhadarab takarta őket, azért tisztán látszódtak a férfi övét díszítő fegyverek körvonalai. Az édesanya ösztönösen tett egy védelmező lépést a gyerekágy felé.

- Elnézést a zavarásért, de Filner ügynöknek jönnie kell, azonnal. Készüljön, és 10 perc múlva legyen az autónál. - mondta, majd fegyelmezett léptekkel kisétált.

- Sajnálom. Muszáj mennem. - búcsúzott Filner a feleségétől, majd megsimította kislánya szőke haját. - Viszlát, kismaki... Visszajövök még.

Egy másik városban, másik országban, másik időben egy tizenöt éves lány riadt fel álmából. Fáradtan konstatálta, hogy az íróasztalára dőlve aludt el... újra. Hátravetette szőke haját, lekapcsolta az íróasztalon álló lámpát, és bedőlt az ágyába. Az álmán járt az esze. Rengetegszer újraélte már ezt a pillanatot álmaiban, a pillanatot, amikor utoljára hallotta apja hangját. Az íróasztalon ottmaradt papíron csak pár szó virított: Vanda Filner: Mi történik körülöttem?