Ez a személy lenne számomra az első. 

Ez az ember el merte nekem mondani, hogy vele mi történt. Ő azért lett az első, mert számomra megrázó volt maga a történet, és a vég...

Nem pofázok. Olvassátok csak! 

Szia. Szóval az én történetem, az egész ott kezdődött hogy figyelemzavarral, és egy kis idegrendszeri problémákkal születtem, emiatt ki voltam közösítve. És egy idő után fizikailag is bántottak, nem csak lelkileg. Gyűlöltem élni. Gyűlöltem mindent és mindenkit. Öngyilkosságot akartam elkövetni. Aztán megszületett a húgom... Nem hagyhattam ott, anyámat otthagyta a húgom apja, így sokat kellett dolgoznia, ezért nekem és a nővéremnek kellett a húgunkról gondoskodnunk. Aztán anya rákos lett, a húgom még 1 éves se lehetett. Engem traumaként ért, és még piszkáltak is azzal hogy az anyám haldoklik. Apám egyszer leült mellém, és azt mondta próbáljam meg az AC/DC-t mert neki segített. Egy fél évig ugyan azt csináltam, felkeltem, iskolába mentem, piszkáltak, összetörtem, vagdostam magam, és napról napra ez volt. Aztán megfogadva apám tanácsát zenét kezdtem el hallgatni, az lelket öntött belém. Anyám kilábalt a betegségéből, át tett másik iskolába. És most nem lehetnék boldogabb. A zene. A zenétől volt bátorságom, erőm. Örültem. Boldog voltam attól a ritmustól. A zene jó, és nagyon sokat segít.