A történetem már egészen kicsiként kezdődött. Én, apa ,anya és a féltesóm . A bátyám csak féltestvérem volt. Apának nem volt állandó munkája jó sokáig. De boldog voltam......vagyis egy darabig. Míg édes apám ki nem ment külföldre dolgozni. Ott megváltozott minden. Egyre inkább ritkábban járt haza .Eközben sajnos másik osztályba kellett kerülnöm amit nagyon nehezen viseltem az apám ritkán látása mellett. Elmékszem egyik este kiabálásokat hallottam a konyhából. Kinéztem és anya telefonon vitatkozott apámmal. Fogalmam sincs már mi volt a tárgya vagy mi váltotta ki. Annyira emlékszem ,hogy azokat a szavakat hallva ,mintha egy vérre egymást tépő vadállatot láttam volna magam előtt. Berohantam és sírtam. Annyira sírtam ,hogy már szerintem levegőt is elfelejtettem néha venni. Nem sokkal egy vagy két évre rá anya és apa szétmentek. Apa talált egy másik nőt. Anya az asztalnál sírt én meg átölelve nyugtatgattam. Telt múlt az idő. Cseperedtem apa ritkán járt haza ,de boldog voltam mikor haza jött . Viszont az új osztályba mindig magányos voltam és egy olyan tipikus legjobb barátnőre vágytam. Tudod biztos akik megölel ,meghallgat meg bízhatsz benne. Nos lett egy ilyen. Jól megvoltunk ,de elkezdett pénzt lopni tőlem és lehordani a sárga földig. Bántott ,de nagyon csúnyán. Lelkileg. Ez nagyon rosszul esett. Nagyon rosszul éreztem magam ,hogy sokszor bántanak , magányos vagyok és akiben megbíztam átver és bánt. Anyum vissza szokott a dohányzásra. Szidott és sokat vitatkozott velem. Az önértékelésem és az élet energiám már itt teljesen eltünt. Elkezdtem vágdosni magam és szépen eljutottam addig a pontig ,hogy nem akarok élni. Búcsú leveleimet is megírtam azoknak akik még egy kicsit jelentettek nekem bármit is. De végül nem tettem meg. Rengeteget vitatkoztam egy lánnyal akivel a legjobb barátoknak mondtuk egymást. (Igen egy ujjabb barátnő) Vágdostam magam és nem láttam akadályát sem ,hogy egyszer csak úgy felvágjam a kezem. De végül......elkezdtem animét nézni. Érdekesebbnél érdekesebb animéket találtam amik el tudták vonni a figyelmem az éketem rossz oldalairól. Lett egy célom. 100 animét megnézni és a legjobbakat. Tudom gyerekes ,de életben tartott. Közben elkezdtem rock zenét hallgatni. Kezdetleges storyaimat amiket a nem depressziós állapotomba találtam ki felváltotta egy hosszú zenés rockos történet. Lett egy legjobb barátnőm is aki kicsit gyerekes meg nagyon ragaszkodó ,de így szeretem. A sok engem ért dolog hatására megkomolyodtam. (Persze maradt egy hülye oldalam is). Most jelenleg 134 animét néztem meg (VAN EGY LISTÁM) rock zenét hallgatok és 12 storyt írok illetve zenélek. Manapság már nem érdekelnek a szüleim. Rengeteg gondot és fájdalmat okoztak még ,de inkább nem részletezem. Van egy aranyos legjobb barátnőm. Egy másodlagos anyuka barátnőm. Egy meleg barátom és egy fiú akit nagyon szeretek (igaz ő csak barátként tekint rám de na aki olvassa az írásom tudja). Az álmaim és jövőm szilánkjait fényesítem és jelenleg dolgozom rajta ,hogy össza álljon.

Szia! Gondoltam leírom az én storymat is hátha hasznát veszed. Nem találom túl tragikusnak ,de ez van nem egy anime karakter vagyok .Annyit akarok még mondtani ,hogy egy bocsi ha van benne helyesírási hiba ami 100% , a másik ,hogy nagyon tehetséges vagy nagyon tetszik az írásod sok sikert.

U.I.: bocs hogy hosszú hidd el a valóságba nem beszélek egy nap alatt se ennyit

Nekem nem számít a helyesírási hiba. Oksa? /Remélem Te is olvasod aki ezt írta!/

Nagyon köszönöm a dícséretet, nagyon jól esik! Talán ez az egyik történet, ami nagyon hosszú. Rengeteg mindent olvashattunk már eddig. Remélem, mindenki olyan nagy örömöt talál benne, mint én is, és remélem, hogy sok ilyet sikertörténetet olvashatunk még!