Szia. Láttam amit kiraktál asszem tegnap, hogy az anime meg a zene nem segíthet semmiben. Na énis szeretnék ehez hozzaszolni csak nem akarom hgy mindenki más is tudja szóval ezért írók privibeMikor elkezdtem az általánost mondhatni én voltam az osztályba az akit mindenki szeretett és minden lány a legjobb barátom akart lenni. Ez volt egész alsóban viszont ötödiktől kezdve egészen hetedik végéig egyedül voltam. Nem volt olyan ember akit a barátomnak tudtam nevezni. Ha valakivel sokat voltam együtt és úgy éreztem ebből még barátság is lehet, akkor kiderült, hogy kibeszélt engem, vagy olyat mondott rám amit a barátok nem. Az osztálytársaim (főleg egy bizonyos lány) sosem hagytak békén. Ezenkívül rondának éreztem magam és egyéb családi okok miatt is depis lettem...Úgy éreztem nekem nincs helyem ebben a világban. Vágdostam magam. Aztán a hetedik utáni nyár vége megvaltoztatta az életem. Elkezdtem animéket nézni meg K-pop-ot hallgatni. Kiderült, hogy 2 évfolyam társam otaku. Velük sikerült is osszebaratkoznom és meg most is egyik legjobb barátaim közé tartoznak. Persze a suliba még most is vannak akik nem hagynak békén, meg akik tudják, hogy animét nézek azok meg azzal piszkálnak, hogy japán meséket nézek. Na én amikor ezt mondják úgy kiakadok, de inkább nem szolalok meg mert az csak rosszabbitana a helyzeten. Meg már nem is érdekel az egész. Jövőre úgyis új suli lesz új osztálytársakkal. Persze vannak akik hiányozni fognak ebből a suliból, de velük úgyis fogok még találkozni. És így utolsó mondatnak: Az anime meg a zene igenis változtathat az életeden. Jobbá tudja tenni azt. És nem szégyen az ha valaki animét néz vagy esetleg nem a spanyol olasz vagy más nyelv érdekli őt hanem a japán. Otakunak lenni jó. Na hát az én életemet így változtatta meg az anime meg a K-pop. Kicsit részletesen leírtam na mindegy xd