Silent_Scream44 Moon. 

  Ha akarod az enyémet is nyugodtan berakhatod . Igazából én 2 éven keresztül érzelemmentes , és valami megrekedt cucc voltam Az embereket egyszerűen utáltam . Ami egyedül lelki támaszt nyújtott, hogy az animékben elhangzott dolgok voltak , a zene(leginkább rock), és hogy kiírhattam magamból a dolgokat . Akármi is történt velem itthon mindig azzal éltettem magam , hogy " Ha ő kibírt olyan sok mindent, nekem ez semmiség lesz" ( itt az anime karakterre értve) a zene elnyomta a hangokat , sőt ha úgy vettem észre, fizikailag is kevésbé fájnak a dolgok zene hatására.Ha leírod a gondolataid , az pedig felszabadít. Nyári szünetben volt egy mély pontom, de sikerült onnan is kikerülnöm ezek segítségével . Nincs olyan, hogy ezek nem segítenek . Egyszerűen ők nrm értik meg, mert még nem éltek át ilyet. Vagy ha igen, akkor sem hiszem , hogy ők rögtön dilidokihoz futottak volna . Ha megint kekeckednek, nyugodtan mutasd meg nekik , amit mi ide írtunk neked , és mond meg nekik, hogy ez az ami neked segít. Én ezzel egy szál egyedül 3 éve küzdök, és már egy ideje tudok sírni ,( Jó, ez nagyon hülyén hangzik, de nekem ez hihetetlen nagy haladás. Úgy, hogy előtte 3 évig nem sírtam)Szóval ...hát jah .... Utólag is bocsánat a sok sok önsajnáltatás ért. Csak hát jah.... Nekem ezek minden nap segítenek túlélni . Neked is kívánok sok szerencsét. És jegyezd meg, hogy akármikor írhat nekem, akinek ilyesmi van . Én bármikor szívesen segítek , szerencsecsomag depitársaimnak .❤