Phoebe_P_Burn

 fanfi1ction én nem vagyok sem depressziós, sem semmilyen bajom sincs, de néha elég cudarul tudom magam érezni. Szar jegyek, taplóskodó szülők, köcsög emberiség... mindegy, lényeg a lényeg, hogy néha magam alá zuhanok. És ilyenkor semmi nem jó nekem: ha jobbra nézel, az a baj, ha balra, az, ha jössz az a baj, ha nem, az... És ilyenkor még a hisztitől sem riadok vissza. Ilyenkor (lehetőségeim szerint) felkapom a fej/fülhallgatót és full hangerőn kezdem ordíttatni a zenét. Tényleg mindegy, milyet: lehet a LEGO movieból a 'minden szupi szuper'; vagy a Weekend Whiptől a LEGO NinjaGo theme music; vagy esetleg egy-két gregorián típusú dallam. De miközben hallgatom, úgy érzem, kiszáll belőlem a gond. Más nem igazán tud segíteni. Mintpéldául: ugye járok karatézni, és anyám mindig azt mondja, hogy verekedjem ki magamból a feszültséget. De nekem ez nem megy. Csak zenével. Úgyhogy:Bármi más vs. zene0:100000