13. történet
(Nekem édesanyám azt sem tudja mi az az Anime....egyszerűen nem kèpes felfogni. De èn anno' a depressziómban a "Daijobanai" című számot hallgattam sokat a Parfume-tól, valamint Narutót kezdtem nèzni...sokat rajzoltam. Boldogabb voltam...de a szüleimnek (Főleg apámnak) a változás nem volt elèg gyors ès látványos. Antidepresszánsokat szedetnek velem, ès azt mondják, hogy "Csak "abba kène hagynom a hisztit vègre." Ott tartok, hogy nèha magamban beszèlek, ès sosem bízok szinte senkiben. Ès eszem a gyógyszereim, nap mint nap. Nem segítenek. Nem tudom abbahagyni a "hisztit". A szüleim règebben eltiltottak mindennemű elektronikai eszköz használatától, mert "Biztos mindenfèle f-....khm....falloszságot csinál, ès Kèk Bálnázik, mert manapság trendi emós depis izènek ès buzinak lenni". Szó szerint, èdesapám szájából hangzott el ez a mondat. Nem fogom nekik sosem elmondani, hogy Pán. vagyok. Soha. Elèrtèk, hogy mosolyogjak. De ez az egèsz hamis volt. Azóta most nèzem a Hamilton-t, ami segít, sokat. Azt hiszem, jövök ki belőle...nem tudom.)Kedves fanfi1ction! Mondd meg a szüleidnek, hogy igenis segít! Boldogít!Ne próbálj(/próbáltassanak veled) hirtelen antidepresszánsokat szedni! Itt a vège, fuss el vèle.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro