Mikhail szemszög ♡

"Ne tedd tönkre! Nem hajthatsz mindent az uralmad alá. Hiszen a szelet sem zárhatod kalitkába."

Nona-ra pillantok, aki enyhe csalódottsággal igazítgatja vérvörös színű maszkját. Nagyon haragszik rám. Talán hiba volt idehívnom. Belevonni ebbe az egészbe, de csak egy szavába került volna. Ha akarná, most azonnal elmehetne. Mikor rám pillant ibolya lila tekintetével, szinte belém csap a megvilágosodás. Oda megyek hozzá és elétérdelek. Restellem magam, Őt igazán nagyon szeretem és szándékosan nem bántanám. Nona volt eddig az egyetlen, aki érző emberként kezelt. Nem akarom elveszíteni a barátságát és a szeretetét sem.

- Mikor szerettél belém?

Egy pillanatig hunyja le pilláit és mikor rám néz nyoma sincs ennek az érzésnek. Nona tényleg elég gőgös egy nőszemély. Az utolsó nő ilyen nő a bátyám felesége volt.

- Nem számít, hiszen soha nem lesz hely másnak a szívedbe.

Az a hamis mosoly, bár ne tudnám milyen érzés ez. Talán akkor nem érezném szarul magam, mert analfabéta lennék felfogni. Felém nyújtja a maszkom és indulunk a bál terem felé. Idővel elfelejti majd, hogy többet érzett. Remélem elfelejti. Nem akarom tönkre tenni, de elengedni se. Én Mikhail Arbatov vagyok, amit egyszer megkapok az onnantól nem engedem.

Csakhogy én szeretni akarom az Angyalkámat. Csókolni, ölelni akarom. Magam mellett tudni, örökké. Azt akarom, hogy engem öleljen és ne Solt Blake-et. Azt, hogy az én védelmező szárnyaim mögött keressen menedéket. Bárkit eltaposnék érte gondolkodás nélkül. A szívét akarom!

Mindig van egy aduászom. Talán nem is kell erőlködnöm, hogy elérjem a célom. Hiszen amiket megtudtam az több, mint groteszk. Magam is meglepődtem, hiszen mindent gondoltam a barátunkról. A mi világunkban mindenkinek meg van a maga beteges dolog, személy amihez ragaszkodik. Senki sem változik meg, soha sem. Az enyém a tündéri unokahúgom, és nagyon jól ismerem Őt. Mélységesen érzékeny lelkű kis Angyalka. Ennek a kapcsolatnak, ami kialakult közöttük, nem volt sose jövője. Ki is szerethetne egy Arbatov sarjat? Minket összeköt a vérünk, ezért szeretjük őszintén egymást. Kate mikor fogadod el? Solt Blake nem lenne képes teljesen elfogadni. Ki tudja, mikor un rád?

A vendégek tömegében kerestem. Olyannyira izgatott volta, hogy nem találtam. Felong es Asami egy asztalnál beszélgettek. Az olasz kis Király is meg volt a gyönyörű Királynővel, ha jól láttam a fiú is velük jött. Talán nem jöttek volna el? Már csalódottság hálózta be a gondolataim, mikor Nona gyöngéd erőszakkal megszorította a karom. A bejárati ajtó fele intett. Istenem, még most is kitart a hülyeségeim mellett. Hogyan hálálom én ezt meg neki?

Solt és az Angyalkám fehérbe öltözve vonulnak be. Aranymaszk díszelgett rajtuk. Büszkén karol bele Solt-ba, aki talán még elégedettebb emiatt az apróság miatt. Fájt beismernem, hogy jól mutatnak egymás mellett. Ettől függetlenül én láttam meg előbb ezt az Angyalkát. Igaz is, Solt Blake tudod te ki tündököl melletted? Leakartam menni, de Nona kis kezét megéreztem a vállamon. A tekintette olyan törékeny. Francba! Megöleltem és a hajába pusziltam, de egy értelmes szót sem tudtam kinyögni.

- Nincs jogom beleártani magam, de Mikhail várj még egy kicsit. Most az egyszer hallgass rám.

A hangja szigorú volt. A hajába mosolyogtam, bólintva mentem le vele az oldalamon. Megkocogtattam a poharam és hangzavar abba maradt. Csak a lágy zene szólt.

- Szívélyes üdvözletem a vendégeknek. Hálás köszönetem, amiért elfogadták a meghívásom. Élvezzük együtt az újévet. Csirió!

- Csirió!

Egyhangúan hallatszott a nagy bálteremben. Lágyan csendült fel az első tánc zenéje. Ha a szívem követném, az Angyalom táncoltatnám meg. Sajnos nem tehetem, Nona barátsága ahhoz túl fontos.

Bevezettem a terem közepébe, először láttam elpirulni Nona-t. Végig táncoltuk az első számot majd Yuri lekérte a partnerem. Nem vagyok szerelmes Nona-ba, de ettől még nem szeretem, ha valaki szemet vett valamire, ami hozzám tartozik. Bár Yuri jó emberem, nincs baj ezzel. Pontosan tudja meddig mehet el.

- Mikhail.

A bársonyos hangja visszazökkentett. Mikor megfordultam, a híres színpadiasságom csaknem cserbenhagyott, de csak egyetlen pillanatra. Újra éreztem azt a mindent felemésztő vágyat. A menny utáni sóvárgást, mert itt állt előttem végre. A havas földek Hercegnője újra itthon velem.

- Lenyűgözően festesz Angyalkám. Gyönyörűbb vagy, mint a legmerészebb álmaimban.

A kezem nyújtottam, amit vonakodva elfogadott. Tudtam, hogy nem akarja ezt csinálni. Egy dolgot akart, túllenni ezen az egészen. Pedig annyira szeretem, nem akarom elengedni többé. Átöleltem a meztelen hátát és magamhoz ölelve vezettem. Az illata megbolondított, nem változott semmit sem. Tiszta, ártatlan gyönyörűség, aki végre felnőtt nő. Olykor megremeg a kezeim között. Kiérzem a belőle áradó feszültséget. Fél, pedig nem akarom. Nem akarom, hogy féljen.

- Tudod milyen boldoggá tesz, hogy itthon vagy? Tíz évig hiába kerestelek.

Az általában drámai vagy hamis szavak helyett vele is próbálok teljesen őszinte lenni. Kell lennie valami módnak, hogy megnyerjem.

- Ismerlek Mikahil. Ha nem jövök te vérbe fullasztanál olyanokat is, akik ártatlanok. Tíz éve új életet kaptam és boldog vagyok benne. Miért akarod tönkre tenni?

Amit mondott megnevetetett, milyen jól ismer. Igazam lett, nem felejtett semmit sem. Elakart taszítani, de nem engedtem el a kezét. Kicsit sért, hogy azt hiszi bántani akarom. Tudnia kellene, hogy imádom. Gyengéd erőszakkal magam mellett tartottam. Elétérdelve pillantottam fel rá. Csak most tűnt fel a háttérben Solt kétségbeesett arca, ahogy tépelődik. Ki hitte volna? Ez az ember képes ilyen érzésekre? Milyen vicces. Igazság szerint mi mind elég elcseszettek vagyunk. Az Angyalkám kicsi kezeit az ajkaimhoz emelve leheltem csókot rájuk. A puha bőre bársonya megmelengetett.

- Christa Robin, ez lett a neved. Tudok róla, de ettől vérünk nem változik meg. A húgocskám vagy és szeretném ha hazajönnél hozzám. Szólíthatnak akárhogyan, de te ettől Kate Arbatov maradsz.

- Ezért akartad, hogy itt legyek? Mikhail én megfulladok ebben a házban. Nekem végre teljes életem van. Én hozzá tartozok!

Babonázva pillant hátra Solt felé, aki mellett ott állt Asami Ryuichi. Minket néznek, Asami a szokása szerint felméri a helyzetet. Nem tudja hova tenni a cselekedeteim, de a lényeget sejti. Ez az est miattad van Angyalka.

Magabiztosság alá rejtem a haragot, ami mardosott, de nem akartam bántani Őt. Nona-nak igaza van, megint igaza lett. Nem zárhatom be a szelet, de megpróbálhatom. Ezenfelül ez nem jelenti, hogy nem fedem fel a barátunk kis titkát. Nem méltó az Angyalka szerelmére. Hogy is lehetnél mikor kismadarakat bűvölsz meg, majd falsz fel.

- Solt Blake szerinted jobb, mint én?

Kérdezem fagyos vidámsággal, de nem válaszolt. Csak nézett rám azokkal az ártatlan, szép szemeivel. Mosolyogtam, felálltam és a füléhez hajoltam.

- Ne legyenek álomszerű képzelgéseid. Solt barátunk sem szent. Neked ezt pontosan tudnod kell! Aki a mi világunkban forog és nyerészkedik, az a maga szórakoztatásáért képes mocskos dolgokat tenni. Megbánás nélkül.

- Miről beszélsz?

Mérges és kétségbeesett lett. A haraglángjai csapkodtak a tekintetében. Rózsás ajkait szorosan összeszorította. Nem akart ilyenbe belegondolni. Hogy az Ő védelmező, szerelmes lovagja valójában egy szörnyeteg. Megpusziltam az arcát és megfogtam az állát.

- Nem számít mennyiszer vedli le a kígyó a bőrét, attól még kígyó marad.

Megadtam a kezdő löketett, a kétely magja teszi majd a dolgát. Ráérek, most már tudom hol keressem. A cél szentesíti az eszközt. Ott akartam hagyni kicsit gondolkodni, de a kis ujjait a csuklóm köré fonta. A szívem kihagyott, az a tekintet. Határozott, tekintélyt parancsoló volt. Tett egy lépést felem és epés fél mosolyt villantott.

- Te akarsz prédikálni? Bácsikám talán elfelejtetted miket tettél, a saját véred ellen?

Megmosolyogtam. Tehát ilyen vagy kicsi húgocskám? Ez jó, nagyon jó. Pont olyan vagy mint én. Veszélyt érzel és támadsz. Apád büszke lenne, ha láthatna. Ilyen egy igazi Arbatov.

- Sosem felejtem el. Nem szégyellem a tetteim, ahogy azt sem Angyalkám, hogy miért tettem. Érted szerelmem, csakis érted.

Kirázta a hideg és elengedett. Hátra lépett, amit láttam pillanatnyi bánat volt. Az a baj, hogy számomra mindig kiolvashatatlan lesz. Ilyen esetekben, nem tudhatom mikor, mire gondol. Válasz nélkül indult vissza, csak most tudtam megnézni a ruháját. Milyen ironikus, kicsi Angyalom. Solt ölelésébe menekült, aki fellélegezve temette el az arcát az Angyalom vállába. Elvakítja őket a szerelem, de nincs baj. Hosszú még az este. Ha az kell elmagyarázom nekik ki kicsoda. Gyilkosnak tart? Az vagyok ez megcáfolhatatlan. De akkor Solt micsoda? Kicsi Kate nem tudod kinek, adtad magad. Alig várom, hogy lássam mit teszel mikor megtudod a szeretett férfid titkát.

Visszatértem Nona-hoz, aki már várt rám. Megpörgettem a parketten és újra megtáncoltattam. Olvasni próbált bennem és talán némi sikere volt is, de valami zavarta. Elengedte, a mellkasomra hajtotta a fejét és élveztük a zenét. Miért is bántaná magát, hogy akit szeret az szörnyűségeket tesz. A szemem sarkából láttam, hogy az Angyalkám eltűnik a kert felé. Sejtettem, hogy elmegy oda. Az apja sírjához.

"Olyan volt Ő nekem, mint egy nehéz feladványban az a bizonyos hiányzó utolsó betű.
A láncszem, ami egésszé kovácsolja a megfejthetetlent.
Ő volt az én szomorú, magányos történetemnek a legszebb része."