Mikhail szemszög ♡

A második táncunk alatt részleteztem Nona felé a kérésem. Tudtam, hogy nem repes az örömtől. Ahogy azt is, hogy megteszi nekem. A szerelmét sosem tapasztalhatom meg az Angyalomnak, de a szívéből van esélyem részesülni.

- Miért nem mondod meg neki, hogy Ő is él? Annyival egyszerűbb lenne.

Megrázom a fejem Nona kérdésére és magamhoz húzom szorosan. Még nincs itt az idő. Ha napvilágot lát Solt titka, engem is felelőssé fog tenni a húgocskám és amúgy is.

- Nona tudod, hogy szeretem a tüzet.

Alig halhatóan sóhajtott és a fejét enyhén megrázta. Különben is semmi kép sem használhatom fel idő előtt az aduászom. Az elejétől a játszma legvégére tartogattam.

Az irodából felhívtam még egyszer az unokaöcsémet, aki már tűkön ülve várta a hívásom. Igyekszik leplezni az izgatottságát, de képtelen rá és teljes mértékben megértem.

Mikor egyenként kipakoltak a Solt-nak a képeket a hat kismadaráról. Hú! Felejthetetlen látvány volt látni, ahogy a társaságunk leghiggadtabb, legmegfontoltabb tagja majd felrobban. Düh és kétségbeesés keveredett benne. Nem sok esélyt lát a jövőjüknek. Szinte vicces, hogy én kevertem így a lapokat és most sajnálom szegényt, de csak egy kicsit.

- Azt hiszed, ha engem tönkreteszel megkaphatod?

Elnevettem magam és átkaroltam.

- Nem akarlak tönkretenni. Őszintén megleptél a Cselédben mikor védelmezően eléálltál. Nem foglalkozva a neveddel ellátott golyóval. Kedvellek Solt, de ha már veled van az Angyalkám. Akkor joga van tudni, hogy ki mellé fekszik. Tudom, hogy nem kaphatom meg, de elérem, hogy adjon a szívéből egy darabot. Túl nagy ahhoz, hogy egyedül a tied legyen.

Fény csillant meg a tekintetében és már rohant volna Nona után. Nem barátom ez nem lesz ilyen egyszerű, ha vele akarsz lenni meg kell győzz engem és Őt is. Yuri fegyverével találta szembe magát, visszafordulva gyilkos pillantást mért rám. Közben megjelent Asami és Fei Long, csodálom, hogy az Ackerman testvérek kimaradtan a dologból. A japán Király villantott egy tőle megszokott mosolyt és rám nézett.

- Egy kicsit alantas terv, nem gondolod Mikhail?

Angyali mosollyal kaptam magam elé a kezeim és megbillentettem a fejem.

- Mit kellene tennem Asami, hiszen Solt barátunk imád trófeákat gyűjteni. Honnan tudhatnám, hogy mikor következik a húgocskám?

Őszintén a reakció, amit kiváltottam igazán tetszett. A fegyver egyetlen pillanat alatt rám szegeződött. Ez igazán merész lépés tekintve, hogy az én házamban vagyunk. Ez az est kifejezetten szórakoztató. Solt tekintete féktelen volt, nyoma sem maradt a rá olyannyira jellemző higgadtság. Ez igazán jó.

- Solt, tedd le a fegyvert. Ne hagyd magad Mikhail szeszélyeinek.

Szeszély? Meglehet Fei Long látja jól. Solt hallgat rá és elteszi a revolverét. Nona jelentik meg Yuri mögött. Megdöbbenek mikor meglátom, hogy vérzik az alsó ajka. Nem értem mi a fene történt csak oda kellett volna adnia a borítékot. Nona lilás íriszei könnybe lábadtak, de egy pillanat alatt összeszedi magát, akár egy úrnő. Úrnő? Hova gondolok. Nona az Nona.

- Hazamegyek Olaszországba és te Mikail, felejts el! Nem versenyzek többé olyan valakiért, aki csak bábként használ.

Erre nem tudok mit mondani, ez a mi világunk. Solt-ra nézz és mosolyog, aki óvatos mozdulattal törli meg az alsó ajkát.

- Elmarasztal, mert készségesen Mikhail hatása alá kerültem.

Hirtelen sírva fakad és rám néz. A bűntudat pedig olyan hosszú idő után megül a szívemen. Én nem akartam bántani Őt.

- Christa megfeledkezik arról, hogy Ő ugyan így a bűvköröd alá merült. Egyformán elcseszettek vagyunk.

Solt megcsókolja a kezét és eltűnik. Idegesen túrok a hajamba, megfogom Nona kezét. Ridegen Yuri-ra nézek, aki érti és elmegy. A két Király még az ajtóban áll. Villantok egy mosolyt és intek feléjük, majd ők is távoznak. Nona hangtalanul sír. A kurva életbe, ez miattam van. Vajon a húgocskám is sír most ebben a percben? Bár azt hiszem ez nem számít, hiszen sejtem mi a döntése. Ettől olyan gyönyörű és csodálatra méltó az Angyalkám. Mert a világ sosem volt gyönyörű, ahogy látja az teszi azzá.

- Nem akarom, hogy itt hagyj.

Ahogy felnézz rám tudom, hogy legszívesebben behúzna egyet. Nem szól egy árva szót sem csak nézz azokkal a vádaskodó íriszeivel.

- Tudod, hogy szeretlek Nona. Fontos vagy nekem. Az unokahúgom mindig is különleges helyet kapott a szívemben, én is ezt akarom tőle. Solt Blake tehet akármit sose árulná el, ahogy te sem engem Nona.

- Akkor miért csináltad ezt az egészet?

Kérdezi miközben a mellkasomra csap elég erélyesen. Miért? Mert szeretek szórakozni és még valami.

- Azért mert joga van tudni ki is valójában Solt Blake. Azért mert Ő a látszat ellenére igazán törékeny, így még van esélye választani. Választhat a fény és a sötétség között, de ti kedvesem vonzódtok a sötétséghez.

Nona arcán sosem látott zavar játszott. Homlokon csókolva öleltem magamhoz. Nem ellenkezett, de még sírt. Húgocskám most fog kiderülni mennyire is ismerlek igazán.

Fél óra telt el csupán, visszamentünk a bálterembe. A parkett közepén táncoltak, egyiken sem volt maszk. Mind kettejük szeme sírástól megviselt volt. Tehát igazam lett, te szereted a sötétséget. Akkor talán nekem is jut abból a szeretettből. Nona leállt beszélgetni néhány vendéggel, akik a Cselédbe járnak. Én pedig intettem a frissen betoppant öcsémnek, hogy jöjjön. Lementünk hozzájuk. Mikor egymásra néztek megszűnt az idő, az Angyalom szemeiből úgy potyogtak a könnyek mint a filmekben szokott. Ivan Arbatov erre az időre szintén levedlette az álarcát és sírva ölelte rég nem látott kishúgát. Solt rám nézett és a hajába túrva nevetett.

- Nem fogsz megváltozni, igaz Mikhail? Újfent tudtad előre az eseményeket.

Levettem két pohár pezsgőt és egyet átnyújtottam. Széles vigyort villantva.

- Én már soha nem fogok megváltozni, de te már nem az vagy akit megismertem Solt.

Az imádott Vörösbegyére nézett, ki még mindig a bátyán csüngött és megállíthatatlanul beszélt oroszul. Vannak dolgok amiket senki sem felejt el, mint az anyanyelv. Minden rajta múlt, Ivan-on és az igazságon. Az apjuk feladta volna őket az üzlet miatt, ahogy egem feladott apám anno az üzlet miatt. Mosolyogva néz rám, az őzike barna íriszei boldogan ragyognak rám.

- Köszönöm!

Ez az egyetlen szó, bőven elég volt. Édesen csengett a bársonyos hangja. Most van okom rá, hogy elégedett lehessek. Igaz haza nem fog költözni, de talán elég ahhoz, hogy többet láthassam és kaptam egy kicsit abból a gyönyörű ítéletek nélküli szívből.

- Megkaptad, amit akartál.

Solt mosolya halvány, elkap a nevetés és kicsit megcsapom a vállát.

- Úgy hiszem van elég hely mindenkinek, akit a szívébe enged. Viszont Solt vésd az eszedbe. Ha valaha, akár egyetlen hajszála sérül ennek az Angyalnak. Nem lesz hely ahol elbúj előlem.

Fagyos voltam és kimért, de csak egy újabb halvány mosolyt kaptam és nagyon halkan súgott valamit.

- Ő az aranyszelvény.

Lehunytam a szemeim. Értem, tehát te is így érzed. Az óra éjfélt ütött és hivatalosan is egy boldogabb újév köszöntött rám. Christa Robin az én Angyalom végre nem gyűlöl. A szerelme sosem lehetett volna az enyém, de ettől van az a szeretett, amit megkaphatok. Bárcsak lett volna valaha is esély, hogy velem lehessen. Nona kezét érzem meg magamon.

- Boldog újévet Cicám!

Piros arccal nézz rám, elmosolyodva hajolok le és apró csókot lehelek az ajkaira. Talán ideje nekem is megváltoznom. Egy kicsit titokban.

Bocsásd meg nekem szemedben csillogó könnyeid.
Bocsásd meg nekem, hogy te szenveded el bűneim.
Bocsásd meg nekem, hogy vonzalom nélkül akartalak.
Bocsásd meg nekem, hogy szerelem nélkül csókoltalak.