Solt szemszög ♡

Csak álltam mint egy szerencsétlenség. Minden idegszálam megfeszült. Tehetetlen vagyok és azt kell néznem, hogy Mikhail karjaiba van a Vörösbegyem. Asami a vállamra teszi a kezét és megmarkolja.

- Túlságosan is rikít rólad az aggodalom. Ki ez a lány Solt?

Nem mondhatom meg, még ha Asami és én jól ki jövünk akkor sem lenne jó ha tudná kicsoda is a kedvesem. Mikhail tekintette mikor találkozik az enyémmel úgy érzem, mintha kést forgatna bennem. Az arcát beletemeti az arany loknikba. Megfeszülök, Asami félig elém áll.

- Solt, ki ez a lány?

Ingerülten vágom zsebre a kezem és felnézek rá.

- Róla beszélt Mikhail a legutóbbi találkozón. Rivaille Őt kereste annyira. Ami még bonyolultabbá teszi, hogy a kedvesem, Victor Arbatov lánya.

Asami visszanézz a parkettre ahol Mikhail, Christa elétérdelt és a kezeit csókolja.

- Nem akartam elhinni, hogy igaz a Cselédes dolog. Mikhail tudja?

Asami kérdése keserű szájízzel tölt el.

- Igen. Attól tartok miatta rendezte meg a bált. Christa miatt. Azért ment oda most hozzá.

Rágyújtott és felém kínálta a dobozt. Megráztam a fejem és Christa-t néztem. Otthagyta Mikhail-t és visszaindult végre hozzám. Nem tudtam mit mondhatnék, de nem is kellett. Belebújt az ölelésembe, mikor felnézett rám a tekintetében láttam valami kételyt. Mit mondhatott neki Mikhail? Elmosolyodik és megsimogatja az arcom.

- Nincs baj. Csak ez a hely, nehéz itt lenni.

A mosolya hamis, nem őszinte. Tudom, hogy valami zavarja. Asami odalépett hozzá és a kezét nyújtotta a kis Vörösbegyemnek.

- Nagyon örülök, kisasszony. Asami Ryuichi.

Christa arcán pír szalad ki, ahogy csúsztatta Asami nagy tenyerébe a sajátját. Akár féltékeny is lehetnék, ha nem tudnám Asami identitását.

- Én is örülök. Christa Robin, Solt kedvese vagyok.

A szívem kihagyott, több mint jól esett az édes kis rózsás ajkaiból ezt hallani. Asami félmosolyt villantott, a tekintete Mikhail-ét kereste. Nona -val táncolt a terem közepén. Christa a nyakkendőmnél húzott le és megcsókolt. A kis derekánál öleltem magamhoz. Hirtelen elhagytak a kétségeim.

- Levegőznöm kell egyet.

Suttogta és bár nem örültem neki, de hagytam. Itthon van és megértem, hogy körül kell nézzen. A kert felé tűnt el a Vörösbegyem.

Időközben csatlakozott hozzánk Fei Long, csodával határos volt, hogy nem kezdtek el Asami-val veszekedni. Egy igazán szép pincérnő jött oda hozzám.

- Mr. Blake, az uram várja a dolgozószobájába. Kérem engedje meg, hogy oda vezethessem.

Letettem a pezsgős poharat és intettem a kislánynak, hogy mehetünk. Asami megfogta a vállam és odahajolt.

- Ne légy következetlen. Mikhail veszélyes.

Bólintottam és elindultunk a kislánnyal. Még hallottam, hogy Fei Long rákérdezz Christa-ra. Asami szerencsémre letudta annyival, hogy hozzám tartozik a lány. A kétszárnyas ajtót bájos mozdulattal nyitotta ki a lány előttem. Mikhail asztalán fent ült Nona. Mikor rám nézett egyből nyitott könyv lett. Ki ne ismerné fel egy szerelmes nő csalódott pillantását. A ház ura még hiányzott, így leültem Nona-val szemben. Leoldottam az arany maszkot és megfogtam a kezét.

- Örülök, hogy látlak. Lenyűgözően festesz.

Mosolyogva tolja fel a vörös maszkot és megvillantja a mesébe illő lilás szemeit.

- Ismerlek téged Solt. Ismerem Mikhail-t is, Christa is ismeri őt. Talán jobban mint én, de téged nem ismer igazából.

Elengedtem a kezét és lesütöttem a tekintetem. Rosszat sejtek.

- Mit akarsz ezzel mondani?

Nem válaszolt a tekintete mögöttem pihent az oldalsó ajtó fele. Elmosolyodtam.

- Igazán nagyvonalú estélyt szerveztél Mikhail.

Nona bólintott és eltűnt az oldalsó ajtón. Így szembe kerültem Mikhail kék tekintetével. Elégedetten jött oda hozzám a kezét nyújtva.

- Köszönöm, az Angyalkám hazatérésére ez a legkevesebb. Mert jól gondolom, hogy megbízott benned és beavatott. Nem így van Solt?

- Mit akarsz tőlem?

- Elég egyértelmű, magad is sejted. Ezért néztél olyan elveszetten míg a karjaimban vezettem. Rettegsz, hogy elveszíted és van is miért aggódnod.

Próbáltam higgadt maradni, Mikhail túlságosan is szereti a tüzet. Elégedetten mosolygott és beült az asztala mögé. Nem engedhetem meg, hogy kihozzon a béketűrésemből. Egy borítékot vett elő, majd egyesével pakolgatta ki a képeket. Kivert a víz. Lehetetlen, kinek volt mersze?

- Nem csalódtam benned. Mind a hatan szépek voltak, de a családoknak kijárna az igazság nem? A lányaik végre rendes sírba kerülnének és nem egy hátsókertben feküdnének. Ha az Angyalkám megérti a természeted legsötétebb részét. Szerinted lesz alkalmad szépíteni a dolgokat?

Nem feleltem, hátat fordítottam neki és elindultam megkeresni Christa-t, de valami nem hagyott nyugodni.

- Ha tönkreteszel, azt hiszed a tied lesz?

Mikhail öblösen nevetett és átkarolt. Fagyos pillantást mért rám.

- Nem akarlak tönkretenni. Őszintén megleptél a Cselédben mikor védelmezően eléálltál. Nem foglalkozva a neveddel ellátott golyóval. Kedvellek Solt, de ha már veled van az Angyalkám. Akkor joga van tudni, hogy ki mellé fekszik. Tudom, hogy nem kaphatom meg, de elérem, hogy adjon a szívéből egy darabot. Túl nagy ahhoz, hogy egyedül a tied legyen.

Bevillant valami. Nona nem véletlen ment el. Az oldalsó ajtóhoz indultam, de Juri fegyverével néztem farkas szemet. Visszanéztem, Mikhail öntelten mosolygott.

- Ne siess annyira barátom, a végén megzavarod Nona mesélését.

Nem tehetek semmit? Ha az a dolog kitudódik, Christa talán örökké meggyűlöl.

- Egy kicsit alantas terv, nem gondolod Mikhail?

Az ajtóban ott állt Asami, szokásos nyugalmával. dohányzott. Az orosz nem zavartatta magát. Ártatlanul emelte fel maga elé a kezeit.

- Mit kellene tennem Asami, hiszen Solt barátunk imád trófeákat gyűjteni. Honnan tudhatnám, hogy a húgom mikor következik?

Elpattant a cérna és fegyvert fogtam Mikhail-ra.

- Solt, tedd le a fegyvert. Ne hagyd magad Mikhail szeszélyeinek.

Fei Long meglepett ezzel a kijelentésével és egyáltalán, hogy beleszól. Dühösen, de elraktam a fegyvert. Nona alig pár perc múlva tért vissza. Az alsó ajka fel volt hasadva és csak nem sírt. Mikhail-re nézett.

- Hazamegyek Olaszországba és te Mikail, felejts el! Nem versenyzek többé olyan valakiért, aki csak bábként használ.

Mindenki csendben maradt. Kivettem a zakóm zsebéből a zsebkendőt és finoman letöröltem Nona ajkát. Felnevetett és rám nézett.

- Elmarasztal, mert készségesen Mikhail hatása alá kerültem.

Nézett sírva Mikhail-ra aki sóhajtozva túrt bele szőke hajába. Nona visszanézett rám és félmosolyt villantott. Igen ez a gőgös büszke nő maga az eleven erő.

- Christa megfeledkezik arról, hogy Ő ugyan így a bűvköröd alá merült. Egyformán elcseszettek vagyunk.

Felemeltem Nona kezét és megcsókoltam, majd eltűntem az oldalsó ajtónál. Ahogy sejtettem, ott volt. Az apja sírján ült. Nem akartam megijeszteni, odasétáltam és elétérdeltem. Mikor rám nézett csak akkor láttam meg a könnyáztatta tekintetét. Ennyi volt, de legalább jutott nekem némi fény újra. Az arany csipkés maszkja a földön landol a kezemre csúsztatja a sajátját. Félve nézek fel rá. Félek, hogy iszonyodik tőlem.

- Egyetlen dologra válaszolj nekem!

A hangja bár gyöngye volt, de minden szavát jégvirágok díszítették. Megadtam magam neki. Bólintva egyeztem bele.

- Miért vagyok különb, mint azok a lányok?

Hogy miért? ódákat zenghetnék miben vagy más, de ha kell megteszem neked. Ha ez kell, hogy el hidd az érzéseim valódiságát. Legyen, megteszem neked.

Szeretlek, hozzám tartozol, te vagy a szívem, és most, hogy elmész, úgy érzem, a szívem tépik ki belőlem.